Nagyon készülünk a szilveszterre,

alig várjuk a bulit, a zenét, a barátokat, hogy hajnali kettőig fent lehessünk és éjfélkor ne tudjunk üzenetet küldeni a hálózat leterheltsége miatt. Na jó, ez mind nem igaz. Most megyünk olyan fantasztikusan izgalmas, ám a mai naphoz semmiképp sem köthető dolgokat venni, mint kenyér és wc-papír. Aztán megnézzük a Jack Reacher című filmet a moziban, előtte kis hamburger sült krumplival (nem, nem híztam az ünnepek alatt). 

Mindenkinek boldog új évet!

Csomagolnom kéne,

mert Marcsi most nincs itthon, de utálok minden olyat, amit "kell" csinálni, így az ablaknál ülve várom a kiccsalád által ígért csomagot, ami csütörtökön, de legkésőbb tegnap érkezett volna meg. És közben magyar zenéket hallgatok (most épp Kispál: De szeretnék...). Meg leltároztam a gitárokat, vége a nagy karácsonyi vásárlásoknak, kicsit el is szontyolodtam, feleannyit vásároltak a népek, mint tavaly ilyenkor. Igaz, örömteli, hogy kevesebb gitár tűnt el a postai szállítás mély bugyraiban, és kevesebben panaszkodtak, hogy törve érkezett a cucc, köszönhetően az új csomagolásnak. 

Azt olvastam, hogy ezen a hétvégén a britek kb. 5 milliárd fontot fognak a pénztáraknál hagyni (közben Kispál: Ha az életben, "nem mondjuk nőknek, hogy szép vagy", jaj, dehogynem), ebből 4 milliárdot biztos ÉÍ-ban, a tüntetések kiéheztették a népeket, szegények nem tudtak pénzt költeni. (Kistehén-Szájbergyerek). Ha otthon lennék, még 24-én délután a BS-ben rohangálnék Kaszi öcsémmel ajándékokért, csomagolópapírért és csillagszóróért. Így viszont szorgalmasan jelölöm a filmeket, amiket meg fogunk nézni, ilyeneket adnak (Sipos F. Tamás: Buli van- ez egy kicsit már ciki..): 

Dreamgirls, in Bruges, The nightmare before Christmas, Christmas Carol, Jurassic Park, The girl who played with fire (meg a másik kettő is), The Lord of the Rings, Cars (Verdák, még sose láttam) (közben Péterfy Bori: Hajolj a hajamba), Tamara Drewe, Bridget Jones, UP! (nagyon-nagyon jó!), Avatar (várós), Kill Bill, Iron Man, Fast and Furious, Attack the Block (Neoton Família: Ha szombat este táncol, "csak egy a baj, hogy vörös hajú, szemüveges"), The Bourne Identity, GREASE (!!!), Toy Story, a Queen 86-os magyarországi koncertje (Omega-Petróleumlámpa), Mamma Mia, The Incredibles (Hihetetlen család), és az állandó sorozataim: Miranda, Mrs. Brown's boys, Graham Norton show, QI, University Challenge. Természetesen egyértelműen nyilvánvalóan (Szekeres Adrien: Olyan mint te) ezek közül kábé kettőt fogok megnézni, hiába karikázgattam órákon keresztül, mert az aranyhal memóriája simán lekörözi az enyémet (Szécsi Pál: Távollét, asszem most kell abbahagyni, mielőtt sírásba torkollik a zenehallgatás...)

Mostanában tűnt csak fel, hogy reggelente

munkába menet tök sötét van. Eleinte meg is néztem az órámat, azt hittem, valami fatális hiba folytán egy-két órával hamarabb keltem, és indultam el. De nem. Az autók lámpái és a közvilágítás be vannak kapcsolva, pedig majdnem 3/4 9, mire elindulok. Shetlandon ilyenkor télen, ha jól emlékszem, 10 körül világosodott és délután 2-3 fele már sötét volt, itt se sokkal jobb a helyzet. Pedig valamennyivel délebbre vagyunk.

A tüntetők még mindig nem adták fel, 2 hete minden nap lezárnak utakat, Marian azt mondta, most hétfőre azzal fenyegetőztek, hogy minden egyes utat lezárnak, és megbénítják ÉÍ közlekedését. Végül ’csak’ valami 80 helyen protestáltak, kis cukik, nem? És holnapra is naaagyon készülnek, utolsó munkanap, szivassunk meg mindenkit, aki hazafele tart. Engem mondjuk nem érint, én gyalogolok, de mindenki más az irodában óránként nézi, hogy aznap hazaér-e időben. Számítások szerint Belfast már 8 millió fontot veszített az útlezárásokkal, elmaradt turistautakkal. A karácsonyi vásárosok 3 nappal tovább maradnak, hogy ezzel is kompenzálják őket a kiesett forgalomért. A tüntetők erre azt mondták, hogy ebből is láthatja mindenki, hogy milyen komolyan gondolják az egészet, hogy őket még a város vesztesége se érdekli. De ha emiatt nem kapnának segélyt, akkor meg rohadtul fel lennének háborodva. Pár napja volt egy riport az éppen aktuális útlezárásról, és egy ’apuka’ meg ’anyuka’ ott őrjöngött, hogy a rendőrök megsebesítették a kicsi jányukat (olyan 8 éves lehetett). Mi a f.szért viszenk egy 8 évest tüntetésre? Másik alkalommal egy anyuka ment a kórházba, ahol a frissen műtött fiát látogatta volna, de se a rendőrök, se a tüntetők nem engedték át a torlaszon, mire az anyuka érthető módon hisztizni kezdett. Na ezt már nem bírták a kemény fából faragott zászlóvédők, a rendőrökkel még csak elbánnak, de egy felajzott anyával már nem bírnak, átengedték a nőt.

Remélem hamarosan baromi hideg lesz és ha ki is mennek, befagy a valaguk. 

Egy zaszlo miatt nem ettunk gulyast

Belfast fellazadt. Az onkormanyzat ugy dontott, hogy az orszag zaszlaja mostantol nem allando jelleggel, hanem csak meghatarozott unnepnapokon lesz kituzve a City Hall-on. Biztos ezzel is sporolnak. Na erre kitort a botrany, a protestansok, azaz azok, akik imadjak a kiralynot meg az egesz monarchiat, tuntetesekbe kezdtek, "megfosztanak bennunket az identitasunktol", "a kormany behodolt az IRA-nak", es hasonlo elmes puffogasok hallatszanak. Mult het szerdan es csutortokon a Ballysillan Leisure Centre-ben dolgoztam delutan, penteken ott zartak le az utat. Kedden es penteken az Avoniel LC-ben voltam, ott mar penteken is azt hittem, hogy nem fogok tudni bemenni, mert a hiradasok arrol szoltak, hogy a mellette levo forgalmas utat lezartak. Vegul gond nelkul eljutottam, de szombaton ott is le kellett zarni ezt az utat. Vasarnap Nori hivott, hogy menjunk a karacsonyi vasarba, meg a magyar kajaldaba, erre szombaton a vasart is be kellett ideiglenesen zarni, vasarnapra pedig nagy tuntetest szerveztek a belvarosba (ahol a vasar meg az etterem is van). Igy inkabb otthon maradtunk. Ma egy harmadik leisure centre-be megyek, Marian nem nagyon akar engedni, mondvan, az odavezeto ut az egyik gocpont. Azt akarja, hogy ne is vallaljak tulorat, de en egyelore bizom abban, hogy nem lesz gond. Ezek a tuntetok amellett, hogy kocsikat gyujtanak fel, meg megtamadjak a rendoroket (ez utobbit nagyon szeretik), meg felgyujtottak az egyik part helyi irodajat, bosszubol minden lampavasra felhuztak az orszagzaszlot, amikor penteken mentem haza, valoban ott logott minden 10 meteren. De az egy protestans kornyek, a mienken nem lattam ilyet (mert mi vegyes negyedben lakunk). 

Most penteken lesz a ceges ebed, delutan 3-kor, szerintem itt 1 oratol oriasi arcfestesi verseny lesz, valami meno helyre megyunk a belvarosban, 3 fogasos ebed, 25 font plusz az italok. A tobbiek arrol beszelnek, hogy ez a kiruccanas vagy 60 fontba fog nekik fajni, mert sokat fognak inni, es feltetelezem, hogy az ebed utan meg egy par barba is ellatogatnak. Amugy jovo het csutortokon dolgozunk utoljara, de ez a munka eleg idezojeles, mert mindenki abban remenykedik, hogy mar delben elengednek minket, es megyunk enni valamit, a tobbiek nyilvan isznak is. Nem (csak) emiatt eleg furan erzem itt magam, a szunetekben csak ulok a tobbiek kozott mint egy kuka. Multkor dobbentem ra, hogy ez azert is lehet, mert 4 honap utan erdeklodtek eloszor irantam, ekkor tettek fel az elso, a maganeletemre vonatkozo kerdest. Plusz a temak, amiket felhoznak ilyenkor: X-Factor; Szombat esti laz; I'm a Celebrity, get me out of here; plusz most hozzajonnek a karacsonyi filmek ("szerintem az egesz orszag az "Elf"-et nezte szombaton/vasarnap). Ehhez kepest mi nezunk focit, egyeb sportmusorokat, es fozomusorokat. Nincs sok atfedes. Na jo, neha beszelnek ruhakrol, sminkelesrol, ezekhez viszont siman hozza tudok szolni. Szoval kisse  kilogok a sorbol (itt is).

Karácsonyfa-variációk

Lefényképeztem a fákat majdnem az összes munkahelyemen:

A bal felső a Queens-i, irodában levő, jól látjátok, fekete száloptikás fa, ezüst díszekkel. Az ágak végei rózsaszín, kék, piros, zöld, és egyéb színekben villognak. Szerintem ronda, de nem azért, mert én díszítettem. A második fa a Ballysillan Leisure Centre-ben van. A Merry Christmas felirat ismét az egyetem, a betűk ilyen Haribo-szerű zselés anyagból vannak, kedvem lenne megenni. A bal, és a jopbb alsó szintén Queens, csak a folyosó, napközben, és este, ez a fa olyan 4 méter magas, nagyon szép, csak úgy néz ki, mintha bele lenne döntve egy falbemélyedésbe (be is van, nem csak úgy néz ki). És végül középen alul a mienk, még meleg, Marcsi most hozta haza, próbáljuk belevágni a talpba, de eddig kissé ferde.

Amúgy meg azért tudok itt napközben irogatni, mert a gyomrom kiadott magából mindent tegnap éjjel, így ma nem mentem dolgozni. Egész jó ez a kenyér, főtt krumpli és víz diéta, Norbi se tudna jobbat kitalálni.

Szabad hetvegek decemberben is

Mariannak tegnap volt az elso (es utolso) napja a Royal Mailnel. Amikor hazaert, akkor ugy indult a beszamolo, hogy "nem volt olyan rossz", de aztan hamar eljutott a "nem igazan tetszett"-en at az "utaltam"-ig es a "nem megyek vissza"-ig. Ahogy varhato volt, egy oriasi hangarszerusegbe tereltek oket, a 30 jelentkezobol 4-en mar elso napra se mentek el; mindenki fiatalabb volt Mariannal, es aki nem, az meg bunko volt; elvileg le lehet ulni, de a munka jellegebol adodoan ez nem igazan mukodott; ha M megallt egy pillanatra, mert fel ora ottnai munka utan meg nem memorizalta a fakkok es iranyitoszamok tomkeleget, mar ott lihegett a nyakan valaki, biztos, hogy segito szandekkal, de pont az ellenkezo hatast ertek el nala. Mariannak nem fajos a hata, de ez tegnap estere megvaltozott. Eleinte hajlottm arra, hogy hetvegen elmenjek, es a sajat tapasztalatom alapjan dontsem el, hogy felalodozom-e a hetvegeimet emiatt, de aztan ugy voltam vele, hogy minek menjek be, amikor nem kenyerre kell a penz, es van eleg munkam. Nyilvan ha ez 2 eve tortenik, amikor nem dolgoztam, az mas teszta lenne, nem nagyon ugralhattam volna. Mar irtunk is nekik, hogy Marian nem megy vissza, en pedig egyaltalan nem megyek.

Igy legalabb lesz idom elmenni csizmat venni, vagy legalabbis nezni. Vasarnap mar probaltuk, nulla eredmennyel. Azert mentunk be a varosba, hogy Marcsi megnezegesse a Nexus 7-et; en felprobaljak Dr Martens es Timberland csizmakat; megnezzuk a karacsonyi vasart; es vasaroljunk valami kajat az Icelandben (szinte csak fagyasztott cuccokat arulo bolt). Ebbol a kovetkezo lett:

-a PC World-ben az egyetlen demo Nexus 7 nem mukodott

-a Doc Martens csizmabol volt az, amit szerettem volna, de a 6-os picit kicsi volt, a 7-es tul nagy, es felmeretet ok nem gyartanak

-a Timberlandben a 7-esbe bele se tudtam szuszakolni a labam, a 8-as is kicsi volt, de mellekesen nem tetszett a csizma merevsege

-a vasarban persze tomeg volt, nem vasarnap kellett volna mennunk, minden bodeban ugyanazok voltak, mint tavaly, es dragabban. Pl. 3 kis darab sajt, tuti lezerrel vagtak oket, 5 font, tavaly biztos, hogy nem ennyi volt.

-az Iceland bezart, mire odaertunk.

Sikeres kuldetes, mi?

Rövidhírek

-A 7lakásos házban egyedül vagyunk, mert az idióta szomszéd elutazott valahova, csak egy cédulát hagyott a levélbedobójára ragasztva, amit persze mi bosszúból leszedtünk. Ő is mindig letépte a mienket, a rohadék. Aztán visszakoztunk, mert félünk attól, hogy visszabosszulja, és kárt tesz a kocsi(k)ban. A másik itt lakó, a 70 éves muki, pedig elcsúszott a nedves faleveleken és eltörte a vállát. És már nem is jön vissza, otthonba megy, legalább nem kell előle bújkálnom, valahogy mindig pontosan abban a pillanatban tűnt fel, amikor én is jöttem/mentem. Normális szomszédoknak örülnék, legalább fűtenék a falainkat, de ez a kettő nem érdemli meg a rájuk fecsérelt gondolatokat sem.

- Emileztem a családnak, ahol 17 évvel ezelőtt au-pair voltam, utoljára kb. 8 éve láttam őket, és a könyvesboltokban valahogy mindig belebotlottam az anyuka könyvébe. Mind a két szülő egyetemen tanít, asszem mindkettő professzor, az egyik irodalom, a másik filozófia. Rendesen bemutatkoztam, ki tudja, hány au-pair-jük volt, emlékeznek-e rám. Erre Clair visszaírt, hogy 'Meg vagyok döbbenve, hogy úgy érezted, meg kell magyaráznod, hogy ki vagy. Szerinted hány Csengét ismerünk?' Hehe. Az érdekesség viszont az, hogy a cuki kis 8 éves, akire vigyáztam, politika aktivista lett, már többször letartóztatták. Meggugliztam a nevét, ahogy Clair javasolta, még a Daily Mail is írt róla, kiemelve, hogy milyen kiváltságos neveltetésben volt része (biztos rám gondoltak...), és egy 1 millió fontos házban nőtt fel, valamint Cambridge-be járt és Tony Blair fia a barátja volt. Húúúú. Hát én nem így emlékszem, persze lehet, hogy az, hogy a szülők foglalkoznak a gyerekekkel, zeneórára és focizni járnak, már kiváltságnak számít, a ház pedig egy tök átlagos ház volt nem olyan messze egy női börtöntől. 

- Itt már írtam a PC World-ös 'élményeimről', és hogy a történet pozitívan zárult. Hát nem. Miután egy hét után sem volt a számlámon az ígért pénz, megint felhívtam őket, és az aktuális muki elmondta, hogy a 10% visszatérítést egy manager megakadályozta, de kb. 10 perc zenehallgatás után biztosított arról, hogy 'áterőszakolta a tranzakciót'. És a 10 fontos szállítási költség? Arról az előző kollega nem tett említést a feljegyzéseiben. És különben is, végülis kaptam terméket másnap, így ez a feltétel teljesült. De mondom én nem azt rendeltem, amit kiszállítottak, és tegyük fel rendelek egy hűtőt és fizetek azért, hogy másnap szállítsák ki, de hűtő helyett kenyérpirítót küldenek, akkor is teljesítettnek tekinthető a szolgáltatás, mert valamit azért kaptam? A pasi roppant kedves volt, mondta, hogy nyugodtan tegyek panaszt, úgysem fogom visszakapni azt a pénzt. Másnap küldtem is egy szép hosszú levelet nekik, de talán feleslegesen, mert csodák csodájára délutánra ott figyelt a teljes összeg a számlámon. Kerüljétek a PC World/Currys párost.

Munka, munka, munka

Most vettem eszre, hogy mar vagy 2 hete, az uj munka indulasa ota nem irtam. A helyzet talan egy icipicit valtozott a legutobbi, 3 honapos periodus ota, az elso nap ugy indult, hogy: „el se hiszed, mennyire orulunk, hogy visszajottel. Ki tudnad ezt nyomtatni 100 peldanyban, sorba tenni, lefenymasolni, felhivni, satobbi”. Kaptam hozzaferest a Postgraduate Office, meg a School Office meghajtoihoz, megyek decemberben tanfolyamra, hogy egy masik rendszer mukodeset is megtanuljam, de azert nem kell megszakadnom.

A felelmem, hogy a leisure centre-kben majd elfelejtenek, es 2hetente ha egyszer hivnak, akkor mar orulni fogok, finoman fogalmazva sem volt megalapozott. Mult heten 3 delutan dolgoztam, ezen a heten eddig tegnap delutan volt eloszor, hogy a rendes munkam utan hazamentem, es ahogy hazaertem, lerogytam az ulogarniturara es csak akkor alltam fel, amikor lefekudtem. Ma is megyek, szombaton is. Ezek mind csak 4 orak, de igy is10-fel 11 korul erek haza minden nap. Majd vasarnap alszom. Ennek a sok munkanak koszonhetoen 2 het alatt megkerestem az iPad mini-re valot, igaz, feheret rendeltem, es feketet hoztak, de egy feloras szajkarate utan, amikor is elmondtam, hogy kedvezmenyt kell adjanak, mert elcsesztek, es a feher most nem is kaphato, en meg nem akarok 10 napot varni ra, visszakaptam az ar 10%-at plusz a 10 fontos szallitasi koltseget.

Tartok viszont a decembertol, mert 1-en kezdek a Postan levelet szortirozni hetvegenkent, es ha ez a leisure centre-es dolog igy folytatodik, marpedig decemberben, a tavalyi evbol kiindulva, mindenki szabadsagra akar menni, mert ajandekot kell venni, szoval rendes munka hetfotol pentekig 9-5-ig, heti 3-4 delutan a leisure centre-ben, es hetvegenkent 9-19-ig posta. Szerintem nem fogom birni. Viszont a helyi Lipotmezon majd boldogan eljatszadozom a 15. iPad minimmel is.

Hétfőn kezdek az új munkahelyen,

remélem jól emlékszem, hogy 9-kor. Ha nem, akkor már az első napomon késni fogok. Időarányosan számolva 18 nap szabim lesz, plusz 2x5 nap egyetemi szabadság, karácsonykor és talán húsvétkor. A szerződés augusztus 31-ig szól, tökéletes, szeptember 1-én indulunk haza nyaralni. És az utolsó hónapban megemelik a fizetésemet is, hát nem cukik? 

Nem mondhatnám, hogy könnyes búcsút vettem a leisure centre-től, egyrészt, mert nem sokan tudják az ottaniak közül, másrészt nem is érdekli őket, harmadrészt fogok még ott dolgozni, például rögtön hétfőn. Próbálok indokokat találni, hogy miért is kell nekem egy iPad mini, de 7-8 ilyen plusz műszak, és már kifogásra se lesz szükségem, maximum mantrázom addig is, hogy: 'mert megérdemlem'. Azért Linda megölelgetett, és Julie is megtisztelt egy 'congratulations, kid'-del.

A héten történt:

Egy rendszeresen járó vendéggel beszélgettünk, egy idő után megkérdezte a nevem, mondtam, hogy Csenge. Rámnéz, méreget, erősen gondolkodik, felméri a pro és kontra érveket, forognak a kerekek, majd kinyögi:

-Kínai vagy?

Hozzáteszem, hogy a nő ázsiai volt...

A nap, amikor 3 munkám lett

Kellően bulváros cím. A Blikkben megjelentekkel szemben azonban ez (majdnem) teljesen igaz is. Szerdán voltunk Mariannal a Royal Mail-nél, karácsonyi alkalmi munkára jelentkeztünk, csak a papírjainkat nézték meg, abból viszont rengeteg volt. Meglehet, hogy még egy ilyen egyszerű melóra se vesznek fel minket, más-más okból kifolyólag. Marian valódi neve nem Marian, de egész életében így hívták, minden iratán ez szerepel , egyet kivéve: az útlevelet. A regisztráló ember ezt nem tudta hova tenni. Nálam az volt a gond, hogy 'proof of address'-ként (lakcímigazolás) a TV License papírt vittem, amire azt mondták, hogy nem jó, és nem is akarta folytatni a csaj a regisztrációt, mondván minden jelentkezési lapot a Home Office-nak (Belügyminisztérium?) küldenek el, és azok nem fogják elfogadni. Rámutattam, hogy a kitöltési útmutatóban az szerepel, hogy ha olyan számlánk van, ami egy éven belül jár le, akkor az is jó, a nő nem volt meggyőzve, de befejezte a regisztrációt. November végén, december elején kezdünk, és karácsonyig tart, Marian hétköznapokon 5-10-ig, én hétvégente 9-19-ig válogatom a leveleket.

Ez volt szerdán, csütörtökön hívtak a Queens-től, hogy akarnék-e ugyanott dolgozni, ahol áprilistól júliusig már voltam, most jövő augusztusig tartó szerződéssel. Nem tudom, mikor kezdek, talán hétfőhöz egy hétre. Annak örülök, hogy végre kiszámítható órarendem és életem lesz, rendszeres havi jövedelmem, de ennél unalmasabb munka a világon nincs, bár Mariannak igaza van, ha ők azért fizetnek, hogy ne csináljak semmit, én nem állok az útjukba. Akármilyen lusta is vagyok, és szeretek olvasni, meg minél kevesebb munkával minél több pénzt keresni (ki nem?) az, hogy napi 8, heti 40 órában csak ülök a gép előtt és olvasok, még nekem is egy kicsit sok. 

És akkor valamennyire megmarad még a leisure centre-es munka is, esténként vagy hétvégén ott is bevethető leszek, és számítok is rá valamennyire, ha csak heti 4-5 óra lenne, már az a pénz is mehetne az egyelőre nem létező megtakarítási számlára. 

Mellesleg ha az egyetem nem telefonál a munka miatt, esélyes lett volna, hogy a leisure centre-ben kapok egy valamennyire állandó munkát, de az csak heti 16 óra lett volna, és ki tudja, hány hónapos szerződés lett volna. Az egyik manager szólt, hogy regisztráljak egy bizonyos ügynökségnél, mert őket fogják hívni, és név szerint engem kérnek majd, csak tudjanak ott rólam. Hát ezt most már nem fog összejönni. Kicsit el is voltam kenődve emiatt, mert a leisure centre-ben szívesebben dolgoztam volna, de hát ez nem kívánságműsor, és 3 év ilyen-olyan-semmilyen munka után jó lesz egy kis állandóság.

Könyveim

Pénteken besétáltunk a sziti szenterbe, a cél egy könyvesbolt volt, hónapok óta nem bámészkodtunk jót.   Ha Marcsi nem beszél le, biztos, hogy 4-5 könyvvel gazdagabban térek haza, de így legalább láttam, hogy megjelent Ken Follett: A Katedrális-ának a folytatása. Kicsit meglepődtem, mert valamiért meg voltam győződve arról, hogy az angol címe is The Cathedral, kisebb kutatómunka után derült ki, hogy hát nem. Ezen kívül még egy érdekesnek tűnő, ha jól emlékszem, családregény is megjelent Ken Follettől, ráadásul a trilógiából már két kötet is kapható. Ezeket se vettem meg. A könyvek egyenként 800 oldalasak, nehezek, nem öröm őket cipelni, így inkább letöltöttem őket a telefonomon levő másik 30 könyv mellé. 

Mielőtt elindultunk, a Book Depository-n a kosárkámba pakoltam 3 könyvet. Az ember azt gondolná, hogy egy olyan nagy és forgalmas város történelméről, mint New York, hegyekben állnak a leírások, és arra kell sok időt szánni, hogy melyiket NE vegye meg a kíváncsi turista. Hát nem. Tetszőleges könyvesboltokban keresgélve a neten kb. egy oldalnyi anyag van, képes történelem, történelem az 1900-as évek elejéig, városrészek, mint Manhattan vagy Brooklyn történelme, de olyan igazi, egész NY-ra kiterjedő csak pár darab volt. Ebből megrendeltem az Inside the Apple címűt. 

Hallottunk arról, hogy NY-ban a csatornarendszerekben is élnek emberek, a sötétben, mocsokban, patkányok között, erről is volt egy beszámoló, de 17 éve adták ki, nem elég kurrens, megvettem hát az edinburghi változatot, biztos azon is lehet szörnyülködni és elborzadni. És aminek a legjobban örülök: jövő héten jelenik meg Justin Cronin Passage-trilógiájának 2. kötete, a The Twelve, már több, mint egy éve várok rá, elő is rendeltem. Valószínűleg el kell olvasnom megint az első kötetet is, hogy újra fel tudjam venni a fonalat, de sebaj.

free counters

Hajnali 6:52-kor

ugrottam ki az ágyból, az agyam egyik legmélyebb bugyrában mintha még ott lett volna egy félinformáció-morzsa korábbról: 6-kor megszólalt az ébresztő, csak kinyomtam, 'még 5 perc'. 7-től dolgozom, rohadt életbe, el fogok késni. Közben Marian is felriadt és azt kérdezgette: 'Mi az, megérkezett?' Mi a bánatról beszél, mi érkezett meg? Nincs időm ezzel foglalkozni, még szerencse, hogy a ruhát már tegnap este kikészítettem. Átfutott az agyamon, hogy fel kell hívnom a főnököt, de ilyenkor még senki nem veszi fel a telefont, mi legyen? Kapkodósan elkezdtem öltözni, amikor belémvillámlott: Marian azért kérdezgeti, hogy 'itt van'-e, mert ma reggel futárt vártunk, aki hazavisz pár cuccot. Akkor viszont nem péntek van, hanem szombat, és akkor tegnap már dolgoztam, ma nem kell. Megkönnyebbülten visszamásztam az ágyba, aludni már nem tudtam, de jobb is, mert fél órával később Balázs valóban sms-ezett, hogy fél óra múlva itt van a cuccért.

New York, New York

New Yorkba nagyon, nagyon régóta el szeretnék jutni, indokaim közül talán a legerősebb a 'mert csak', vagy hogy kölcsönvegyek Edmund Hillary-tól, amikor azt kérdezték tőle, miért akarja megmászni a Mount Everest-et (leánykori nevén Csomolungmát): 'mert ott van'. Szeretek új helyeket felfedezni, (Mariannak el ne mondjátok) sétálni, megismerni egy új helyeket, és NY-ban rengeteg látnivaló van. Eddig olyan hallgatólagos megegyezés volt köztünk, hogy majd egyszer megyünk, de Marian nagy sajnálatára elkezdtem New York-kal kapcsolatos blogokat, útibeszámolókat olvasni, videókat nézni, ötleteket gyűjteni és természetesen minden, általam izgalmasnak vagy érdekesnek tartott infomorzsánál tájékoztattam is: "tudtad, hogy NY-ban ez meg az van? Amikor majd NY-ban leszünk, meg akarod nézni az XY dolgot? Itt van olcsón szállás, csak 6 dollár éjszakánként". Szegénykém fél óráig bírta, utána megkért, hogy fogjam be, 'nem akarok most erről beszélni', persze be van szarva a repüléstől. Abban megegyeztünk, hogy ha minden jól alakul, akkor 2014-ben megyünk, van másfél évem, hogy kidolgozzam a menetrendet. Szerintem úgyis rámmarad annak kiválogatása, hogy miket nézzünk meg, aztán ő majd válogat a listából. Megkérdeztem tőle, hogy mennyire akar NY-ba menni, annyira, mint a Balatonra? Hitetlenkedve nézett  rám: dehogyis, a Balatonra MINDIG akarok menni.

Addigra talán megengedhetek magamnak egy még jobb fényképezőgépet, ez úgy hangzik, mintha most a nemtudommilyen legmodernebb lenne, pedig nem, csak egy tök átlagos digitális kezdőgép, de így is nagyságrendekkel jobb képeket csinál, mint a régi. Az egyetlen (ámde súlyos) hiányossága (vagy az enyém), hogy képtelen vagyok vele normális éjszakai képeket készíteni.

Amire még rácuppantam nemrég, az is utazással kapcsolatos, bár néha eddig is rákukkantottam Bede Márton kiváló Panamericana blogjára, most úgy döntöttem, hogy annyira a legelejéről kezdem, hogy elolvasom az előző, Khívától Keletre c. blogját is. Annyira nem vágytam eddig Tadzsikisztánba vagy Üzbegisztánba (még csak itt tartok az Ázsia belsejébe tartó utazásról szóló blogban), de BM és társa majdhogynem meghozták a kedvemet hozzá, remekül írnak, élmény olvasni minden sorukat.

Még otthon voltunk,

amikor Orinak, az (egyik) öcsémnek megműtötték a gerincét. Nem is tudom, hogy keletkeztek ezek a sérvek, nekem úgy tűnt, hogy egyik pillanatról a másikra. A végefelé mér húzta a lábát, sorvadt a lábában az izom, ott kellett hagynia a(z amúgy ultrafos) munkahelyét, és kb. napi egy óra hasznos munkára volt alkalmas (előtte mondjuk kettőre, annyira radikális változás nem történt). Ezen mondjuk az sem segített, hogy nekiadtam a régi laptopomat, így már fekve nyomta az online pókert. 

A kórházban futószalagon csinálják az ilyen műtéteket, ezért is lehet, hogy az övét a nővér úgy jellemezte, hogy 'csak gerincsérv', ezek szerint lehet ennél gázabb is egy gerinc állapota. A látogatásomkor, operáció után le kellett fényképeznem a vágást, istenem, Orit mindig is vonzotta a gusztustalan, részletekbe inkább nem megyek bele:) Nem tudom, mennyi a gyógyulási ideje egy ilyen műtétnek, de azt tutira nem gondoltam volna, hogy egy héttel később már focizni fog, mert a fára felrúgott labdát egy okoska botocskával lepöckölni. Az utóélettel kicsit el vagyok maradva, ha jól tudom, most következik a gerinc melletti izmok megerősítése, talán egy évig kell gyógytornára járnia, emellett már munkát is ajánlottak neki, öröm és boldogság.

Csók, Ori!

Crawfordsburn

Még múlt hét végén voltunk itt, de nehéz az alkalmi munkások élete, nem volt időm hamarabb (csak egy picit hazudok...). A szokásoknak megfelelően ez is félórányira van tőlünk, nem kell hú, de elájulni tőle, de azért szép hely, egy Country Park, mellette meg a tenger. Marcsinak ennél több nem kell. 

Country Park Viadukt

Azt hittuk, ez a vizeses, szarra fotoztuk, aztan kicsit feljebb mentunk, es...

kicsit hideg volt a viz...

Eindhoven street art

Ezeket még beszúrom ide, mert csak. Mert nekem nagyon tetszenek.

csak egy garázsajtó...

Eindhoven

Prágában elbúcsúztunk Lacitól, aki vonattal ment haza, mi pedig Eindhoven felé vettük az irányt. Szerencsére semmit nem hagytunk a szállodában (vagy csak még mindig nem hiányzik..), így fél 7 fele oda is értünk, gyönyörű helyen található ez a hotel, egy óriási park mellett. A szoba is szuperül nézett ki, nagy volt, kertre nézett, és a zöldre, boldogok voltunk. 

A hotel

Ilyen utcaban szeretnek lakni (nap is legyen)

park

Aztán megnéztük, milyen messze van a belváros, soknak tűnt gyalog, így bebuszoztunk, kicsit sokalltuk a fejenként 3 eurós árat, de drága volt a kaja a hotelben, gondoltuk, a city-ben biztos találunk valamit. Hát a buszvezető csaj valami buszpályaudvaron tett le minket, mondván, az a belváros, addigra már sötét is volt, nyűgösek és éhesek is voltunk, így első kajánkat egy Burger Kingben fogyaszottuk, majd visszaszálltunk a buszra, szálloda, alvás. Reggel aztán kiderült, hogy ami busszal olyan soknak tűnt, az kb. 20 perces séta volt. Sütött a nap, nem siettünk, fel is tűnt, hogy senki nincs az utcán, később, amikor már Eindhoven legjobb kávézójában üldögéltünk (saját készítésű croissant-ok, muffinok, mindenféle jóság, kedves kiszolgálás), kiderült, hogy azért kihaltak az utcák, mert minden üzlet zárva van. 

A főutca fél 12-kor

Minden hónap első vasárnapján kinyitnak, a többi vasárnap zárva. Minden. Mivel így még kevésbé siettünk, ott üldögéltünk vagy két órát, elolvastuk a híreket (wifi!), bevásároltunk kaját a hajóra, és nekiindultunk a városnak. Zsuzsi barátnőmék már jártak itt pár hónapja, pontos leírást adott arról hogy mi hol van és mit érdemes megnézni, ez megkönnyítette a dolgunkat. Ők nem jutottak be a Katalin katedrálisba, mi igen, bár amikor hazafele sétáltunk pár órával később, már be volt zárva, lehet, hogy csak a misére nyitott ki?

Az egyik nevezetességet, a Flying Pins (repülő kuglik) keresve eltévedtünk és egy helyi kirakodóvásár-szerűségen találtuk magunkat, kb. kínai piaci cuccokat árultak, senkinek nem kellő elektromos hátvakaró és társai, de sikerült beszereznünk kurvakemény őszibarackot (kidobtuk), meg Marcsi nagy örömére volt egyeurós bolt, ott vett valamit, érdekes, ezek mindig árulnak olyat, ami neki feltétlenül kell:)

Végül csak eljutottunk a kuglikhoz, érdemes volt, nagyon jól néznek ki, óriásiak, nagyon sárgák, bár mint látjátok, nem nehezek, Marcsi simán felemelte az egyiket.

Nem lenne teljes a bejegyzés, ha nem lenne kép biciklikről, tessék, a buszpályaudvar körüli biciklitároló:

Egyéb random képek:

át lehet látni a házon, ide vele!

Cuki blob (irodák és üzletek is vannak benne)

ha jól láttam, ez metrólejárat

Így utazott Marcsi a hajón, pedig nem is volt büntiben

Olyan szépen kigondoltam pedig

ezt a munkával kapcsolatos dolgot, amiről itt írtam. A rózsaszín álmaimat összekaszabolta egy medence. Az van, hogy alig van vendég, mondjuk most 3 napig reggel 7-től dolgoztam, akkor pedig csak a nyugdíjasok járnak, akiknek amúgy is ingyenes, meg azok, akik banki átutalással fizetnek, de így is látszik, hogy erősen csökkent a látogatók száma (tegnap 7 óra alatt asszem 30 fontos bevételem volt, de a délutánok sokkal jobbak). Az attendant-ek (akik ki-bepakolnak órák után, plusz úszómesterkednek) közül hármat már áthelyeztek más leisure centre-be, és most a recepciósokat kérdezték meg, hogy ki akar önként nem itt lenni erre a 4 (vagy inkább több) hónapra. Már megy a helyezkedés, meg a "6 éve, amikor felújítás volt, én mentem, most menjen más"-típusú érvelések. Egyes vélemények szerint csak 3 recepciós marad a jelenlegi 7-ből, de semmi konkrétumot nem tudni még, csak a pletykák mennek, de azok végtelen számúak. Volt olyan, aki azt mondta, mi van, ha az önkormányzat úgy dönt, hogy mégse csináltatja meg a medencét, mert túl sokba kerül? Szerintem tuti elkészül valamikor, mert egyrészt több pénzt vesyítenek azzal, ha nem csináltatják meg, másrészt ez az önkormányzat egyetlen szabadidőközpontja ezen a környéken, nem fogják veszni hagyni. Engem sajnos nem érint a dolog, mert én csak alkalmanként dolgozom, már nincs szerződésem. Így szinte biztos, hogy nem nagyon lesz itt már műszakom, bár az önkormányzat itt is képes hónapokat pöcsölni egy döntésen. 

Tegnap elkezdtem munkát keresni, amitől nyomban átmentem nyomiba, a jelentkezési lapok tök értelmetlen kitöltése, meg minden ezzel együttjáró dolog. Hétfőn megyek a munkanélkülibe regisztrálni. Azért picit pozitívabb vagyok, mint tavaly, mert csak összeszedtem két elismert munkaadótól 1 év munkaviszonyt, ez kell, hogy számítson. Ha nem, belevetem magam a Lagan-ba, és Magyarországig úszom.

Még Prága

De csak egy kicsit. Jártunkban-keltünkben belebotlottunk egy érdekes dolgoba. Számomra legalábbis érdekes volt, Marcsi és Laci szerint túl sok időt töltöttem a "labirintusban", nyaggattak, hogy menjünk már. Nem is tudom pontosan mi ez, úgy tűnt, hogy a lényege, hogy vehetsz fehér téglákat, arra azt festesz, amit akarsz, és ezek adták a labirintus egyre magasodó és hosszabbodó falait. Csináltam belőle egy kollázst, elsősorban az országnevekre utaztam, mi (MO) nem voltunk még ott, valaki pótolhatná, engem elrángattak erővel:), plusz néhány, nekem tetsző rajz :