Eindhoven

Prágában elbúcsúztunk Lacitól, aki vonattal ment haza, mi pedig Eindhoven felé vettük az irányt. Szerencsére semmit nem hagytunk a szállodában (vagy csak még mindig nem hiányzik..), így fél 7 fele oda is értünk, gyönyörű helyen található ez a hotel, egy óriási park mellett. A szoba is szuperül nézett ki, nagy volt, kertre nézett, és a zöldre, boldogok voltunk. 

A hotel

Ilyen utcaban szeretnek lakni (nap is legyen)

park

Aztán megnéztük, milyen messze van a belváros, soknak tűnt gyalog, így bebuszoztunk, kicsit sokalltuk a fejenként 3 eurós árat, de drága volt a kaja a hotelben, gondoltuk, a city-ben biztos találunk valamit. Hát a buszvezető csaj valami buszpályaudvaron tett le minket, mondván, az a belváros, addigra már sötét is volt, nyűgösek és éhesek is voltunk, így első kajánkat egy Burger Kingben fogyaszottuk, majd visszaszálltunk a buszra, szálloda, alvás. Reggel aztán kiderült, hogy ami busszal olyan soknak tűnt, az kb. 20 perces séta volt. Sütött a nap, nem siettünk, fel is tűnt, hogy senki nincs az utcán, később, amikor már Eindhoven legjobb kávézójában üldögéltünk (saját készítésű croissant-ok, muffinok, mindenféle jóság, kedves kiszolgálás), kiderült, hogy azért kihaltak az utcák, mert minden üzlet zárva van. 

A főutca fél 12-kor

Minden hónap első vasárnapján kinyitnak, a többi vasárnap zárva. Minden. Mivel így még kevésbé siettünk, ott üldögéltünk vagy két órát, elolvastuk a híreket (wifi!), bevásároltunk kaját a hajóra, és nekiindultunk a városnak. Zsuzsi barátnőmék már jártak itt pár hónapja, pontos leírást adott arról hogy mi hol van és mit érdemes megnézni, ez megkönnyítette a dolgunkat. Ők nem jutottak be a Katalin katedrálisba, mi igen, bár amikor hazafele sétáltunk pár órával később, már be volt zárva, lehet, hogy csak a misére nyitott ki?

Az egyik nevezetességet, a Flying Pins (repülő kuglik) keresve eltévedtünk és egy helyi kirakodóvásár-szerűségen találtuk magunkat, kb. kínai piaci cuccokat árultak, senkinek nem kellő elektromos hátvakaró és társai, de sikerült beszereznünk kurvakemény őszibarackot (kidobtuk), meg Marcsi nagy örömére volt egyeurós bolt, ott vett valamit, érdekes, ezek mindig árulnak olyat, ami neki feltétlenül kell:)

Végül csak eljutottunk a kuglikhoz, érdemes volt, nagyon jól néznek ki, óriásiak, nagyon sárgák, bár mint látjátok, nem nehezek, Marcsi simán felemelte az egyiket.

Nem lenne teljes a bejegyzés, ha nem lenne kép biciklikről, tessék, a buszpályaudvar körüli biciklitároló:

Egyéb random képek:

át lehet látni a házon, ide vele!

Cuki blob (irodák és üzletek is vannak benne)

ha jól láttam, ez metrólejárat

Így utazott Marcsi a hajón, pedig nem is volt büntiben