2017. január 2., hétfő

Ismet itt

Egesz eletemben azt ereztem, hogy nem vagyok szeretve, ez de csunyan hangzik magyarul. Hogy valahogy viselkednem kell ahhoz, hogy elfogadjanak, hogy jonak kell lennem, holott en rossz akarok lenni, vagy legalabbis nem ugy akarok viselkedni, ahogy azt masok elvarjak tolem. Ezert mindig is kivulallonak es furanak ereztem magam, egyedulallonak a kapcsolaton, a csaladon, a barati kozossegen belul.

Most, hogy ilyen katyvaszba kerultem, meglepodve tapasztaltam, hogy olyan emberek (is) segitettek, akiktol nem vartam, akiktol erre nem szamitottam, vagy nem erre szamitottam, mert az en agyamban ok nem illettek bele abba a szerepbe. Vagyis EN eldontottem elore, hogy OK nem ilyen tipusu emberek. Valtoznom kell, nem is kerdeses, biznom kell jobban az emberekben.

Koszonom nekik es mindenkinek, akik akar egy pici hangyafasznyit is hozzatettek ahhoz, hogy ne teljesen bolonduljak meg, es neha azt gondoljam, hogy ennek is vege lesz egyszer.

Kulonosen nehez ilyet irni kozvetlenul az eskuvorol aradozo bejegyzes utan...
Flag Counter