2017. április 8., szombat

Megprobalom.

Hatha ki tudom irni magambol a fajdalmat, az elkeseredest, a remenytelenseget. Jo lenne valamifele rendszeresseggel, nem azert, mert azt kivanom, hogy ezek az erzesek mindig velem legyenek, de azert a felevente egyszeri irasnak nem sok haszna van.

Fel ev eltelt, miota elkoltoztem, es meg mindig tok kilatastalan az eletem. Nem erdekel senki es semmi. Nem orulok semminek, illetve nagyon keves dolognak. A tanitast nagyon szeretem, de attol felek, ha teljes munkaidoben csinalnam, azt is megutalnam. Mert mindent es mindenkit megunok egy ido utan, nem is tudok hirtelen olyan dolgot mondani, amit szivesen vegzek. Fozok, mert kulonben ehes maradok. Elmegyek a konditerembe, mert nem akarok megint dagadt lenni. Dolgozom, mert az alberletet fizetni kell. Mosok, mert a testem meg az ido meg nem olyan jo, hogy meztelenul maszkaljak. Legszivesebben egesz nap agyban lennek, olvasnek, zabalnek, meghiznek, es jo esetben egy gyors szivinkfartus elvinne. Nem akarok embereket latni, veluk beszelni, ugy tenni, mintha egy hangyafingnyit is erdekelne, mirol hadovalnak, mosolyogni, amikor nem erzem ugy. Ugy erzem, a munkahelyen egesz jol tudom tettetni, hogy viszonylag normalis vagyok, de vannak visszajelzesek, amik ezt cafoljak. Mar tobben megjegyeztek, hogy sose mosolygok, illetve szarkasztikus megjegyzeseket tesznek, hogy pl. 3 honapja nem lattak mosolyogni, vagy versenyt rendeznek, hogy kinek sikerul ezt elerni.

Itt vagyok 40valahanyevesen, es meg mindig nem tudom, mit akarok az elettol. Vagy o mit akar tolem. Mi ertelme ennek? Minden nap ugyanaz a szar. A fonokom megker, hogy 25x-jere is varialjam at az Excel tablat, es a grafikonon az a vonal ne piros legyen, hanem narancssarga. Jo. Megcsinalom. A riportban ne az x, hanem az y szot hasznaljam. Rendben. Leszarom. Nem erdekel. A kovetkezo egy honapban 2x is megyek Olaszorszagba, kikapcsolodni, normalis esetben rettento izgatott lennek, hiszen olaszul tanulok (pff), es almaimban ott lesz majd hazam es soha tobbet nem fogok fazni. Terveznem, hogy miket nezzunk meg, milyen gyonyoru, eddig nem latott varosokba jutok el, de most ez se erdekel, nem emlekszem, mikor es honnan indul a gep, hol a szallas. Meg egy latnivalot se terkepeztem fel, azt tudom, hogy fagyizni fogok, ha esik, ha fuj.

Jartam/jarok tanacsadasra (counselling, psychotherapy), minimalisat segitett, nem csinalunk lofaszt se, magamat huzom ki a hajamnal fogva a szarbol, de mint lathato, nem sok sikerrel. Cs-nek igaza van, azt a penzt, amit erre koltottem, kolthettem volna arra, hogy minden heten rendelek 3 pizzat harmunknak es egy jot dumalunk es meg igy is olcsobb lenne...
Flag Counter

2017. január 2., hétfő

Ismet itt

Egesz eletemben azt ereztem, hogy nem vagyok szeretve, ez de csunyan hangzik magyarul. Hogy valahogy viselkednem kell ahhoz, hogy elfogadjanak, hogy jonak kell lennem, holott en rossz akarok lenni, vagy legalabbis nem ugy akarok viselkedni, ahogy azt masok elvarjak tolem. Ezert mindig is kivulallonak es furanak ereztem magam, egyedulallonak a kapcsolaton, a csaladon, a barati kozossegen belul.

Most, hogy ilyen katyvaszba kerultem, meglepodve tapasztaltam, hogy olyan emberek (is) segitettek, akiktol nem vartam, akiktol erre nem szamitottam, vagy nem erre szamitottam, mert az en agyamban ok nem illettek bele abba a szerepbe. Vagyis EN eldontottem elore, hogy OK nem ilyen tipusu emberek. Valtoznom kell, nem is kerdeses, biznom kell jobban az emberekben.

Koszonom nekik es mindenkinek, akik akar egy pici hangyafasznyit is hozzatettek ahhoz, hogy ne teljesen bolonduljak meg, es neha azt gondoljam, hogy ennek is vege lesz egyszer.

Kulonosen nehez ilyet irni kozvetlenul az eskuvorol aradozo bejegyzes utan...
Flag Counter