Csomagolnom kéne,

mert Marcsi most nincs itthon, de utálok minden olyat, amit "kell" csinálni, így az ablaknál ülve várom a kiccsalád által ígért csomagot, ami csütörtökön, de legkésőbb tegnap érkezett volna meg. És közben magyar zenéket hallgatok (most épp Kispál: De szeretnék...). Meg leltároztam a gitárokat, vége a nagy karácsonyi vásárlásoknak, kicsit el is szontyolodtam, feleannyit vásároltak a népek, mint tavaly ilyenkor. Igaz, örömteli, hogy kevesebb gitár tűnt el a postai szállítás mély bugyraiban, és kevesebben panaszkodtak, hogy törve érkezett a cucc, köszönhetően az új csomagolásnak. 

Azt olvastam, hogy ezen a hétvégén a britek kb. 5 milliárd fontot fognak a pénztáraknál hagyni (közben Kispál: Ha az életben, "nem mondjuk nőknek, hogy szép vagy", jaj, dehogynem), ebből 4 milliárdot biztos ÉÍ-ban, a tüntetések kiéheztették a népeket, szegények nem tudtak pénzt költeni. (Kistehén-Szájbergyerek). Ha otthon lennék, még 24-én délután a BS-ben rohangálnék Kaszi öcsémmel ajándékokért, csomagolópapírért és csillagszóróért. Így viszont szorgalmasan jelölöm a filmeket, amiket meg fogunk nézni, ilyeneket adnak (Sipos F. Tamás: Buli van- ez egy kicsit már ciki..): 

Dreamgirls, in Bruges, The nightmare before Christmas, Christmas Carol, Jurassic Park, The girl who played with fire (meg a másik kettő is), The Lord of the Rings, Cars (Verdák, még sose láttam) (közben Péterfy Bori: Hajolj a hajamba), Tamara Drewe, Bridget Jones, UP! (nagyon-nagyon jó!), Avatar (várós), Kill Bill, Iron Man, Fast and Furious, Attack the Block (Neoton Família: Ha szombat este táncol, "csak egy a baj, hogy vörös hajú, szemüveges"), The Bourne Identity, GREASE (!!!), Toy Story, a Queen 86-os magyarországi koncertje (Omega-Petróleumlámpa), Mamma Mia, The Incredibles (Hihetetlen család), és az állandó sorozataim: Miranda, Mrs. Brown's boys, Graham Norton show, QI, University Challenge. Természetesen egyértelműen nyilvánvalóan (Szekeres Adrien: Olyan mint te) ezek közül kábé kettőt fogok megnézni, hiába karikázgattam órákon keresztül, mert az aranyhal memóriája simán lekörözi az enyémet (Szécsi Pál: Távollét, asszem most kell abbahagyni, mielőtt sírásba torkollik a zenehallgatás...)