Megint hétfő

tudtuk, hogy hamarosan megtörténik, ma mégis meglepetésként ért, amikor Szilvi hívott, hogy tudom-e, Lorena a ma délutáni hajóval utazik el. Azt hittem, szólni fog, de tiszta nyűgös volt már egy ideje, utált mindent, ami a szigethez kötötte, a családjával is gondok voltak, elment. A hajóállomás pont a Shetland Hotellel szemben van, a felette levő utcából integettem neki a fedélzetre, és közben sms-eztünk:( Most szomorú vagyok.

Pénteken volt a könyvelés-bizonyítvány átadási ceremónia. Jó, nem csak nekünk, hanem a szakácsoknak, a textiles tanulóknak, üzleti fiszemfaszomot tanulóknak is. Mivel mindig is jó érzékkel öltözködtem, most egy "animal" feliratú póló volt rajtam, de én aszittem, hogy az a szaros köpönyeg, amit béreltünk, az körbeér. Hát nem. Ki kellett osonnom a klotyóba és kifordítani a pólót. Szerencsére nem Fidel Castrohoz illő hosszúságú beszédek voltak, de mindenkit egyenként szólítottak a színpadra és szépen megvártrák, míg visszaér a helyére. A kísérőm Dave volt, szokásához híven majdnem elaludt, pedig fényképeznie kellett volna. Ennyi sikerült:az osztályunk:

Most teljesen nyomi lettem Lorena miatt, máskor folytatom.

Tegnap vettem:)

Brumi az iskolában,

alcím: elefánt a porcelánboltban. Ez a kettő írja le nagyjából megfelelő módon, hogy hogyan érzem magam a fogászaton.

De előszőr hatalmas gratula a Debrecennek a Bajnokok Ligájába jutásért!! Az uccsó 10-15 percet láttam is, netes tévén keresztül, hurrá!

Tudom, szánalmas vagyok, de bevásároltam fagyiból... A kedvencem, a makadámiás, illetve az összes Tom&Jerry márkájú féláron van a Tescoban. Múlt héten úgy mentem be, hogy "hhú, megveszem az összeset!", erre 2 doboz volt csak. A hét elején ebből a fajtából már 8 doboz, de nem volt pofám megvenni az összeset, csak a felét, hehe:) Tegnap mentem, ott árválkodott még ez a 4, hát megkönyörült rajtuk a szívem, ne mondjátok, hogy nem vagyok rendes! Így most mintegy 12 doboz fagyi van a fagyasztóban, annyira király!

Regisztráltam társkeresőn, majd beszámolok az eredmény(ek)ről, ha lesz(nek) egyáltalán. Eddig ketten írtak, az egyik fénykép nélkül, a másik meg egy rasztahajú tanár, hihi:)

Na, és akkor a munkának nevezett valami. A recepciós része még megy, pláne hogy naponta ha ötször cseng a telefon. Vendégek fogadása, fizetés, következő időpont, ezek nem okoznak gondot. De a többi... David, a doki hívogat, azaz üzen valakivel, hogy menjek be, és nézzem, ahogy dolgozik, Bettina meg segít neki. Ma volt egy faszi, akinek 4 csonkfogát húzta ki, tudjátok, jó kis fekete csonkokat. Ott álldigáltam, aztán elkezdte feszítgetni a fogat, alávésni, vér, mittomén, na, akkor egy kis időre távoztam. De David visszahívott, hogy már meglazította, nézzem, ahogy kihúzza. Azért megkérdezte, hogy jól vagyok-e. Bettina meg tök profin adja a keze alá a dolgokat, meg jegyzetelget közben a páciens kartotékjára. Úgy érzem, ez a része nem nagyon fog menni, mert a doki halkan beszél, dél-afrikai kiejtéssel, közben megy a nyálszívó, a rádió, a fúró, és így kéne megértenem, mi hagyja el a száját. Kétségeim vannak. De adok magamnak meg nekik egy hónapot, amúgy is ennyi a próbaidő, aztán eldöntöm, hogy akarom-e. Nekik is jobb, ha még az elején elmondom, ha nem tetszik, mint akkor, ha már beirattak, betanítottak, estébé. Mondjuk jó lenne, ha megcsinálnák a fogamat (ha lehet, akkor óccsóért), de Bettinának is most, másfél év után csinálja David a veneer-t (asszem nincs magyar neve, de mindegy is). Nehezíti a dolgomat, hogy amikor végez egy emberke, jön fizetni, nekem a kartonról le kéne tudni olvasni, hogy mennyibe kerül, mikor kell legközelebb jönnie és mennyi időt vesz majd igénybe az a kezelés (természetesen minden, de minden rövidítve van: OP EX= Old Patient Examination=régi kliens vizsgálat; RCT= root canal treatment= gyökérkezelés, stb.), időpontot találni, fizettetni vele, bevinni a számítógépbe, számlát nyomtatni, a pénztárgépbe is beütni. Mondjuk a mai nap jobb volt, mint a tegnap, de holnap van utoljára az elődöm, pénteken már egyedül leszek. Félni nem félek (annyira), mert ha nem megy, hát nem megy. Majd találok mást.

Tegnap kb. 3 óra benttöltött óra után halálosan bűnösnek éreztem magam amiatt, hogy nem használok fogselymet, így hazafele a 4 doboz fagyi mellé bedobtam 100 méter selymet, valamint a meccsre való  tekintettel egy doboz sós kekszet és egy kólát is, muhaha!

Cabin Museum

Végülis semmit se kellett megbeszélni, max. azt, hogy mekkora méretű egyenruhára van szükségem. Pillanatnyilag van egy David Lubbe hímzésű almazöld, valamint egy lila, és kapok még sötétzöldet is, remélhetőleg a saját nevemmel. A munkaidő hétfőtől csütörtökig10-17-ig, pénteken 13-17-ig tart, így pénteken tudok menni suliba is.

Most ettem egy kis tányér borscs-t (káposzta, cékla, egyéb zöldségek és asszem disznóhús alkotta leves), itt van Tanya két kazah barátnője, nem mondhattam nemet. Nem volt rossz, de utána inkább fokhagymás pirítóst ettem.

Akkor egy kicsit a Cabin Museum-ról. Paul bukkant rá biciklizés közben, és kíváncsi lett, hogy mi a fenét lehet kiállítani egy kabinban/fülkében/faházban. A gyűjtést a mostani tulajdonos apja kezdte, aki részt vett legalább az egyik világháborúban, aztán ahogy terjedt a múzeum híre, egyre több ember adományozta neki a saját tárgyait. Van ott katonakönyv, felpróbálható német/orosz/brit egyenruha, kitüntetések, sisakok, fegyverek, poszterek, írógép, zászlók, kiáltványok, és ki tudja még. Sajnos sokat nem tudtam fényképezni, mert megadta magát a fényképezőgép akksija. Néhány kép: Tengerészeti toborzó:

Hétfő

Itt feszítek az új, kisméretű farmeromban és csajos pólómban, kár, hogy senki nem látja...

Kaptam balatoni képeket a többiektől, hétvégén lent voltak, fáj a szívem. És nem a tüzijáték miatt. Kicsit kárpótol, hogy megkaptam a fényképeket. Akinek még nem mondtam volna, itt minden telefonfeltöltésnél lehet választani 3 ajándék közül, és én 70 kép ingyenes nyomtatására szavaztam. Feltöltöttem a weboldalukra, és vasárnap meg is érkezett 41, és szuperek!! Fényképeztem balatoni nyaralót, balatoni nyaralókat, balatoni palacsintát, Corvintetőt barátokkal, családot, nyomtattam kézilabdás csapatképet, mindenki szerepel rajtuk, aki fontos nekem, illetve akiről tudtam képet szerezni. Majd valahogy felnyomom őket a falra, bár nem hiszem, hogy Tanyaék megengedik, hogy a bébiszobát szétrondítsam, de akkor majd a következő szálláson.

Pénteken volt lecsófőzés, Szilvi és én produkáltuk, és kb. 8-9-en voltunk. Szilvi bébiszittelt, addig én felvágtam a zőccségeket. Persze figyelemmel kellett lenni arra, hogy van vegetáriánus (kolbász nélküli adag); van, aki tojással, van, aki rizzsel... A rizzsel halálra idegesített az uram, Dave. Állandóan ott lebzselt, és "nem úgy kell, mit csinálsz?" szavakkal nyugtatott. Én nem hagytam magam, mondtam, hogy engem a szakács öcsém tanított, ne okoskodjon. Mondanom se kell, hogy szétfőztem és ezért tűrnöm kellett az "ugye megmondtam" pillantásokat.

Előtte, a vásárlásnál tragikomikus pillanatokat éltünk át. A Tescoban voltunk, Dave, Szilvi és én, Dave vett (volna) egy karton 18-as sört. A frusztrált pénztáros ránk nézett, és kérte a személyiket, mondván, nem hiszi, hogy Szilvi 25 év alatti (egyébként 5-tel több). Én odaadtam a diákigazolványom, az nem volt jó, útlevél vagy jogsi. Az nem volt nálam, Szilvinél semmi nem volt. Bár Dave úgy 50 körül van, ez nem hatotta meg az immár 2 főre bővült Tesco-brigádot, ugyanis ha egy csoport vesz alkoholt, akkor a csoport minden tagjának 25 év felettinek kell lenni. Mi ezt nem tudtuk bizonyítani, nem vehettünk sört. Át kellett mennünk a Coop-ba megvenni. De Szilvi baromi boldog lett tőle, egész nap ugrabugrált, mint egy gyerek, "de jó, fiatalnak néztek":)

Ha nem cseszem el a napomat, akkor este még firkantok valamit az elmaradásokból. Most megyek a fogászatba, beszélni akarnak velem, értitek ezt? Pénteken hívtak, hogy akkor mit is beszéltünk meg, hétfőn vagy kedden kezdek? Mondom kedden. Majd megkérdeztem, hogy akkor hétfő-csütörtök vagy hétfő-péntek? Ja, azt még nem tudja. Hát bakker, nem kezdődik jól.

Rövidke

Képzeljétek, láttam fákat! Vagy ezt már írtam? No mindegy, szóval nem teljesen kopár ez a táj, csak nagyrészt. Itt a bizonyíték (és a macskát se én tettem az ágak közé): Ezen kívül azért történt más is, pl. voltunk 4-esben a Shetland Museum-ban, majd az lesz az egyik következő bejegyzés, gyakorlatilg Shetland történelme, nagyon érdekes, pl. megtudtam, hogy a sziget évmilliókkal ezelőtt, mikor a kontinensek vándorolni kezdtek, még Amerikához tartozott. Meg jártunk a Cabin Museum-ban, ami gyakorlatilag egy ház oldalához csatolt melléképület mindenféle világháborús emléktárgyakkal. Ma pedig egy Sandness nevű helyen bénáztam a kövek között. Zajlik a zélet.

Munka (?)

Elfogadtam a fogászatos ajánlatot, de életem egyik legnehezebb döntése volt. Előtte beszéltem Lorena-val, Szilvivel, bementem a suliba és ott is addig vártam, míg az igazgatóhelyettes arra kóválygott és akkor lecsaptam. Egészen addig nem akartam elfogadni az állást, de azt mondta, hogy akkora nagy különbség nincs a mostani vagy az esetleges jövőre szerzendő végzettségem között, illetve nem tud elképzelni olyan szituációt, amikor egy lehetséges munkaadó azt mondja, hogy az 2-es végzettséggel felvesznek, de az 1-essel nem. Ráadásul, ha péntekenként tényleg nem kell dolgoznom, akkor még egy picit suliba is tudok menni. Az is mondta a dirihelyettes, hogy ha fél év után, de legkésőbb februárig úgy döntök, hogy mégsem tetszik a munka, akkor visszakapcsolódhatok a fősulis tanulmányokba.

Végre Alannal is sikerült "beszélnem", vagyis sms-eztünk, valamiért hívni nem tudtam, de az sms működött. Azt mondta, "technical secretary" állás lenne, de továbbit én sem tudok róla. Ő is tudna nekem munkát adni maga mellett, de azt mondta, azt nem szeretné, mert tetszem neki és így nem lenne jó együtt dolgozni:)) Ezenkívül 2 hónappal, de lehet, hogy 6-tal is eltolódott az álláskezdés. Meglátjuk, lesz-e belőle valami egyáltalán.

A fogászos melónál, amikor a nővel beszéltem, olyan érzésem volt, hogy már konkrétumokról beszélünk, kedden kezdek, ilyen cipő, olyan papucs, amolyan egyernuha, de a pasi fura. Pénteken vagy hétfőn hívnak azzal kapcsolatban, hogy most akkor 4 vagy 5 napot dolgozzak. De azon se lennék meglepődve, ha azzal keresnének, hogy mégse kellek, mert holnap is interjúvolnak valakit, akinek megvan a végzettsége.

A kis rózsaszín dzsekim csillagos 5-ösre viszgázott a szakadó esőben, már csak azt kéne valahogy megoldani, hogy a kézfejeimet, az arcomat, és a virgácsaimat is ilyen anyag borítsa! Ott, ahol takart a kabát, nem fáztam, nem folyt be a víz, nem fúj be a szél, csudálatos!:)

Pilótakeksz,

Sport szelet (minden méretben),

Piros mogyorós tejcsoki,

Gyulai kenőmájas (Délhús majorannás helyett megteszi),

Téliszalámi (bár ez baromi drága, 13 font a kis rúd), vagy Rákóczi 9-ért

Csemegeuborka

Szilvás, -és túrógombóc

Győri édes kakaós

Bélszínroló tutira!!!

Ezeket fogom megrendelni egy londoni magyar cégtől:) Magyar árukat árulnak, és az egész ország területére szállítanak. Bár tapasztalataim szerint Shetland nem mindig esik bele "az ország egész területébe", de kipróbáljuk.

Picsbe, most látom, azt írják, hogy "fagyasztott terméket nem szállítunk." Na, ennyit a bélszínrolóról meg a gombócokról. Itt lehet vásárolni: http://hungapol.webs.com/apps/webstore/. Azért fura dolgok is kaphatóak itt, pl. OB tampon, ásványvíz, Bomba energiaital, márciusi Cosmopolitan??? Nyilván drágábbak a cuccok, mint otthon, de gondolom, fizetnek ők is a szállítmányozásért. Lehet, hogy nekem is kéne egy ilyen boltot nyitni, nem Londonban, de valahol északon?

Amúgy meg jó pocsék napom volt, munkát ígérő faszi azóta se jelentkezik, persze én vagyok a hülye, hogy még bárkinek is hiszek. Egész nap esett, pöpecül eláztatva az előző este kiteregetett és már majdnem megszáradt ruhákat. Norman, Tanya férje is itthon volt, eddig halász volt, most kerítéseket fest, haha, jó vicc, ilyen időjárási viszonyok mellett ez munkanélküliséget jelent. Annyira unom magam, hogy jobbára csak az arcomat kaparom szét, gyönyörűen festek.

Megállapítás:

mindenki hazudik.

Ön-analízis

Rájöttem, miért aggódom. Mármint meló-ügyben. Alan üzenetei azt sugallják, hogy valami tuti munkalehetőséget fog tudni biztosítani. Elég nehezen bízom meg bárkiben is, és fosok, hogy megint kiderül, hogy nem kellett volna, ő sem érdemli meg, pofáraesés lesz a vége. Lehet, hogy mosolygó arccal, mintha a világ legjobb munkáját prezentálná, fogja bejelenteni, hogy egy annyira, de annyira király halpucoló/fejező/aprító munkát tud a halgyárban, és akkor asszem kap egy pofást!

Előtte azért elverem Lorenát fallabdában.

Akár sikeresnek is

mondhatnám a mai napot, hiszen máris találtam állást, illetve az interjú kb. 2. percében azt mondta a fogdoki felesége -anélkül, hogy egy pillantást is vetett volna az önéletrajzomra: "Fel vagy véve, már akkor fel voltál, amikor meg se érkeztél". Kiderült, hogy bizonyos emberek árulkodtak rólam, ezek szeirnt nem elég rosszat:) Hurrá, hurrá. Heti 4 nap, bár 3-ról volt szó, de azt mondta a fogász, David, hogy azért, mert a shetlandiak nem hajlandóak ennél többet dolgozni. A pénz is több lenne, mint a hotelben, mégse ugrok ki a bőrömből. Nem tudom, azért-e, mert így a sulinak lőttek, bár fogászati asszisztens kurzusra beiratnának itt. Vagy azért, mert még mindig nem találkoztam Alan-nal, aki melót ígért, de eddig csak szexi sms-ekre futotta, persze mondta azt is, hogy ne aggódjak. Köszi, bammeg, ki vagyok segítve. Mindenesetre még nem mondtam igent a fogászatra, csütörtökig kértem haladékot, mondván, van még pár interjúm, persze nincs egy se. Szerintetek elvállaljam? Alannak azért elmondtam, hogy van már más ajánlatom, remélem ennél is jobbat fog nekem tenni, és nem szexuális célzatút. Komolyan mondom, hihetetlen, 3 pasi ölelget, nekem meg csak egy lány kéne:(

Voltam bent az önkormányzatnál is, az elszúrt interjú miatt, de persze már odaadták másnak a munkát. Adtak azért egy telefonszámot, hogy ott hátha tudnak valami bíztatót mondani (pl. Hajrá Mari néni?-mint a viccben...), de nem hívtam fel.

Vettem egy kabátot, szép rózsaszínes-pirosas, szél- és vízálló, ám nem vastag. De a legnagyobb probléma itt úgyis ez a kettő. És jól is jött, mert fizetésnél láttam, hogy azok a pancserek, akik nem vettek semit, és/vagy nem idevalósiak, az eresz alatt álldogáltak, én meg csak magamra kaptam a menő kis kabátomat, felhajtottam a kapucnit és peckesen kiléptem a boltból:)

Találtam bringát is, ez és ez (kattints a szövegtől eltérő színű "ez" szavakra, és meglátod:) jön szóba egyelőre, és most még valami ajándék pumpát meg egyéb hasznos bigyókat adnak hozzá.

Lorena egy hónap múlva megy haza, szip-szip. Családi problémák miatt, de asszem nagyobb súllyal esik latba, hogy már utálja ezt a munkát. Ki marad itt nekem???? Önző dög vagyok. Remélem, jó lesz neki otthon, jobb, mint itt.

Délután hallgattam a rádiót, pont egy állapolgári eskütétellel kapcsolatos riport ment, horvát, sri lankai, szomáliai, mittoménmilyen nemzetiségű emberek tettek esküt, és az utolsó felvonás az volt, hogy meghallgatták új hazájuk himnuszát. És akkor arra gondoltam, hogy a magyar himnusznál akkor sincs szebb a világon és hogy én is fogok majd évek múlva ilyen ceremónián részt venni?

Nem intéztem

sok dolgot, és mégis. Bementem a fogászati rendelőbe, ahol recepcióst keresnek, hétfőn 1-re megyek interjúra. Az ott dolgozó magyar lány nagyon aranyos, később a Tescoban is összefutottunk:) Már nem emlékszem, írtam-e, heti 3 napot kéne dolgozni, keddtől csütörtökig, 9-5-ig. Kérdés, hogy heti 3 nap munkából meg lehet-e élni. Még ma este találkozom Alan-nal, aki még kb. 2 hónapja ajánlotta, hogy segít nekem munkát szerezni. Az önéletrajzomat már kinyomtattam, hétfőre összeeszkábálok valamiféle motivációs levelet is a fogászatra. Ezeken kívül pedig van egy rakás álllás a Shetland Times-ban, hétfőn arra is ráállok, ha ebből a kettőből egyik se jön össze.

Másik dilemmám a suli. Illetve az, hogy ha megkapom a fogászosat, akkor valószínűleg nem fogok tudni oda járni. De akkor halál unalom lesz itt, tél, délután 3 órás sötétedés, depi, ezért arra gondoltam, hogy ebben az esetben keresek még egy részmunkaidős állást, vagy visszamegyek a hotelbe heti pár napra, és ráfekszem a pénzkeresésre. Ha már okos nem lehetek, legalább gazdag legyek:)

Bementem a 3-ból két hotelbe, a Shetlandba nem volt időm, de meglátogattam Szilvit és Lorenát, a Lerwick-ben pedig sokmindenkit, még Marjory, a regionális manager is ott volt.

Újra itt/hon

London:

tegnap éjjel (alvás helyett) a Discovery-n néztem a törpe-család életéről szóló dokumentumfilmet, és abban az apa azt mondta: Rájöttem, hogy a sírás nem a gyengeség, hanem az erő jele. Ha ez igaz, akkor ma reggel a reptéren csak icipicit voltam erős.

A repülés alatt az olvasottaktól eltérően igenis kaptunk kaját, de addigra már megettem a pékségben vásárolt sajtos perecet, így nem kértem a szaros szendvicsüket. A gépen együtt utaztam Gera Zolival (válogatott focista és Angliában játszik) és családjával. A kislánya olyan 1,5-2 éves, pont egy sorban ültünk, és leszállásnál édes volt, mindenkinek integetett és mondta, hogy pápá:)

Az 5-ös terminálnál unalmasabb hely kevés van. Persze nyitott itt boltot a Harrods, a Bulgari, a Tiffany, meg a hasonlóan olcsó üzletek, van kismillió parfüm-, csoki, és kajabolt, de persze a szegény Shetlandra utazóra nem gondoltak. Egy darab pulcsim van, és a kabátomat is kidobtam hazafele menet, naivan azt gondolván, hogy augusztusban lehet otthon télikabátot kapni. Hát nem lehet.

Van kis uticsomagom, amit Zille adott tegnap, egy Waffelini, egy mogyorós-mazsolás valami, meg egy palack víz. Ezzel, meg az éjfélkor sütött májjal elleszek egész nap.

Ja, a londoni biztonsági ellenőrzésnél láttam egy helyes LLLlányzót, ott sertepertélt, ahol a csomagokat röntgenezik, reméltem, hogy sípolok a kapunál, és majd ő vizsgál meg, nincs-e nálam a melltartómba rejtett robbanószer, de most először sajnáltam, hogy nem sípolok.

Időközben megérkeztem, a szobámat majd holnap lefényképezem, picike, de tiszta, és egyelőre nincs benne gardróbszekrény. Tanyaék most akarnak venni egyet. A WC sem működik, holnap reggel jönnek szerelni. Mire ideértem, fájt a fejem, de persze beszélgetni kellett a háziakkal, meg megkérdezni, mi hol van. Legszívesebben rögtön lefeküdtem volna, mert olyan furán éreztem magam, meg kell állapítsam, hogy sok volt ez az egy hónap otthon, nehezen tudok visszaállni, szerettem volna egyedül lenni és sajnálni magam, és miközben a kocsmában üldögéltem az urammal, Dave-vel, valamint Tanyaval és Normannal, sikítani szerettem volna és elrohanni jó messzire (mondjuk Kispestre), de aztán megnyugodtam Mr. Smirnoff segítségével.

Kaptam leveleket is, az egyikben a bizonyítványom van, nem igazán értem, miféle számokat irogattak rá, de még csak futólag néztem át. Egy másik levél az önkormányzattól jött, ahova jelentkeztem egy állásra még mielőtt hazamentem. Állásinterjúra hívtak, augusztus 3-ra. Pf, fenébe. Holnap bemegyek hozzájuk és elmagyarázom a szitut. Nem hiszem, hogy lesz belőle állás, de én már annak is örülök, hogy behívtak. Csak el ne hasaljak az "erkölcsi bizonyítvány" részen, haha:)

Ja, és megnéztem a jövő évi, illetve a most szeptemberben kezdődő tanév órarendjét, és már egyáltalán nem vagyok meggyőződve arról, hogy ezt a második évet is meg akarom csinálni. Baromi unalmasnak hangzó tantárgyak vannak: Üzleti adózás; üzleti kultúra és stratégia; üzleti jog; személyes hatékonyság fejlezstése (ez mi a fene lehet?)... Na, majd kiokoskodom.

Jeles napok

kis öcsikémnek mára és K-nak, barátnőmnek/sógornőmnek holnapra:) Az a csokitorta nagyon hívogató a hűtőben!!

Ugyebár

ez az én blogom, azt írok bele, amit akarok, akár még a rosszkedvemet is idehányhatom. Utálom, hogy a ma tervezett találkák több, mint fele nem jött össze, persze talán naivitás volt feltételeznem, hogy majd sikerülni fog. A lényeg, hogy a nap nagy részét a Westendben töltöttem, ami kb. 1 óra után már meglehetősen unalmas volt. A C&A-ban vettem ezt-azt, aztán még vagy 4x visszamentem a kis szünetekben, amíg vártam valakire, és a riasztó minden egyes alkalommal sípolt, a biztonsági őr ennek megfelelően 4x pakolta ki és vissza a cuccomat. Az utolsó alkalmonál mondta: "Még mindig ugyanaz a nadrág és piros felső.":) A fogorvos meg úgy véletlenül elszólta magát, hogy ja, nem is a Nyugatinál levő rendelőbe kell mennem a gipszmintáért vagy mi a szar a neve, hanem a mittoménhova. Ja, és mégse ma menjek, hanem holnap, mert "technikai gondok adódtak"- magyarul nincs gipsz? És mellesleg a fgoszabályzó 2x annyiba kerülne, mint reméltem, és a doki nem is vállalja úgy, hogy nem tudja 6 hetente meghúzni a drótokat, ami persze érthető.

És utálom azt is, hogy több, mint egy éve írom ezt a szaros blogot, mindenkinek elküldtem a linket, hogy hol található. Azzal a céllal kezdtem írni, hogy ne kelljen mindent 100x elismételnem pl. olyankor, amikor hazajövök. Mégis folyamatosan kapom az olyan kérdéseket -közeli hozzátartozóktól is-, hogy: "na mesélj, milyen kint az élet?", "milyen suliba jártál?" "ez a Paul a barátod?", meg: "Jaj, nem emlékszem a blogod címére, mi is volt, már egy éve nem jártam arra". Hát b+, olvasni kéne. Jó lenne tudni, hogy az a 20 ember, aki olvas, rokon-barát-ismerős-e egyáltalán...

Büszke tulajdonosa

lettem ennek

és ennek a könyvnek:

(a nőket már ismerem). És vettem két pólót, de sajnos amit akartam, és ami majd tökéletes lesz bulizni, az nem volt. Na, majd decemberben:)

 

Egy hét

semmittevés és önsajnálat után mától újra beindul az élet. Naptárba kell írnom, kivel, mikor, hol találkozom, különben minden info átszitálódik az agyamon. Most megyek az Írók Boltjába Bódis Kriszta, Csernus doktor, és ki tudja még, milyen könyvekért. Pedig megfogadtam, hogy nem viszek vissza többet, mint amennyit hazahoztam. De a szellememnek nem tudok parancsolni:)

Annyira jó, hogy GÁ az ismerősöm lett, a Facebookos barátoknak már kiörömködtem magam. Ráadásul pont a szülinapomon!! Lehet, hogy megint fogok fordítani, ha másért nem, akkor a saját szórakoztatásomra. Talán furán hangzik most, hogy se munkám, se igazi lakhatásom, hogy majd akkor tudok fordítani, ha a munka-suli-társadalmi élet trojkája engedi.:)

Durva dolgok folynak a hotel(ek)ben, Robert úgy tűnik, senkivel sem pótolt (jó, persze, ez nem is lehetséges) sem engem, sem Alexet, ráadásul egy lány most szabin van, mire visszajön, megy a másik nyaralni, és még ketten végleg elmennek szülni, illetve haza. Ez azt jelenti, hogy a szükséges 5-6 helyett 2-3 recepciós gályázik. Lehet, hogy örülnének, ha visszmennék? Szegények tuti ki vannak purcanva, nem sok szabadidejük lehet, és higgyétek el, nem olyan mókás heti 6-7 napot dolgozni és 70-80 éves, félig süket/vak/normális turistákkal kedveskedni:)