Munka nélkül

Pénteken volt az utolsó napom az egyetemen, megkérdeztem főnit, hogy a belépőkártyámat visszavigyem-e az Adminisztrációs Épületbe (ez a neve, Admin Building), de azt javasolta, hogy várjak péntek délutánig, hátha a PR felhív egy újabb állásajánlattal. Rögtön kombinálni kezdtem, miért mondja ezt, biztos tud valamit, csak nem mondja ki. Hát nem volt semmi titok, nem kaptam másik ajánlatot, a kártyát az asztalán hagytam. Az egyik nőcitől, aki végig nagyon kedves volt, a nemtommilyen professzor PA-je, kaptam egy üveg bort (Marian nagyon örült neki), meg egy "Sorry, you're leaving" lapot még nap közben, hátha utána nem találkozunk (találkoztunk, meg is ölelt). A lányokkal elmentünk ebédelni az indiai étterembe, a főni is jött, és nem engedtek fizetni, mondtam is nekik, ha ezt előre tudom, többmindent rendelek. 6-an voltunk, Ruth (a főnök) és én vizet ittunk, a többiek vodka-kólát. És utána mentünk vissza dolgozni... A lányoktól is kaptam egy kártyát, néhányuktól ölelést is, meg a szokásos "minden jót, remélem még találkozunk" bullshitet. A nap végén végigjártam az irodákat, hogy mindenkitől elköszönjek.

Tegnap pedig a leisure centre-ben volt az uccsó napom (hivatalosan), ott semmi, az előző naphoz hasonló nem történt. Talán ott kevésbé kedveltek, vagy kevésbé képmutatóek, hehe. Meg aztán holnap meg kedden is dolgozom, mindig van valaki, aki beteg vagy terhes... Ezért is reménykedem, hogy kapok itt még talán egy évet, mert a közutálatnak örvendő lengyel recepciós "career break"-et akar, vagyis egy évig otthon akar lenni a gyerekével, Claire pedig terhes, és ugyan még csak a 3-4. hónapban van, de ebből a pár hónapból talán 2 hetet dolgozott, olyan rosszul van, hogy többször kórházba is kellett vinni.

Az után, hogy lenyomtam 3 hónapot 2 munkahelyen, kb. 6 szabadnappal, hiányzás nélkül, nem ért meglepetésként, hogy ma durván fájó fejjel és genya torokfájással ébredtem. Tolom a Laci által hozott citromos PikkPakk teát, termoszból.

Közben gondolkodtam, hogy lehet, hogy a 4,5 éves laptopomat le kéne cserélnem. Mivel iPhone-om van, és imádom, egyértelmű, hogy meglestem a MacBook-okat is, és teljesen beléjük szerettem. Az egyetlen gond, hogy rohadtul sajnálok/sajnálnék 1000 fontot kiadni egy gépre, hiszen csak netezésre, Office programokra használom, ezt meg egy feleennyibe kerülő laptop is simán tudja. Segítséget kértem Zolitól, kértem, hogy beszéljen le, rosszabb emberhez nem is fordulhattam volna, ő is MacBook-ot akar venni. Sok vívódás után arra jutottam, hogy megvárom, amíg ez a mostani kipurcan, addigra kiderül, hogy lesz-e újabb állásom, ha igen, akkor megengedhetek magamnak egy ilyen drága gépet, ha nem, akkor meg az az 1000 font elég sokáig elég kajára.