De nem 5-10 percet, hanem majdnem egy órát, ugyanis elfelejtettem, hogy dolgozom ma... Azt hittem, kedd-szerda-péntek, de nem, hétfő, és a többi nap OK. Fél 8-kor ébresztett a főnök telefonja, nem az az ideges fajta, csak kérdezte, hogy be tudok-e menni.
Aztán délután felment bennem a pumpa a hülye ún. biztonsági előírások miatt. Nemrég kitalálták, hogy pénzt csak fent, az irodában lehet számolni, mert mi van, ha valami őrült azt veszi a fejébe, hogy pont a mi szaros kis 100-200 fontunk kell az ő tökéletes boldogságához. Így ma szépen felvittem a kasszát (lépcsőzés 1.), az assistant manager közölte, hogy éppen dolgozik a gépén (érdekes, soha máskor nem látom dolgozni, biztos valami titkos küldetése volt), menjek le a pénzszámolás után és a lenti számítógépen fejezzem be a papírmunkát. Kurva anyád, ekkor még csak gondoltam magamban, lemásztam, mert pénzt is kellett váltanom, meg a záráshoz használt cuccok egyik része az egyik irodában van, a másik egy másikban, a harmadik meg lent a recepción (lépcsőzés 2.), majd megint fel (lépcsőzés 3.). Fent elmondtam a managernek a véleményemet az egész szaros rendszerről, amit nem mondtam, hogy legközelebb, ha ő dolgozik, nem érdekel, ha megint lebasznak, nem fogom fent megszámolni a pénzt. Ha ők nem biztosítják a feltételeket, akkor én is leszarom (utána lépcsőzés 4.). És ez után tollasoztunk Mariannal, jól kieresztettem a felgyülemlett feszültséget.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése