Kezd elkanászodni a főnökség,

ma aszondja a főnök pasi: Van egy munkám számodra holnap (tudni kell, hogy én pénteken nem dolgozom). A muki azt találta, ki, hogy én vigyek el pályázatot a címre, merthogy én úgyis Belfastban lakom, és akkor neki nem kell senkit ugrasztania, ne adj' isten magának bejönnie. Mondtam, hogy sajnos 10-5-ig suliban vagyok, ami igaz, holnap lesz az első tanfolyam, kicsit féltem, hogy azt mondja, vigyem 10 előtt, de eszem ágában nincs ilyen szívességeket tenni. Kb. mintha azt kérte volna, hogy a Rákoskeresztúrról vigyem mittudomén,  a Kálvin térre, vagyis olyan nagyon közel nincs hozzám se. Plusz nyilván nem fizette volna a buszjegyemet vagy a benzint, meg amúgy is, ha nem lenne suli se vinném el, így is ingyen dolgozom, még mit nem, legközelebb behívnak szombaton borítékolni.

Volt egy elő-pályázati anyag, amivel kapcsolatban meggyőztem a főnöknőt, hogy nem érdemes rá pályázni, mert nem felelünk meg a követelményeknek, és akkor már inkább olyanra jelentkezzünk, aminél esélyünk van. Sajnos korábban már kikotyogtam pár részletet ezzel kapcsolatban az egyik managernek, aki ma úgy dél fele rákérdezett, hogy akkor csinálom? Mondom nem, mert ott XY a feltétel, nekünk meg csak X van. Ott volt a főnök is, és együtt győzködtek, hogy de, érdemes megpróbálni. Megnéztem a határidőt: ma délután 3 óra. És ekkor még az előzőt írtam, amihez a faszi engem akart postásnak. Megbeszéltem a főnöknővel, hogy ebédszünetben is dolgozom, hogy meg tudjam csinálni, de akkor 1 órával hamarabb hazaenged. Végül 2.57-kor kattintottam a "pályázat benyújtása" gombra (elektronikusan is el lehetett küldeni).  Még jó, hogy legalább én büszke voltam magamra, mert senki más nem volt.

Az utolsó óra meg a kib.szott nagy fénymásoló elleni harccal telt. Ez a cucc majdnem olyan magas, mint Marian, csak sokkal szélesebb, ránézésre is nagyon drága, mindent tud, 4 tálcája van, másol, nyomtat, szkennel (a szkennelt doksit emilen küldi el nekem), talán még blogbejegyzéseket is ír szabadidejében, nem tudom. Csak épp nem bírja, ha pl. 15 oldalnál többet akarok nyomtatni. Szegénykém olyan érzékeny, hogy mindig begyűri a papírt, és elhihetitek, hogy egy ekkora gépben rengeteg helyen elakadhat a papír. Ott kell állni mellette, és 5 laponként kiszedni a már kinyomtatott oldalakat. Volt, amikor 3-an álltuk körül és rángattuk ki a beakadt papírt. A végén az a brilliáns ötletem támadt, hogy másik nyomtatóra küldtem az anyagot, ami ugyan lassabb, de nem ette meg  a papírt. 

Már nagyon várom a paintball-os munkát...

Free counters

Ahoghill, a munkahely, még képek

Többen írtatok, hogy nem megy a vidió. Akkor pár kép:

A "hangár". A fehér az iroda bejárata, a bordó rolók pedig a raktárbejáratok.

A bal oldali asztal az én kuckóm, a másikon milliónyi mappa (most épp rend van)

A főnöknő asztala.

Free counters

Ahoghill, a munkahely

Most néztem meg a Wikin, 3000 lakosú nagyfalu. Három "nagy" utcája van, ezek a falu közepén találkoznak. Van egy kis boltja, meg egy kicsi Spar a benzinkúton. Ennyi. A videó az irodában készült, ha nem megy, szóljatok, teszek fel helyette képeket.

Ez a faluközpont

Az van a padra írva, hogy 2010-ben Ahoghill volt a legjobban karbantartott nagyfalu (a pad műanyagból van)

Ez az egyik "főút"

  

Az első szoba a recepció, itt dolgozott Melanie, most nincs lakója. A második ajtó mögött vagyok én, az az asztal, ahol a monitor 3 kupac fénymásolópapíron áll, az a főnöké. A másik, amin a pzs meg a víz van, az az én sarkam. A videót a telefonnal csinálta, reggel 8.30-kor és esküszöm, ez volt az egyetlen nap, amikor sütött a nap.

Free counters

Tudom-tudom,

ne is mondjátok. Era ma rámszólt, muszáj írnom, hogy ne kattintgassatok hiába. Amúgy aki Groningenből olvas néha, az a nagybátyám? Ha igen, kérem jelezze. :) Amióta hazajöttünk (otthonról, csak hogy zavarogjak egy kicsit), azóta a laptop szerint nem belfasti vagyok, legalábbis abban a kék dobozban ott jobbra nem az jelenik meg, hanem Cookstown, ami innen egy óra. 

Azt kell mondjam, hogy annak ellenére, hogy előre elhatároztam, hogy ez egy szar munka és utálni fogom, nem utálom. Sőt, élvezem. Bár a főnök néha olyan gyorsan teszi fel a kérdéseit: megcsináltad ezt? azt hova tetted? megkérdezted már XY-t erről? Elküldted az emilt amannak? Hogy áll a mittoménmilyen project?- hogy csak nézek bután, próbálom felfogni, hogy mit akar, és még a válaszon is töprengek. Marian már rég tudja, hogy "Emlékszel a ....?" kezdetű mondatot nem szabad feltenni nekem, esélytelen, hogy én bármire is visszaemlékezzek. Az irodában meg elvileg mindent le kell írni, iktatni, lejegyezni vagy fel, dokumentálni, rosszul vagyok tőle. Még a telefonhívásokat is. Jó, hogy az egymás közötti beszélgetést még nem kell 3 példányban legépelni. De a főnöknő nagyon segítőkész, az meg külön bónusz, hogy csak 10 fele jön be és 3 körül el is megy. És közben ugye van egy óra kajaszünet.

Petya jött, látott (talán nem olyan sokat, mint akart, de ezt majd ő megmondja), és ment. Gondolkodtam, hogy leírjam-e, de leírom. A dublini magyar boltnak napokkal az odamenetel előtt írtam, 3 dolgot kérdeztem: van-e Marcsi bora (Gál Tibor), Túró Rudi, és tudnak-e nekünk sütni (mindig tudnak, van saját sütőjük) pogácsát, kakaós tekercset meg túrós táskát. Igen, igen, igen, volt a válasz. Oké, megérkeztünk, első utunk a boltba vezetett, Rudi volt, pogácsa egy pár kitéve, a többi nincs. Kérdezem a srácot, nincs GT bor? Körülnéz, jaa, összekevertem egy másikkal. Azért pogit meg a többit sütsz majd később? Most sütöttem, ma már nem sütök többet. Öö, de az emilben, tudod, amikor kérdeztem? De már nem éri meg sütni, ami van, ki van téve. Ha én lettem volna a Szaffiból az a figura, akinek a fején szelep volt a gőz kiengedésére, akkor itt ki kellett volna nyitni azt a szelepet. Baszki, nekünk nem annyi leugrani oda, hogy "na nem baj, akkor majd holnap is beugrok", hanem 4 kurva óra utazás. Végül csak meggyőztem, hogy 12 nagyméretű biszbasz miatt érdemes bekapcsolni a sütőt. 

Petya csütörtökön érkezett, pénteken menni akartunk asszem városnézni, de csütörtök este fél 11-kor hívott a paintballos muki, hogy ráérek-e pénteken tolmácsolni egy megbeszélésen. Hát persze. Odafele kitettem Petyát, hadd sétáljon a turistája, és Sanyival mentünk megbeszélni. Megvolt a cím, meg hogy Robertet kell keresni. A helyszínen amolyan mini Csepeli ipartelep fogadott bennünket, vagy 8-10 épület, mindegyikben több cég. Robert egyikben sem volt, fél órát kerestük, közben szakadt az eső, telefonszámunk nem volt. De lett valahogy, és nagy nehezen megtaláltk RYAN-t. Hogyan lett Ryan-ből Robert, sose tudom meg. A tárgyalás is érdekes volt, én úgy tudtam, hogy üzleti tervet megyünk megbeszélni, erre Ryan valami tanfolyamról regélt, nagyon nem állt össze a kép. A lényeg, hogy Sanyinak részt kellene venni egy ilyen kurzuson, ahol tanítanak üzleti terv írást, meg marketinget meg hasonlókat. Ha elvégezte a tanfolyamot (néhány hét), azzal jogosulttá válik egy üzleti terv konzultációra. Kérdezem: nem lehetne a tanfolyamot kihagyni? De, de akkor a konzultáció 600 font. Igazából kaphatunk mentességet ez alól, és akkor ingyenes. Hát így működnek itt a dolgok. Aztán Sanyitól megkaptam az üzleti terv dossziét, elmondta, mi legyen benne, én meg lefordítottam. Már annyira jóban vagyunk, hogy megkérdezte, milyen pozícióban akarok dolgozni. 

Petya ittléte egyébként nem volt jó hatással a lakásra és Marian kocsijára. Amikor beült az autóba érkezésekor, megjegyezte: Ugye ez a kocsi csapágyas? Nem, csak most tettek rá új kipufogót, és attól van ilyen traktor hangja, majd kicserélik. Ő erősködött, hogy de az bizony a jobb hátsó csapágy, és baszki, igaza volt. Aztán, a klotyó kb. egy hónapja elkezdett kicsit mozogni, amikor használta az ember, kicsit előrebillent. Ezt is megemlítettem Petyának, aki mindenhez ért. Azt mondta, hogy nincs jól szigetelve a mellette levő kád, befolyik a kád és a fal közé a víz, meg a kád mellett is, le a fapadlóra, és a wc alatt elrohadt a fa. És bármelyik pillanatban az alattunk levő lakásban köthetünk ki. Ma jött valami figura, aki szerint nincs elrohadva a fa, és ilyen tömítőanyaggal körberagacsozta a wc-t is meg a kádat is. Hát kíváncsi vagyok. De remélhetőleg nem kell sokáig ezzel foglalkoznunk, mert költözünk. Még nem tudjuk hova, de keresünk. Nincs sok kitételünk: legyen benne fűtés (gáz vagy olaj), és ne az utcán kelljen parkolni, hanem bent az udvaron.

Free counters

Csak bejelentkezek

Élek még, holnap vagy szerdán írok is. Itt van Petya, idén harmadszor is voltam a Giant's Causeway-nél (most először vezettem én, Marcsi nem jött), tegnap lementünk Dublinba, a Leprechaun Museum-ba, de az igazi izgalmat a magyar bolt tartogatta. Petya meg Marcsi mint két gyerek, hú, ezt is, de jó, ez is van, ezt is a kosárba, Túró Rudi? Naná, 10 darab 5-ös csomag.

A munka egész jó, bár még csak ma volt az első nap, hogy nem volt az eddigi recepciós. Néha felvettem a telefont, és még értettem is, amit gagyarásztak, büszke is vagyok. Volt egy pályázat, aminek a leadási határideje délután 3 óra volt, már napok óta írtam, erre a főnöknő lelépett, közben én azt hittem, hogy a másik irodában van, és volt egy doksi, amit neki kellett megírnia. 2 órakor kezdtem nyugtalankodni, mi van, ha nem jön vissza? Fél 3-kor felhívtam, nem vette fel. 40-kor visszahívott, hogy mindjárt jön, összeütötte a papírt, és 2.50-kor el is ment a pályázat. Mindenhol így működik ez? Aztán kibökte, hogy az a lány, akit délelőtt láttam, interjún volt, lehet, hogy ő lesz az új recepciós. Még Melanie mondta, hogy a főnöknő soha nem mondja meg, hogy ha megbeszélése van, vagy ha elmegy valahova, akkor visszajön-e még aznap, vagy hogy "ma 5 ember jön interjúra, ekkor és ekkor, itt vannak a nevek". Nem, egyszercsak megjelennek az emberek, keresik Eileen-t, Melanie-nak meg fingja nincs, hogy kik ezek és miért jöttek.Meg hallottam, amikor mondta a telefonba: "Nem tudom, hogy ma bejön-e, nekem nem mondott semmit."

Free counters

Katia

A fenti hurrikán utóélete ma jutott el hozzánk Amerikából, egész nap, minden hírekben, sőt, gyakorlatilag félóránként bemondták, hogy déltől estig 120 km/h-s széllökésekre lehet számítani. Törölték a gyors (2 órás) kompokat Skóciából, a lassú, 3 órásokra tereltek át mindenkit. Munkából hazafele éreztem is, eleinte biztos védett(ebb) útvonalon mentem, de aztán úgy dobálta a kocsit a szél, hogy egész megijedtem. Pedig csak 80-nal mentem, mindenki engem előzött, őket nem befolyásolta?

Ma reggel Melanie, a recepciós (kicsit tisztességtelen csupán ennek titulálni, sokkal többet csinál, mint a telefonkapkodás, kávét például nem is főz, biztos nincs ideje) kérdezte, hogy tudom-e, most csütörtökön lesz utoljára. Merthogy múlt kedden "orvosnál" volt (azaz interjún), és megkapta a munkát. Mondanom se kell, Eileen (a boss) nem volt elájulva, de én is el kezdtem parázni, hogy most tuti kiraknak a recepcióra és minden munkáját rámtestálják. Részben biztos így lesz, már a mai napot is pályázatírással töltöttem. Melanie mondta, hogy neki is pár óra kell egy-egy ilyen kitöltéséhez, hát nekem olyan 6 óra kellett. A főnöknő kérdezgette, hogy állok, kell-e segítség (mondjuk tök normális ebből a szempontból: volt, hogy egy nagyot sóhajtottam, tisztán életbenmaradási szándékkal, és rögtön kérdezte, hogy boldogulok-e), mondtam, hogy még pár dolog kell, és kész az első. Mire ő: "Hát igen, Melanie persze gyorsabban kész van ezekkel..." Én sem voltam rest, udvariasan visszaszóltam, hogy Mel kb. 100 ilyet töltött ki, nekem ez az első, és rohangálnom kell hozzá infóért, mit hol találok a gépen, satöbbi. Biztos azért aggódik, mert ilyen pályázat van még vagy 8. 

Kérdeztem tőle, hogy ugye azért nem velem tervezi betömni a Mel távozásával keletkezett lyukat, azt mondta, hogy előbb-utóbb felvesznek valakit. Baszki, előbb-utóbb? Megvárja, amíg nyakig merül a cég a szarba? Mellesleg Melanie mondta, hogy 5,5 éve dolgozik itt, és 4,5 éve volt az utolsó fizetésemelése. Csak gondolom, hogy nem keres sokkal a minimumbér fölött, míg a villanyszerelők heti átlagban olyan 400 fontot visznek haza (hehe, én csinálom a kimutatást), de van olyan, aki 600-700-at, hetente...És akkor egy ilyen hasznos ember, mint Melanie fizetését nem voltak képesek évente emelni mondjuk óránként fél fonttal. Szarrágók. Még jó, hogy engem ez nem érint:)

Free counters

Megláttam ezt a monstrumot

a korábbi posztban, ezt a hajót, és eszembe jutott, hogy 2-3 napja egy angol nő ugyanezen az útvonalon utazott (Amszterdam-Newcastle), kiment cigizni a fedélzetre, és beleesett a vízbe. Kurva nagy mázlija volt, mert bár sötét volt, de a barátai azonnal riadóztatták a kapitányt, aki visszafordult a hajóval, plusz pont arra járt valami harci helikopter, amivel ki tudták menteni a hideg vízből. De így is vagy fél órát volt benne, nem tudom, milyen állapotban húzták ki, de most nyilatkozott a tévében, él.

Még nem írtam Egerről, a Szalajka-völgyről, a komáromi erődről, Esztergomról, és Amszterdamról sem. Bakker, jó hosszú lista, el is ment a kedvem az írástól...Fura, hogy korábban sosem jártam még ezeken a helyeken, Egerhez legközelebb akkor voltam, amikor edzőtáborban voltunk Sirokon. Azt már asszem mondtam, hogy ezt a 4 helyet a két legmelegebb napon sikerült meglátogatnunk, a Szalajka-völgynek azért örültem, mert ott el kezdett zuhogni az eső, picit lehűltünk. Mellesleg fantasztikus a kilátás a hegytetőről, meg a fából ácsolt kilátóról. A komáromi erőd füvét száraz ropogós szénává pirította a nap, de megtudtuk, hogy itt (is) forgatták a Borgiák című sorozatot; valamint, hogy az itt állomásozó orosz csapatok lőszerraktárnak használták (nem a Borgiákat, hanem az erődöt), és mindent letörtek/leszedtek/tönkretettek, ami kitüremkedett a falból, hogy nagyobb hely legyen a muníciónak. 

Ja, Amszterdamban csak úgy császkáltunk, mindenféle cél nélkül, mert tudtuk, hogy kb. 3 óránk van csak, de egyértelmű, hogy belebotlottunk a piroslámpás negyedbe. De ez csak akkor tűnt fel, amikor a félpucér csajok kint álltak az ajtóban. Kicsit fura volt, az egyik ilyen vendégmarasztalóból zene hát nem mondom hogy szűrődött ki, mert üvöltött a zaj. Kicsit hallgattam, mindom magamban, baszki ez olyan, mintha az itteni Jimmy lenne. Hát nem az volt, hanem a csepeli, és nagytestű magyar cigányjányok hallgatták, és közben diskuráltak. A szuvenírboltokban mindenhol ugyanazt árulták: malom, csókolózó kisfiú-kislány, marihuanás utalások, klumpa, sajt. Néhány boltban lehetett kapni jópofának gondolt pénisz alakú mindenfélét is. Képek:

Szalajka völgy

A kilátó belülről

Bambik

Levéltó

Gigalevelek

Az ösvény legvégén található barlangból (Marian érdeme, én visszamentem a kocsihoz)

Komáromi erőd egy folyosója

Graffiti 80 évvel ezelőttről

Szárnyashajóról

Naná, hogy Amszterdam

Marian klumpája megdagadt az esőben

Free counters

Munkaaaaaaaáááááááá

Hétfő óta dolgozom Ahoghill-ben (ejtsd: Ahohill, köhögős hákkal), azért nem írtam eddig, mert kivagyok, mint a liba. Fél 7-kor indulok, egy óra vezetés (50 km), munka 8.30-tól 5-ig, újabb óra hazavezetés, a reggelihez képest dugóban. Régen dolgoztam már, nem vagyok hozzászokva a  koránkeléshez, a főnökökhöz, ahhoz, hogy emberek vannak körülöttem... Az első nap csak kapkodtam a fejem, de nagyjából felfogtam, bár csak egyszer magyarázzák el, hogy mit kell csinálnom.

Mindenki kedves, kérdezgetnek, viccelődnek, egy szavam se lehet. Heti 4 teljes napot fogok dolgozni, péntekenként alvás tanfolyam és alvás álláskeresés alvás.

Pénz nem jár érte, de ne legyek anyagias, nem?

Free counters