ma aszondja a főnök pasi: Van egy munkám számodra holnap (tudni kell, hogy én pénteken nem dolgozom). A muki azt találta, ki, hogy én vigyek el pályázatot a címre, merthogy én úgyis Belfastban lakom, és akkor neki nem kell senkit ugrasztania, ne adj' isten magának bejönnie. Mondtam, hogy sajnos 10-5-ig suliban vagyok, ami igaz, holnap lesz az első tanfolyam, kicsit féltem, hogy azt mondja, vigyem 10 előtt, de eszem ágában nincs ilyen szívességeket tenni. Kb. mintha azt kérte volna, hogy a Rákoskeresztúrról vigyem mittudomén, a Kálvin térre, vagyis olyan nagyon közel nincs hozzám se. Plusz nyilván nem fizette volna a buszjegyemet vagy a benzint, meg amúgy is, ha nem lenne suli se vinném el, így is ingyen dolgozom, még mit nem, legközelebb behívnak szombaton borítékolni.
Volt egy elő-pályázati anyag, amivel kapcsolatban meggyőztem a főnöknőt, hogy nem érdemes rá pályázni, mert nem felelünk meg a követelményeknek, és akkor már inkább olyanra jelentkezzünk, aminél esélyünk van. Sajnos korábban már kikotyogtam pár részletet ezzel kapcsolatban az egyik managernek, aki ma úgy dél fele rákérdezett, hogy akkor csinálom? Mondom nem, mert ott XY a feltétel, nekünk meg csak X van. Ott volt a főnök is, és együtt győzködtek, hogy de, érdemes megpróbálni. Megnéztem a határidőt: ma délután 3 óra. És ekkor még az előzőt írtam, amihez a faszi engem akart postásnak. Megbeszéltem a főnöknővel, hogy ebédszünetben is dolgozom, hogy meg tudjam csinálni, de akkor 1 órával hamarabb hazaenged. Végül 2.57-kor kattintottam a "pályázat benyújtása" gombra (elektronikusan is el lehetett küldeni). Még jó, hogy legalább én büszke voltam magamra, mert senki más nem volt.
Az utolsó óra meg a kib.szott nagy fénymásoló elleni harccal telt. Ez a cucc majdnem olyan magas, mint Marian, csak sokkal szélesebb, ránézésre is nagyon drága, mindent tud, 4 tálcája van, másol, nyomtat, szkennel (a szkennelt doksit emilen küldi el nekem), talán még blogbejegyzéseket is ír szabadidejében, nem tudom. Csak épp nem bírja, ha pl. 15 oldalnál többet akarok nyomtatni. Szegénykém olyan érzékeny, hogy mindig begyűri a papírt, és elhihetitek, hogy egy ekkora gépben rengeteg helyen elakadhat a papír. Ott kell állni mellette, és 5 laponként kiszedni a már kinyomtatott oldalakat. Volt, amikor 3-an álltuk körül és rángattuk ki a beakadt papírt. A végén az a brilliáns ötletem támadt, hogy másik nyomtatóra küldtem az anyagot, ami ugyan lassabb, de nem ette meg a papírt.
Már nagyon várom a paintball-os munkát...
Free counters
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése