A Villanykörte-összeesküvés

Régóta hallom, hogy „az én időmben a harisnyák tovább tartottak, nem pár hétig”. Most végre kiderül, hogy miért. Megnéztem a YouTube-on ezt a dokumentumfilmet. Ennek a tartalmát körmöltem le.

1924-ben világ összes jelentős izzógyártója kartellt hozott létre (még kubai meg dominikai cégek is tagok voltak). A kartelldokumentumok kimondták, hogy az izzók élettartama nem lehet hosszabb 1000 óránál. Nyilván, ha 2500 órát bír (mint korábban), akkor nem kell olyan gyakran cserélni, azaz a cégnek kisebb a bevétele. Amelyik vállalat égői tovább égtek az előírt 1000 óránál, az kemény pénzbírságra számíthattott. Az 1940-es évekre sikerült is 1500-val csökkenteni a körték élettartamát. Mivel a kartell titokban működött, hivatalosan soha nem is létezett, a feltalálók mit sem sejtve nyújtották be szabadalmaikat, volt olyan, amelyik 100.000 órát garantált. Természetesen ezek sose kerültek piacra.

Ehhez még hozzáadódik a tömegtermelés kezdete és a fogyasztói társadalom kialakulása. Már 1928-ban ezt írta egy lap: „Egy termék,a melyik nem hajlandó elkopni, az üzleti szempontból targédia.”

Az 1929-es tőzsdekrach keresztbetett az ötletnek, az emberek nem azzal voltak elfoglalva, hogy hogyan tudnának minél több felesleges terméket vásárolni, hanem azzal, hogy munkát találjanak. Egy amerikai képviselő szerette volna törvénybe iktatni a „tervezett elhasználódást”, mondván ez majd talpra segíti a padlón levő gazdaságot. Ha minden árucikk csak meghatározott ideig működik, akkor a vásárlók kénytelen lesznek újat venni, aminek köszönhetően nem lesz üresjárat a gyártósorokon. Végül az ötlet nem került be a törvénykezésbe.

Még mindig Amerika: Brook Stevens az 50-es években a „tervezett elhasználódás” szószólója lett, körbejárta az országot és terjesztette az igét: csak olyan terméket volt hajlandó tervezni és piacra dobni, ami „picit jobb, picit újabb,” volt a réginél, a cél az volt, hogy a vásárló hamar megunja a nemrég vásárolt terméket és megvegye a legújabbat „picit hamarabb, mint az szükséges lenne”.

Ezzel szember Európában még mindig arra törekedtek, hogy egy farmer vagy hűtő a viselője vagy használója egész életében használható maradjon.

Ugyanez volt megfigyelhető a nejlon megszületésekor is: eleinte nagyon tartós és strapabíró harisnyák kerültek a polcokra, de a gyártók rájöttek, hogy így nem tudnak sokat eladni belőle. A mérnököket visszaküldték a tervezőasztalhoz, hogy a szálak gyengébbé tegyék, ezáltal hamarabb szakadjanak, rövidebb élatűvé téve a ruhadarabot.

A Vasfüggöny túloldalán azonban más volt a helyzet: mivel a gazdaságot nem a szabad piac, hanem az állam szabályozta, és ez nem volt hatékony, állandó aruhiánnyal küzdöttek. Itt nehezen, vagy leginkább semennyire nem lett volna alkalmazható a tervezett elavulás, sőt, a volt NDK-ban az volt az előírás, hogy pl. egy hűtőnek 25 évig kellett működnie. A berlini fal leomlásával ez a probléma is megoldódott, a keleti blokk országai is a fogyasztói társadalom részévé váltak.

Mi történik az elavult, elhasznált vagy többé már nem használható termékekkel? Harmadik világbeli országokba hajózzák ezeket, és egyszerűen szeméttepelekre viszik őket. Afrika a világ szeméttelepe. Elméletileg van erre tövény, használhatatlan cuccokat tilos a fekete kontinensre vinni. Ezért aztán nem is így címkézik fel őket, hanem „secondhand”-ként vagy használtként tüntetik fel az okmányokon.

A filmet végigkísérte egy barcelonai srác küzdelme a nyomtatójával: egyszer csak nem nyomtatott többé, hiába vitte el 3 szerelőhöz is, mind azt mondta, hogy javíthatatlan, és gyakorlatilg olcsóbban tudnak új nyomtatót adni, mint amennyibe a javítás kerülne. A barcelonai nem adta fel: addig kutakodott, amíg kiderítette, hogy minden nyomtatóban van egy chip, ami bizonyos idő után (pl. 18000 oldal nyomtatása) automatikusan jelzi, hogy ez itt az élettartam vége, tessék a boltba fáradni és új gépet venni. Még akkor is, ha a terméknek semmi baja nincs. Barátunk tovább keresett, és eljutott egy orosz weboldalra, ahol azt ígérték, hogy egy kis program segítségével új élet lehelhető a kidobásra ítélt nyomtatóba. Mivel veszítenivalója nem volt, a muki letöltötte, a program lenullázta a chipben található számlálót, és a nyomtató azonnal elkezdett működni.

Free counters