Bp-Dublin-Shannon-Dublin-Belfast

Ezen az egyszerűnek nem mondható úton jutottam haza tegnap/ma. Gyanút kellett volna fognom, amikor Dublin fölött el kezdett körözni a repülő (kis tv-ken mutatták az infókat, merre járunk, mekkora magasságban, sebességgel haladunk, hőmérséklet, stb.). 

A kapitány közli, hogy az időjárás miatt Shannon-ban szállunk le. Hol a tökömben van az? Vagy 200 km-re Dublintól, még véletlenül se Belfast fele. És hogy jutok haza? Mi lesz Mariannal, aki már Dublinban van? Meg vagyok győződve arról, hogy benyomnak minket egy hotelbe, aztán majd kitalálják, hogy jussunk haza. Előző tapasztalataim birtokában tudom, hogy valami megint történik, amikor kib...tt Shannon felett is cirkulálni kezdünk ahelyett, hogy leszállnánk. Mondom ennél délebbre már csak Cork van, oda küldenek minket vagy Angliába, vagy mi a bánat? Mégis leszállunk. Ahogy földet érünk, jön a jó hír: újra megnyitották a dublini repteret, megyünk vissza. Senki nem megy sehova, mindenki a repülőn marad, hacsak nem Shannon-ba készült amúgy is, de akkor a csomagjait magának intézi Dublinból, és a Malév, Dublin, Shannon, és az atyaúristen se vállal felelősséget semmiért. Nem is száll le senki. Mindjárt indulunk, csak újratankolunk. A sztyuvik vizet osztogatnak. A klotyón felirat: ha valaki dohányzik odabent (ami tilos), akkor az beindítja a füstérzékelőt. Ehhez képest a szigorú képű fő-légiutas-kísérő ÁLLÍTÓLAG cigifüsttől bűzlően mászik ki onnan. Mindenki mocorog, fészkelődik az ülésében. A kapitány által ígért "lehet 10 perc, lehet 30 perc a tankolás"-ból 2 óra lesz. A víz elfogy, esetleg narancslé? Mindegy, nem merek többet inni, mert akkor pisilni kell. Közben Marian sms-ezik, hogy a Budapestről egy órával később induló Aer Lingus járat gond nélkül leszállt Dublinban. Valamint, hogy ki van írva, hogy a mi gépünk 23.05-kor érkezik. Lehetetlen, már 22.50 és még Shannonban dekkolunk. A sztyuvik kedvesek, de az infót nem mondják be a fedélzeti bigyóba, úgy kell összelopkodni a morzsákat innen-onnan. A mellettem ülő lánynak ez az első repülése, Galwayba menne, ment volna, az utolsó busz 3/4 12-kor megy. Nincs telefonja, a rokonok Galwayben várják, odaadom neki az én magyar telefonomat, az itteni persze lemerült, rohadt iPhone. Végre megvan a papírmunka is, felszállunk. Fél órával később Dublinban vagyunk, a tömeg, most először én is, tapsol. Dublin még sose volt ilyen szép. Még éjfélkor is a legtávolabbi leszállóhelyet kapjuk, a románok tolakszanak az útlevélellenőrzésnél, de engem nem vernek át, rohadtak. Végül el is küldik őket a sorból, mert angolul egyik se beszél, azt se tudják elmondani, mit akarnak. Elveszett magyar lánynak (neve Marcsi) felajánlom, hogy segítek. Az én Marcsimat megölelem, 9 helyett fél egykor. Magyar Marcsi meglepődik: mégiscsak kijöttek érte a rokonok, nem kell segítség. Hazafele 50-nel jövünk az autópályán, mindent elöntött a víz, egy autó keresztben áll az autópálya-lehajtón, bekapcsolt vészvillogóval. Dublinban annyi eső esett egy nap alatt, mint máskor egy hónap alatt. Ugyanez É-írország egyes részen, beleértve a munkahelyemre vezető utat. 3 óra után érünk haza, emilezek a főnöknek 4-kor, hogy ma, ha nem bánja nem megyek be.

Marcsi megint rosszul jár a reptéren: egy olasz nő támadja le, egy órán keresztül "beszélgetnek", azaz a nő: az olasz férjével van egy éttermük, de ő megcsalja a mukit az egyik dolgozóval, de a férj tudja, nem bánja, mert ő is megcsalta az asszonyt. És amúgy a nő ugyanúgy szereti a férjet, mint amikor összeházasodtak ki tudja hány (tíz) évvel ezelőtt. De most a szeretőjét várja, aki román, és azért ment haza Romániába, mert a felesége a 3. gyereküket szülte. A szerető Marcsi szerint kb. 18 évesnek nézett ki, a nő 46. Amúgy rohadt románok meg lengyelek, befogadtak egy párat a házukba, azok meg megléptek az ékszerekkel. Mellesleg a nő azt is elmondja, hogy ma nem lesz szex a román csődörrel, mert neki megvan. Marcsi boldog, hogy mindezt tudja. Mondja a nőnek, hogy megszabaduljon tőle: megyek az információs pulthoz, hátha tudnak valamit. Olasz nő nem lerázható, megy vele. Marian jobban örül csődör érkezésének, mint az enyémnek.