Élek még, holnap vagy szerdán írok is. Itt van Petya, idén harmadszor is voltam a Giant's Causeway-nél (most először vezettem én, Marcsi nem jött), tegnap lementünk Dublinba, a Leprechaun Museum-ba, de az igazi izgalmat a magyar bolt tartogatta. Petya meg Marcsi mint két gyerek, hú, ezt is, de jó, ez is van, ezt is a kosárba, Túró Rudi? Naná, 10 darab 5-ös csomag.
A munka egész jó, bár még csak ma volt az első nap, hogy nem volt az eddigi recepciós. Néha felvettem a telefont, és még értettem is, amit gagyarásztak, büszke is vagyok. Volt egy pályázat, aminek a leadási határideje délután 3 óra volt, már napok óta írtam, erre a főnöknő lelépett, közben én azt hittem, hogy a másik irodában van, és volt egy doksi, amit neki kellett megírnia. 2 órakor kezdtem nyugtalankodni, mi van, ha nem jön vissza? Fél 3-kor felhívtam, nem vette fel. 40-kor visszahívott, hogy mindjárt jön, összeütötte a papírt, és 2.50-kor el is ment a pályázat. Mindenhol így működik ez? Aztán kibökte, hogy az a lány, akit délelőtt láttam, interjún volt, lehet, hogy ő lesz az új recepciós. Még Melanie mondta, hogy a főnöknő soha nem mondja meg, hogy ha megbeszélése van, vagy ha elmegy valahova, akkor visszajön-e még aznap, vagy hogy "ma 5 ember jön interjúra, ekkor és ekkor, itt vannak a nevek". Nem, egyszercsak megjelennek az emberek, keresik Eileen-t, Melanie-nak meg fingja nincs, hogy kik ezek és miért jöttek.Meg hallottam, amikor mondta a telefonba: "Nem tudom, hogy ma bejön-e, nekem nem mondott semmit."
Free counters
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése