egy ideje már küzdöttünk ezzel a vásárlónak nem nevezhető üzlettel. Még márciusban vittem neki gitárokat, de nem akarózott neki fizetni, ilyen kifogásai voltak: küldjek neki felszólítást, őnáluk ez a gyakorlat; azt hittem, már kifizettük; a könyvelőm küldött emilt; nem működik az üzenetrögzítő, amin üzenetet hagytunk, és az utolsó: már kifizettük kp-ban. Elegem lett, küldtem nekik egy levelet tegnap ajánlva, hogy megyünk a bíróságra, ma válaszolt is (érdekes, eddig nem működött az emilje, most hirtelen megjavult), persze én voltam a hazug, és a titkárnőm (Marian) a bunkó, meg ő már 40 éve a biznicben van és még ilyen nem fordult elő, és az én "customer care"-em borzasztó és nem maradok sokáig fent így, satöbbi. Erre Marian mondta, hogy akkor ő felmond [:)]. Meg a faszikám mondta, hogy először kérjünk bocsánatot a stílusért (hallottam, amikor Marian beszélt vele, nem volt bunkó, szerintem fizikailag képtelen rá), és akkor fizet. Figyelmeztettem, hogy a fizetés nem olyasvalami, amit kedvétől függően megtehet vagy sem, szerződésünk van. Meg mondta, hogy többe fog kerülni a leves mint a hús, de hát emiatt nem neki kell aggódni. Aztán nemrég írt, hogy feladta a csekket, és "csesszem meg" a bocsánatkérést, és ne menjek többé a boltjai közelébe. Mintha.
Tökre kimerített, hogy egész nap ezzel voltam elfoglalva, meg olvasgattam a bírósági papírokat, hátha tényleg arra kerül sor. Mielőtt nagyon ünnepelnék, megvárom, tényleg feladta-e a csekket.
Laci elment egy 20 km-es bicikli-túrára, bár reggel esőre ébredtünk, a helyi időjósok szerint ennél már csak rosszabb lesz, eső és 14-15 fok egész héten, így "vagy ma vagy soha" alapon L felkerekedett.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése