2011. július 22., péntek

Gyors pénzkereseti lehetőség-FRISSÍTVE

Tegnap összefutottam Zolival a Tescoban, aki önzetlenül átadott néminemű bacilust is puszi formájában. Meggondolatlanul azt javasoltam, hogy hétvégén menjünk sétálni (a kínai kajálda irányába), és mire rádöbbentem, hogy mit tettem, már késő volt, Zoli lelkesen igent mondott. Hiába próbáltam finomítani a dolgot, hogy akkor én hozom a bringát inkább... Egyébként azért mertem ilyet mondani, mert ezen a héten minden nap voltam sétálni. Amikor mennem kell a postára (és a héten egy kivételével minden nap kellett, mit tegyek, veszik a gitárokat, mint a cukrot), nagy kerülővel mentem, a teljesítményt pedig mértem. Van a telefonomon egy alkalmazás, az méri, hogy mennyit teszek meg, és szerdán magam is elszörnyedtem a saját teljesítményemen, 2,9 mérföldet sétáltam, ami 4,67 km!!! Plusz még fallabdáztunk is aznap. A legjobb az egészben, hogy végre rámjönnek a térdgatyáim (2 hete még nem ez volt a helyzet), és talán-talán, mire hazamegyünk, már levegőt is fogok tudni venni, ha rajtam van.
A sétát megkönnyíti, sőt, igazából ez teszi elviselhetővé és kevésbé monotonná: útközben audiokönyvet hallgatok. Tök jó, letöltöttünk mindenféle könyveket, leginkább vicceseket, de pl. megvan a Harmonia Caelestis is. Az első ilyen könyvet tegnap fejeztem be/sétáltam le, több, mint 6 óra volt. Kircsi, tök büszke vagyok magamra. Amikor elindulok, bekapcsolom a mérföldszámlálót, aztán a könyvet, és indulhat a zsírégetés (a la Norbi).
Ja, pénzkereset: a Tesco-ban vettem sonkát, ami a kiírás szerint 3 font volt. Kettőt vettem, de a 6 font helyett 8 szerepelt a blokkon. Az ügyfélszolgálaton a srác elnézést kért, majd megkérdezte, hogy akkor ugye 4 fontot kell adnia. Mondtam, hogy szerintem csak 2-t, de ha akar, adhat 4-et is. Hát adott. Úgyhogy arra a következtetésre jutottam, hogy biztos úgy van, hogy a különbség dupláját adják vissza ilyenkor. Erősen gondolkoztam, hogy visszamegyek még vagy 10 csomagért...

Este lemértük a kocsi ablakait, Marian ugyanis azt találta ki, hogy ha a hazafele úton nem találunk hotelt/motelt, akkor a kocsiban alszunk, de ő úgy nem alszik, hogy bárki beláthat az ablakon. Mintha akárkit érdekelne... De nem baj, elfoglalja magát... Szóval lemértük az ablakokat, és este már a felét meg is csinálta, vett tapétát is, azzal bevonta a kartonlapokat (olcsóbb volt a tapéta, mint a csomagolópapír), és majd kapnak ilyen tappancsot is, amivel oda lehet cuppantani őket az ablakra. Tavaly szintén a kocsiban aludtunk hazafele (úgy reméltem, hogy először és utoljára), borzalmas volt. Azt hittem, pár perc alatt felrakjuk a találmányát, ami akkor kartonlap volt szigetelőszalaggal, de több mint egy órát tartott, és a kocsiban kushadva kellett egymást meg a csomagokat kerülgetni és közben ragasztgatni ezeket a szarokat, mert kint szakadt az eső. És ő elfért, mert egy kis ír törpe:), még nyújtózkodni is tudott, én sem vagyok egy Dávid Kornél, de azért a lábaimat már nem tudtam kinyújtani. Imádkozom, hogy legyen hotel...
free counters
Free counters

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése