Edinburgh

hát jó reggelt, végre ismét szilárd talajt érzek a talpam alatt, bár még mindig szédülök egy kicsit.

Hol is kezdjem? A hajóút odafele jó volt miután rájöttem, hogy ülve hányingerem van és lefeküdtem a bárban. A villanyt nem kapcsolták le, így kénytelen voltam így aludni:

Aberdeenbe reggel 7-kor értem, onnan vonatoztam Glasgowba, ahonnan már M-mel együtt autózunk Edinburghba. Mondanom se kell, hogy Glasgowban eltévedtünk, és 2 órán keresztül köröztünk és kínunkban már röhögtünk, mert wc-re kellett mennünk, éhesek és nyűgösek voltunk. Hiába volt nálam Győri keksz, amit a netről rendeltem, M autójában nem lehet enni, mosolyogtam is, hogy ha éhenhalunk, és a rendőrség megtalálja a kocsit, meg a kekszet, nem fogják érteni, hogy azért pusztultunk el, mert inkább a halál, mint egy morzsa a kocsiban.

Edinburgh nagyon szép, itt is eltévedtünk, többször is, mert minden út le van zárva, de gyönyörű épületeket láttunk, fényképezőgépet vittem, de a hotelben felejtettem, így be kell érjétek a telefon által készített gagyikkal:

 

M-mel nagyon jól éreztük magunkat, annyira, hogy már a következő találkozót szervezzük, és a karácsonyra is gondolunk...

Visszafele befizettem magam egy kabinba, a 4-személyes kabin tele volt, így nézett ki:

Délután fél 7-től ma reggel 7-ig feküdtem a priccsen a hátamon, mert annyira dobált a hajó, hogy néha éreztem, ahogy a testem elemelkedik az ágytól. Nem igazán lett volna szerencsés ilyen körülmények között ülni...