Na, ez most per pillanat nem igaz, viszont beleszerettem ebbe a számba:
The Nolans: I'm in the mood for dancing
http://www.youtube.com/watch?v=zrCuZd9hed0
Főztem finom tejfölös paprikát. természetesen a lehetőségekhez képest finomat: nem lehet kapni se rendes paprikát (mini, narancssárga színűt kaptam csak, vagy van a kaliforniai), meg tejfölt sem, de a hagyma ugyanolyan jó, hahaJ
Ma új időszámítást kezdtem, nem a hátralevő napokat, hanem a munkanapokat számolom: 10
Pénteken sikerült felidegesítenem Stevent. A péntek amúgy is hektikus szokott lenni, olyan extrafeladatokkal, amiket más napokon nem kell elvégezni. Ezeknek is köszönhetően ebéd utánra is maradt egy rakás papír az asztalomon, próbáltam időben végezni velük, amikor Steven megjelent, hogy egy menüt árakkal be kéne gépelni, de most. Mondtam, hogy nem gépelem be, mert ezer más dolgom van, majd a következő recepciós megcsinálja. Az már késő. Addig bizonygattam, hogy nem fogom megcsinálni, amíg végre elhitte, és megsértődött. És begépelte ő. Szegényt azért sajnáltam is, mert eszembe jutott, hogy diszlexiás, nem tud sokat olvasni, de helyesen írni se… Ugyanakkor lerakónak használnak minket, minden szart, amit nekik kéne megcsinálni, ránk tuszkolnak. Mintha benne lenne a szerződésükben az a kikötés, hogy „gépelési feladatot semmilyen körülmények között nem végezhet.” Ja, és persze Steven 5 perc alatt kész lett.
Még az is tegnapi hír, hogy 5-5,5 órára leszakadtunk a brit telefonhálózatról, mert villám vágott a toronyba, és a BT (brit matáv) lekapcsolta. Így déltől nem voltak bejövő/kimenő hívások a „nagy szárazföldre”, csak helyi hívásokat lehetett bonyolítani, és a bankkártya-gépek se működtek, az internet se egy darabig. Ja, és a repülők se jártak, mert a radart is megzavarta a villám. Azért nagyon remélem, hogy a főnökök időben odaérnek melltartót dobálni!
.jpg)
The Nolans: I'm in the mood for dancing
http://www.youtube.com/watch?v=zrCuZd9hed0
Főztem finom tejfölös paprikát. természetesen a lehetőségekhez képest finomat: nem lehet kapni se rendes paprikát (mini, narancssárga színűt kaptam csak, vagy van a kaliforniai), meg tejfölt sem, de a hagyma ugyanolyan jó, hahaJ
Ma új időszámítást kezdtem, nem a hátralevő napokat, hanem a munkanapokat számolom: 10
Pénteken sikerült felidegesítenem Stevent. A péntek amúgy is hektikus szokott lenni, olyan extrafeladatokkal, amiket más napokon nem kell elvégezni. Ezeknek is köszönhetően ebéd utánra is maradt egy rakás papír az asztalomon, próbáltam időben végezni velük, amikor Steven megjelent, hogy egy menüt árakkal be kéne gépelni, de most. Mondtam, hogy nem gépelem be, mert ezer más dolgom van, majd a következő recepciós megcsinálja. Az már késő. Addig bizonygattam, hogy nem fogom megcsinálni, amíg végre elhitte, és megsértődött. És begépelte ő. Szegényt azért sajnáltam is, mert eszembe jutott, hogy diszlexiás, nem tud sokat olvasni, de helyesen írni se… Ugyanakkor lerakónak használnak minket, minden szart, amit nekik kéne megcsinálni, ránk tuszkolnak. Mintha benne lenne a szerződésükben az a kikötés, hogy „gépelési feladatot semmilyen körülmények között nem végezhet.” Ja, és persze Steven 5 perc alatt kész lett.
Még az is tegnapi hír, hogy 5-5,5 órára leszakadtunk a brit telefonhálózatról, mert villám vágott a toronyba, és a BT (brit matáv) lekapcsolta. Így déltől nem voltak bejövő/kimenő hívások a „nagy szárazföldre”, csak helyi hívásokat lehetett bonyolítani, és a bankkártya-gépek se működtek, az internet se egy darabig. Ja, és a repülők se jártak, mert a radart is megzavarta a villám. Azért nagyon remélem, hogy a főnökök időben odaérnek melltartót dobálni!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése