Rengetegmindenség

Hú, annyi minden történt, annyi minden jár a fejemben, hogy tuti, hogy a felét kihagyom, vagy nem tudom úgy leírni, ahogy érzem, ahogy szeretnem.

A kirándulás, amiről legutóbb írtam, nem is a legutolsó volt, mert azóta voltunk valahol, de az istennek nem jut szembe, hol, és mit is csináltunk. Ha csináltam róla képet, lehet, hogy valami halvány emlékfoszlány visszajön…

A Westerwick-i túra után még nem mentünk ám haza, mert felvonulás volt, úgy is mondhatnám, a Shetland parádé szemtanúi lehettünk, ez kb.15 kamiont jelentett, népzenével, vikingekkel. A bámészkodók aprópénzt dobáltak a platókon ülő fiúk és jányok vödrébe, de sajnos nem tudtam meg, mi értelme ennek.

Tegnap, ahogy már több mindenkinek említettem, voltunk kajakozni. Paulnál felpakoltuk (vagyis ő) a kajakokat, és lementünk egy védett öbölbe. Mókás volt, mert “fel kellett próbálnom” a kajakot. Magyarul, hogy beleférek-e. Beülni meg be tudtam, de sok víz nem tudott volna befolyni mellettem:). és a biztonság miatt kellett volna, hogy ha mondjuk fejreállok a kajakkal, akkor ki tudjak csusszanni belőle. Hat ez nem ment, nehéz egyenes lábbal löknie magát az embernek. Így megkaptam a másik kajakot, ami inkább ráülős, mint beülős volt.

Paul megígérte, hogy a sekély részen, a part közelében evezünk majd, de aztán egész kimerészkedtünk a mélyebb vizekre is. A képeket ő csinálta, neki van vízálló fényképezőgépe.  Láttunk fókát úgy 20 méterre tőlünk, rengeteg madár repült a fejünk felett, mellett, kb. 2 centire a vízfelszíntől. Paul persze mondta, hogy ez egy x, meg y, meg z madár, én csak annyit láttam, hogy fekete madár, szürke madár, fehér madár szürke szárnyakkal. Most őszintén, kit érdekelnek a madarak, amikor arra próbálsz koncentrálni, hogy 1. ne borulj a vízbe, 2. tartsd a tempót a gyarkolottabbal, 3. ha mindez sikerül, akkor néha, lopva, a szemed sarkából kikacsintasz a tájra. Ja, ugyan azzal, hogy azt mondom, életemben nem láttam ennyi medúzát, nem mondok sokat, mivel pár napja láttam előszór úgy 30-at, de az evezőbe szó szerint beleakadtak, gyönyörűek voltak, de ennél a résznél meg kevésbé akartam vízbe borulni.

A vállam eléggé fajt, a két kezem egy merő görcsben állt, a testem meg L alakban feszült meg. Azt hittem, fitt vagyok, de a fallabda nyilvánvalóan nem megfelelő felkészülés a kajakozásra.

Meg ugyancsak tegnap volt egy lengyel par búcsúbulija, kibéreltek egy helyiséget az egyik kocsmában, sikerült Dave-et is rábeszélnem, így este 11 korul már oda is értünk. Ania és Marcin (a két búcsúzó) kaptak egy shetlandi zászlót, amire mindenki ráírta a jókívánságait, én is szeretnék egy ilyet kapni!!! Ők búcsúztak: És ők búcsúztattak: Az előbb említett testrészeim rettentően fájtak, de akadt egy önkéntes angyal, aki megmasszírozta, de éjjel (már amikor ágyba jutottam) így is többször arra ébredtem, hogy nagyooooon sajog.

Végül éjjel 2-kor feküdtem le, fél 7-kor pedig keltem, nélkülem megáll az élet a hotelben:)

Ja, és ma 2 óra fallabda.

Teljesen egyértelművé vált számomra, hogy a shetlandiak nincsenek hozzászokva a napsütéshez. Tegnap Steven úgy jött be dolgozni, mintha robot lenne: merev karok és lábak, fájdalmas arckifejezés (ez utóbbi mondjuk nem jellemző a robotokra). Mondom, mit csináltál már megint? A kertben dolgozott és leégett. Naptej? Az minek? Szegényen annyira röhögtem, olyan bénán nézett ki. Később összefutottunk a sétálóutcán, amikor megláttam azt a nagyon szenvedő fejét, röhögnöm kellett. Ő jött velem szemben, látta, hogy vigyorgok, de az erejéből meg futotta annyira, hogy a középső ujját felmutassa, haha, kis genya.

Alex is mondta, hogy volt a Boots-ban, ami az itteni DM, és az emberek sorban álltak naptejért, de mindannyian rákvörösek voltak. Alex megjegyezte (ő ausztrál, ért a napsütéshez), hogy “ezek az emberek nem tudjak, hogy a naptejet a napozás ELŐTT kell használni?” haha:)