Rengetegmindenség

Hú, annyi minden történt, annyi minden jár a fejemben, hogy tuti, hogy a felét kihagyom, vagy nem tudom úgy leírni, ahogy érzem, ahogy szeretnem.

A kirándulás, amiről legutóbb írtam, nem is a legutolsó volt, mert azóta voltunk valahol, de az istennek nem jut szembe, hol, és mit is csináltunk. Ha csináltam róla képet, lehet, hogy valami halvány emlékfoszlány visszajön…

A Westerwick-i túra után még nem mentünk ám haza, mert felvonulás volt, úgy is mondhatnám, a Shetland parádé szemtanúi lehettünk, ez kb.15 kamiont jelentett, népzenével, vikingekkel. A bámészkodók aprópénzt dobáltak a platókon ülő fiúk és jányok vödrébe, de sajnos nem tudtam meg, mi értelme ennek.

Nyugat-Shetland, Westerwick

Ma megint a fenekem alá lett tolva az autó, és irány nyugat! Napok óta olyan gyönyörű idő van, hogy egész otthon érzem magam, különösen akkor, amikor folyik rólam az izzadtság a nejlonharisnya, nejlonszoknya, rózsaszín nejlonfelső és nejlon kiskabát alatt...

Majd ti megmondjátok, de azt hiszem, ma különösen szép képeket sikerült készítenem, annyira jó kis nyugis helyeken voltunk (nem mintha az előzőeken tülekedni kellett volna a turistákkal a legjobb helyért), a túra végén csak feküdtünk a szikla szélén miközben Pault majdnem megtámadták Hitchcock madarai (én élesre töltött fényképezőgéppel vártam az eksönt, de csalódásomra nem folyt vér), és élveztük a napsütést.

Itt jártunk:

Nagyobb térképre váltás

Suru par napon

vagyok tul. Szerdan (igen, a csutortoki vizsga elotti szerdan) a Lerwick Hotelben vacsoraztam Alex-szel es Erinnel, ami jol sikerult egyreszt, mert a masik ket lany kicsit benyomott es versenyt beszeltek, masreszt Dave volt a konyhaban es mar elozo este megbeszeltuk, hogy milyen finomsagot fog nekem fozni:) Kb. 2 ora utan elfaradt a nyakam, annyira forgattam a fejem, hogy figyeljek a ket csacsogora, mondtam is nekik, hogy lefaradt az agyam, inkabb magyarul beszeljunk. Mikor Dave vegzett, o is csatlakozott hozzank, raadasul az italokat ingyen kaptuk... Mar eppen tavozoban voltunk, amikor az egyik vendeg elkezdett gitarozni, es az egyik kedvenc szamomat pengette, ezt:

http://www.youtube.com/watch?v=mmbQEQltOwM

Rogton megalltunk es beszalltunk az eneklesbe, nagyon jo erzes volt hallani a szamot:)

Csutortokon megvolt az egy oras felkeszulessel irt dolgozat, remelem, hetfon felszall a fust. Kicsit aggodom, mert a no ranezett a papirra (3 oldalt irtam) es mondta, hogy szol, hogy valamelyik reszet ujra kell-e irnom. Miert kene ujrairnom? Csak meglesz az 50%!

Aztan filmeztem (yesssss, vegre tespedhetek a fotelban, bar eddig csak depis filmeket lattam, nem direkt), fallabdaztam, ahol Paul mondta, hogy jatsszunk "bajnoksag-meccset", mert hogy van nyari bajnoksag is. Belementem, mert olyan mindegy, hogy egy bajnoksagnak nevezett ize keretein belul ver szarra, vagy azon kivul. Gyorsan meg el is tangalt 3-0-ra, mondtam, most mar jatszhatunk normalisan, rogton nyertem is 3-0-ra, ki erti ezt? Aztan talalkoztam az osztalytarsakkal a molon, mert van egy vitolrasverseny, Norvegiabol jonnek a hajok, es ezzel osszekotve 4 napos buli van a parton, sorsatorral, kajaval (ami 2 tengeriherkentyus es egy kinais satrat jelent) es koncertekkel. Erdekes, tavaly is kint voltam, de akkor meg csak egy honapja voltam itt, nem ismertem senkit, hamar haza is jottem. Most meg allandoan ismerosokbe botlottam, nem gyoztem integetni, munkatarsak, Paul, Dave, satobbi.

Penteken mi is volt? ja, dogles, es filmnezes, aztan munka, es 22 fok!! Oruletesen meleg van, az idosebbje (kinyirna, ha tudna, igy utaltam ra...) azt allitotta, hogy 13 eve nem volt ilyen meleg. Jellemzo, egy kb. 10 m2-es ablak elott ulok, es fo az agyam.

Tegnap Jenny, az ausztral baros csaj valoszinuleg sikeresen kirugatta magat, bar errol meg nem tud. Reggel dolgozott, akkor meg semmi baja nem volt, delutanra beteget jelentett. Csak ugye ez egy falu, mindenki tud mindenrol. Steven fulest kapott, hogy Jennyt a molon lattak, biztos sor formajaban vette be a fajdalomcsillapitot... Stevennek se kellett tobb, autoba vagta magat es nyomozni kezdett. Tobb emberrel is talalkozott, akik lattak Jennyt, igy most kivancsian varjuk, hogy a mai-e az utolso munkanapja...

Hamm!

Most: újhagyma (a roppanós), koktélparadicsom, mozzarellagolyó:)

Korábban: Magyarországról exportált, Szilvi anyukája által fuvarozott sárgabarack, szilva, és meggy:), ja és túrós és meggyes pite!!

Táncolni van kedvem

Na, ez most per pillanat nem igaz, viszont beleszerettem ebbe a számba:
The Nolans: I'm in the mood for dancing
http://www.youtube.com/watch?v=zrCuZd9hed0


Főztem finom tejfölös paprikát. természetesen a lehetőségekhez képest finomat: nem lehet kapni se rendes paprikát (mini, narancssárga színűt kaptam csak, vagy van a kaliforniai), meg tejfölt sem, de a hagyma ugyanolyan jó, hahaJ
Ma új időszámítást kezdtem, nem a hátralevő napokat, hanem a munkanapokat számolom: 10
Pénteken sikerült felidegesítenem Stevent. A péntek amúgy is hektikus szokott lenni, olyan extrafeladatokkal, amiket más napokon nem kell elvégezni. Ezeknek is köszönhetően ebéd utánra is maradt egy rakás papír az asztalomon, próbáltam időben végezni velük, amikor Steven megjelent, hogy egy menüt árakkal be kéne gépelni, de most. Mondtam, hogy nem gépelem be, mert ezer más dolgom van, majd a következő recepciós megcsinálja. Az már késő. Addig bizonygattam, hogy nem fogom megcsinálni, amíg végre elhitte, és megsértődött. És begépelte ő. Szegényt azért sajnáltam is, mert eszembe jutott, hogy diszlexiás, nem tud sokat olvasni, de helyesen írni se… Ugyanakkor lerakónak használnak minket, minden szart, amit nekik kéne megcsinálni, ránk tuszkolnak. Mintha benne lenne a szerződésükben az a kikötés, hogy „gépelési feladatot semmilyen körülmények között nem végezhet.” Ja, és persze Steven 5 perc alatt kész lett.
Még az is tegnapi hír, hogy 5-5,5 órára leszakadtunk a brit telefonhálózatról, mert villám vágott a toronyba, és a BT (brit matáv) lekapcsolta. Így déltől nem voltak bejövő/kimenő hívások a „nagy szárazföldre”, csak helyi hívásokat lehetett bonyolítani, és a bankkártya-gépek se működtek, az internet se egy darabig. Ja, és a repülők se jártak, mert a radart is megzavarta a villám. Azért nagyon remélem, hogy a főnökök időben odaérnek melltartót dobálni!

Baromira felhúztam magam

tegnap: annyira esett meg fújt a szél, hogy taxit rendeltem a suliba. 1 órára kértem, 1,11-kor jött, és a másik ház előtt állt meg. Általában nem vagyok egy konfrontatív személy, de k..va pipa voltam, és úgy szálltam be a kocsiba, hogy "Akkor ugye most ingyen utazom?" A sofőr szerint nem az ő hibája volt a késés, ráadásul sértegetett is, ezért mondtam, hogy nem fizetek. Erre hívta a diszpécsert, aki nem válaszolt. Elmagyaráztam neki, hogy azért kértem a kocsit 1-re, mert akkor volt rá szükségem. Ha 1 óra 11-kor kellett volna, akkor akkorra rendelem. Vagy ha mondják, hogy nem lesz akkor kocsi, rendben, keresek másik társaságot. Vagy ha felhívnak, hogy bocsi, késni fog, még az is jó lett volna. Egyiket sem tették. A végén persze fizettem, de kevesebbet, és nyilván soha többet nem fogom őket használni. A hotelnek ha jól tudom, szerződése van velük, hogy mindig őket kell hívni, ha a vendégek taxit kérnek, erről a hátralevő pár hétben el fogok feledkezni.

De ennél jobb dolgok is történtek: tegnap voltam kínaizni Alex-szel, és nagyon finom volt a kaja: szilvás kacsa tésztával. Aztán éjjel egyig tanultam meg csacsogtam Dave-vel, mert ma volt a (hivatalosan) utolsó dogánk!! Kis kínlódás után ezt is sikeresen megírtam. Tegnap visszakaptunk 3 korábbi dogát, és végre megtörtént, amire vártam: az egyik 100%-os lett:) Egy másikban a számításos rész 68/68 pont, az írásbeli viszont csak 6/2, így azt újra kell írnom.

17 nap:)

 

Úgy tűnik,

a shetlandi nap megolvasztotta a nyelvemet, a kezemet vagy az agyamat, azért írok ennyit.

Örülök, hogy újabb (általam is csak blogon keresztül ismert, ám nagyon kedvelt) emberrel bővült az olvasók köre.:)

Tavaly, amikor a rokonok itt voltak látogatni, mindent, amit lehetett, lenyúltak a hotelszobájukból: kis sampon, kis habfürdő, forrócsoki-por, miegymás. A habfürdő most fogyott el (persze ez nem jelenti azt, hogy augusztus óta kb. 2x fürödtem). A kellemetlen csak az, hogy amikor ők itt voltak, akkor még a Lerwick hotelben dolgoztam, ők pedig a Shetlandban szálltak meg, nehogy tudomást szerezzek az érkezésükről. Csakhogy időközben áttettek a Shetlandba, és így nem hagyhattam ezeket a fürdőben, nehogy a többiek azt gondolják, hogy onnan szerzem be a tisztálkodószereket:)

Pali, azaz Paul ma megszenvedett velem fallabdán. Két játszmát nyertem (az ő 5-ével szemben), és azt mondta, hogy idáig most játszottam a legjobban:) Múlt héten genya voltam, mert nem hagytam pihenni a játékok között. Szegény néha leguggolt, hogy kifújja magát, én meg cikiztem: "Na mi van, elfogyott a levegő, nem bírod? Feladod?" Még jó, hogy hiú pasi, rögtön magához tért, de mivel már 45-50 éves, nem bírta a végét. Addig hajtottam, amíg elvesztett két játszmát:) Sokat írok a fallabdáról? Unjátok? Sajnos kajakozásról nem tudok beszámolni, asszem beparáztattam azzal, hogy tuti bele fogok fulladni a vízbe, így most nem hozza fel ezt a témát.

Képzeljétek, a hotel vezetéséből öten (regionális manager, főbb-szakács, könyvelő, stb.) mennek hétvégén Glasgow-ba, Take That koncertre (aki nem tudná: ez egy nagyon népszerű, 4 bájgúnárból álló pop-együttes). Nade ezek a managerek egy kivételével mind olyan 50 év körüliek! Mondtam is Stevennek (tudjátok, a Fog-tündér, aki amúgy mindenkivel genya, de most visszakapta!), hogy elképzelem, ahogy Marjory a nagy extázisban és csápolásban letépi magáról a bugyit és/vagy melltartót és feldobja a színpadra, miközben artikulátlanul üvölti, hogy Gary!!!!:):) Haha, Steven arcát látni kellett volna, nagyon vizuális! Ezután egész nap, amikor meglátott, csak a "fuck you/fuck off" kifejezések képezték a szókincsét:):)

Buntudat

Sotet titok nyomja a lelkem, valakinek el kell mondanom. Azt ugye tudjatok (talan), hogy mint itt minden, a nyomtato is ozonviz elotti, amikor kedve tartja nyomtat, amikor nem, akkor csinalhatsz barmit, nem fogsz egy papirlapot se kihuzni belole. A szokasos eljaras eddig az volt, hogy: kiveszed a patront (ez egy nagy patrondobban fekszik), megrazod, visszateszed, es imadkozol. Ha ez nem mukodik, akkor ki-bekapcsolod a nyomtatot es/vagy eszeveszettul nyomorgatod rajta a gombokat. Ezt ma kb. 20x eljatszottam mar, es k...ra ideges voltam, hogy miert nem mukodik, es hat, ize, kicsuszott a kezembol a dob (nem, nem dobtam le a foldre...), es letort belole egy pont akkora darabka, hogy mar nem lehet hasznalni.

Most kisse parazok, mert megneztem a neten, es majdnem £200 egy ilyen. Szerintem az egesz gep nem er tobbet £10-nal. Holnap hivom a szerelot es eloadom a balesetes sztorit. Es szegyellem magam.

 

Szép jó reggelt,

drága olvasók. Ismét gyönyörű napra ébredtem, tanulok, tejfölös gombát főzök (igazi shetlandi specialitás), zenét hallgatok, és már csak 20 napom van, miért ne lennék jókedvű?

Pénteken ünnepelte a szülinapját az egyik indiai szakács,  22 éves lett, mondtam is neki, hogy a fiam lehetne, szerencsére nem az:) Ebből az alkalomból a tengerparton buliztunk, az ünnepelt hozott sütnivalót, sütőt, salátát, zenét, italt, és tüzet is raktak. Asszem több, mint 20-an voltunk, nagyon jó volt, sokat röhögtem, különösen amikor Erin elkezdett üldözni mert homokot szórtam a bugyijába (ne kérdezzétek, hogy kerültem ilyen helyzetbe). Természetesen a buli végére mindenki szeretett mindenkit, és a legjobb barátok lettek (kivéve engem, mert én ugye nem iszom). Néhány kép:

Kajakozás

Most volt itt Paul, beugrott ebédidőben, mondta, hogy ha vasárnap jó idő lesz és a tenger csendes lesz, megyünk kajakozni. Azóta kevésbé vagyok lelkes ezzel kapcsolatban, amióta láttam a tévében, hogy néhány kajakozót körbevettek cápák nem olyan régen. Paul pedig bálnákat látott egy korábbi útja során a kajaktól úgy 3 méterre. De azért rendi volt, megnyugtatásul elmondta, hogy amikor egy barátjával kajakoztak és a másik fejreállt a kajakkal, akkor először lefényképezte, és csak utána ment segíteni neki.

Ha hétfőig nem írok, akkor valószínűleg későn ért oda menteni, viszont a halálom meg lesz örökítve az utókor számára:)

Főzés

>Még így dolgozatírás előtt szeretném, ha tudnátok, hogy ebédre csirkét ettem sóágyon. Drága nagynénémtől lestem el a receptet (meg a netről), és mellétettem pár, már csírázásnak indult krumplit is, és azt kell mondjam, hogy kiváló lett, kis tejföllel megspékelve.

Kérek mindenkit, aki tudja, hogy mennyire egyszerű ezt az ételt elkészíteni, hogy ne árulja el azoknak, akik nem tudják, mert ezzel jelentősen csökkentik az érdemeimet (és az a rohadt só is beleragadt a kis kerámiatepsimbe…).

Be akartam linkelni egy guszta képet a fent említettrűl, de nem találtam, viszont cserében megláthatjátok, milyen világos van Lerwickben este fél 10-kor:

 

Szombati ez+az

Normal
0


false
false
false







MicrosoftInternetExplorer4

Megmagyarázhatatlanul boldognak érzem magam, furcsa. Hétágra süt a nap (persze lehet, hogy eközben orkánerejű szél fúj, de ezt bentről nem érzékelem), értem és jól haladok a tanulnivalóval, jó zenét hallgatok (most épp Abba: Waterloo), az egyetlen dolog, amitől tartok ebben a pillanatban az az, hogy délután Maggievel dolgozom. Nála alkalmatlanabb managert keveset hordott a hátán a föld… Múltkor épp tányérokat meg evőeszközöket vittem volna a konyhába (ami amúgy az ő dolga, de ketten voltunk a recepción Alex-szel, és egy kis lépcsőzés sosem árt), amikor egy vendég kávét kért. Szóltam Maggie-nek az irodában, közölte, hogy ő nagyon elfoglalt, csináljam meg én. Mondom, épp a te munkádat végzem, kávét meg nem tudok főzni, mert még életemben nem ittam (és mellesleg tilos elhagynunk a recepciót). Erre nagy dérrel-dúrral kimászott az asztal mögül és megmutatta, hogy kell Nescafet csinálni. És a vendég a kis szóváltás alatt végig mellettem állt és csak nézett, hogy milyen professzionális személyzet van a hotelben.

Minél többet nézem Lisszabont, annál jobban beleszeretek, így a képek alapján is:) Jó lenne, ha nem egyedül mennék, de majd megfogom egy random leányzó kezét a lisszaboni utcán és magammal rángatom városnézni.

Biztos ti is hallottátok, hogy a UK-ben is hatalmas botrány van a parlamenti képviselők költségtérítésével kapcsolatban, itt is minden szentnek maga felé hajlik a keze. Sokan olyan jelzálogot igényeltek vissza, amit már rég kifizettek; valaki a testvérét nevezte ki titkárnőnek, miközben az 150 mérföldre lakott tőle; egymás után mondanak le a miniszterek, asszem tegnap épp a 6. volt soron, holott a nő előző este még teljes támogatásáról biztosította Gordon Brownt. Csak közben kiderült, hogy valami zsíros állásra számított a támogatásáért, aztán pofára esett. Egyre többen előrehozott választásokat akarnak. Érdekes látni, hogy hogyan kezelik gyakorlatilag ugyanazokat a problémákat otthon és itt. Otthon senki nem mond le, mert ragaszkodnak a hatalomhoz, itt a politikusok nem győznek bocsánatot kérni, és legnagyobb feladatuknak azt tekintik (legalábbis szavakban), hogy visszanyerjék a választók bizalmát. Aki belekeveredett a botrányba, nem etikus módon igényelt vissza pénzt, az nem indulhat a következő választáson. Otthon kiürülne a parlament, ha minden érintett lemondana…

Még 29 nap:)

 

juheeeeej:)

most kaptuk vissza az ev vegi vizsgat: 82%-os lett, a szamitasos reszre 60/58 pontot kaptam, az irasbelire 40/24-et, igy a vegso jegyem "A" lesz, ami a legjobb itt:):) Happy, happy, happy:)