Olimpia!!!

Mindjárt kezdődik! Amíg a városban voltunk, és ebédeltünk, egsyercsak minde ott dolgozó felpattant és kirohant, azt hittem bombariadó, csak épp a vendégeket felejtették el tájékoztatni. De nem, az olimpia tiszteletére a Red Arrows, a légierő légakrobatikai részlege dübörgött el a fejek felett (ez már csak itthon derült ki, a tvből), piros-fehér-kék csíkokat húzva maguk után.

A TV nagyon durván közvetíti az eseményt, nem ám egy, vagy kettő, vagy három csatorna lesz, és csak azt közvetíti, amiben hazai érdekeltség van, nem ám. Léterhoztak 24 (!) olimpiai csatornát, ingyeneset, minden látható rajtuk. Holnap fiú kézi, tollas, női kézi, vívás, kircsi lesz!! A stúdióban jelenleg Gary Lineker, Michael Johnson (amcsi futó), és Sir Steve Redgrave szakértenek. Na de ki gyújtja meg a lángot???

Széjjelrohangáltuk magunkat,

délelőtt az Apple-be mentünk (gyalog, egy óra séta) telefonért, meg a laptopommal, illetve a működésével kapcsolatban volt pár kérdésem. Utána beültünk a Barnardo's-ba egy szendvicsre, az egyik falatnál letört a fogam, kurvajó. Azt hittem, valami kemény izé volt a szenyámban, de kihorgásztam a számból, és eléggé fognak nézett ki. Jópár éve már történt ilyen, akkor visszaépítették, úgy néz ki, 5 év az élettartama. Tök jó, hogy emlékszem erre, de hol találunk fogorvost péntek délután? Közben Zsuzsi is utolsópillanatos rendelést adott le, beszáguldottunk a Next-be, simán felhúztam magam, a 12 cuccból egy, azaz 1 volt nekik raktáron. De azért ott is baszakodtunk egy órát. Az első fogászaton jovő hétre tudtak volna időpontot adni, ekkorra már elég apatikus voltam, nem érdekelt semmi, jó, ha jövő hét, akkor majd megcsináltatom máshol,  esetleg Magyarországon, csesszétek meg. Aztán hazafele jövet volt még egy fogászat, magán persze, bementünk, egy tök üres szobába jutottunk, csak festmények voltak a falon. Marian emg is állapította, hogy elköltöztek, és galéria lett a helyükön. Már indultunk volna kifele, amikor egy pasi lejött az emeletről, és kiderült, hogy lent valóban galéria van, a fogászat az emeleten található. A pasi elképzelhetetlenül kedves (és szerintem meleg is) volt (ez a kettő tuti összefügg), mikor megtudta, hogy magyar vagyok, mondta, hogy á, a vizipólósok nyerik az olimpiát, ugye? Hát remélem! Mariannak, ha ideges, mindig szófosása van, nem volt ez másként most sem, pálinka (vinnem kell Adamnek), Budapest, a Duna, minden szóba került. De kaptam hétfőre időpontot. Még beszaladtunk a Tesco-ba, és 6 óra séta után már itthon is voltunk. Beüzemeltük volna Marian új telefonját, nem működik, nem ismeri fel a SIM kártyát. Kb. egy órát töltöttünk a telefonon a szolgáltatóval (O2) meg az Apple bolttal, a vége az, hogy holnap megint be kell mennünk, mert elszúrták.

Rágni most csak egy oldalon tudok, nem is baj, talán fogyok egy kicsit:)

Nem történik semmise

Leégettem a szájpadlásomat egy olyan ebéddel, amit otthon akkor ettem utoljára, amikor rohadtul nem volt pénzem kajára (se): főtt tésztát felmelegítettem, rányomtam édes csiliszószt, végül két szelet sajt és egy kis majonéz, nyami. Blöe. Nem volt rossz, de visszahozta a jó kis Bartók Béla úti emlékeket. Azért nincs itthon kaja, mert ki akarunk pusztítani mindent a fagyasztóból, meg minél többet a hűtőből is, a bótba elmenni meg nyilván nem volt kedvem. 

A lakás kezd úgy festeni, mint amikor beköltöztünk, dobozok mindenhol, cuccok a földön, "majd bepakoljuk", elkezdtünk írni egy listát, hogy mi az, amit még hazamenetel előtt el kell végezni, be kell fejezni, satöbbi. Nincs rajta sok dolog (még), de valószínűleg csak azért, mert a memóriám olyan mint egy százhúsz éves szenilis nénié, Marcsi meg nincs itt.

A mai napot ingatlanirodák ajánlatainak átnyálazásával töltöttem, mit ne mondjak, volt már izgalmasabb napom is. Duna House, Otthon Centrum, IngatlanBazár, Diamond Iroda, ingatlan.com, utcakereso.hu ingatlanjai, meg a kisfaszom. Mág mindig nem értem, miért ragaszkodnak a 12 havi bérléshez az irodák, pláne amikor egy lakás már hónapok óta üresen áll, nem jól jönne az a pár tízezer forint?  Vagy azt gondolják, ha azt válaszolják, hogy "minimum egy évre kiadó", akkor majd meggondolom magam, a homlokomra csapok és kiperkálok egy évnyi lakbért azért, hogy egy hónapig ott legyünk? Kezdünk igen nekikeseredni, nem gondoltuk, hogy ez ennyire nem járható út. Békáson lenne, talán, de az meg annyira kiesik. Na, nyafogás vége.

Ma elkéstem

De nem 5-10 percet, hanem majdnem egy órát, ugyanis elfelejtettem, hogy dolgozom ma... Azt hittem, kedd-szerda-péntek, de nem, hétfő, és a többi nap OK. Fél 8-kor ébresztett a főnök telefonja, nem az az ideges fajta, csak kérdezte, hogy be tudok-e menni. 

Aztán délután felment bennem a pumpa a hülye ún. biztonsági előírások miatt. Nemrég kitalálták, hogy pénzt csak fent, az irodában lehet számolni, mert mi van, ha valami őrült azt veszi a fejébe, hogy pont a mi szaros kis 100-200 fontunk kell az ő tökéletes boldogságához. Így ma szépen felvittem a kasszát (lépcsőzés 1.), az assistant manager közölte, hogy éppen dolgozik a gépén (érdekes, soha máskor nem látom dolgozni, biztos valami titkos küldetése volt), menjek le a pénzszámolás után és a lenti számítógépen fejezzem be a papírmunkát. Kurva anyád, ekkor még csak gondoltam magamban, lemásztam, mert pénzt is kellett váltanom, meg a záráshoz használt cuccok egyik része az egyik irodában van, a másik egy másikban, a harmadik meg lent a recepción (lépcsőzés 2.), majd megint fel (lépcsőzés 3.). Fent elmondtam a managernek a véleményemet az egész szaros rendszerről, amit nem mondtam, hogy legközelebb, ha ő dolgozik, nem érdekel, ha megint lebasznak, nem fogom fent megszámolni a pénzt. Ha ők nem biztosítják a feltételeket, akkor én is leszarom (utána lépcsőzés 4.). És ez után tollasoztunk Mariannal, jól kieresztettem a felgyülemlett feszültséget.

Röviden

Tegnap este sikerült letörölnöm a Windows 7-et a laptopról. Ez ugyanis tud olyat, hogy virtuális masinaként a Mac OS-e mellé feltelepíthető a Windows is. Csak egy dolog, a számlázóprogram miatt kell ez nekem, de ez mondjuk elég fontos. A programban volt vagy 2000 név meg ugyanennyi számla, ha azt mondom, hogy nem örültem, akkor nagyon-nagyon finoman fogalmaztam. Ma emileztem az eladóval, immár többedszerre és becsületére legyen mondva, mindig próbál segíteni a magamfajta kezdő bénázónak, de ezúttal neki is beletört a bicskája. A végén bepipultam, és annak sosincs jó vége, azaz van, mert addig nem nyugszom, amíg eredmény nem lesz. Találtam is egy ingyenes (!) programot, ami Windows-os programokat alakít át Mac-essé, így nem kell a rengeteg helyet foglaló Windowst feltelepíteni, elég ezt a Wine/Winebottler nevű alkalmazást feldobni. Mindent sikerült visszapakolnom, az adatbázist is felismerte, én pedig vállon veregethetem magam, ügyes.

A héten megérkeztek az európai eügyi kártyáink is, na azért itt se kapkodják el, tavaly nyáron igényeltük, akkor nem érkezett semmi. Most pár nap alatt ideért, végre nyugodtan eltörhetem a lábam, ahol akarom. Vicces volt, mert a borítékban volt egy szervadományozásról szóló szórólap is, sose lehet tudni, lehet, hogy nem lesz olyan sikeres az a nyaralás, ajánld fel a szerveidet...

Ma van nővérkém szülinapja, boldog mindenfélét, Réka:)!!

Ennyi lett a nagy

eltökéltségből meg fogadalomból: ezt a bejegyzést (bár nagyon lassan) egy (angol vagy kanadai?) MacBook Air-ről gépelem. Ha itt-ott elhagyok egy ékezetet vagy az ágyamból agyam lesz, sőt, agzam, akkor ne csodálkozzatok. 

Majd lehet, hogy írok róla hosszabban is, egyelőre annyit megállapítottam pár nap alatt, hogy az új gép sokkal könnyebb, egy kézzel elbírom (jó, a régit is, mert erős vagyok), gyorsabban nyit meg programokat, weboldalakat, a képek sokkal szebben jelennek meg rajta, mintha több árnyalat lenne, a trackpad csudijó, nem is használom az egeret, de azért van néhány rettentő idegesítő dolga is. Na meg nagyon sok, amit egyszerűen még nem értek, mert nem ástam magam bele annyira.

Holnap megyünk Dublinba, már talán írtam, a férfi vízilabdásokat nézzük meg asszem Montenegró ellen. És ha lesz időnk, bemegyünk a dublini magyar boltba is, Marcsinak elfogyott a rudija. Ha jól viselkedtek, és nem szúrom el nagyon, lesznek izmos és helyes pólósokról készült képek. 

Ezt a képet pedig hazafele lőttük valahonnan, annyi helyen jártunk, hogy már nem emlékszem.

Carrick-a-Rede

Ez egy kötél függőhíd egy órányira Belfasttól (úgy tűnik, sokminden ekkora távolságra van innen), egy nagy parkolóból vezet a hídig az út, ami kb. mérföld a hegyen kialakított gyalogúton. A híd nem hosszú, de pont elég ahhoz, hogy szélben kilengjen, az esőtől csúszik, észnél kell lenni, de lehet, hogy csak én gondolom így, mert voltak ott családok 3 kisgyerekkel és simán átküldték a 4 évest maguk előtt... Az is ki van írva, hogy egyszerre csak 8-an lehetnek a hídon, szerintem ezt rajtam kívül senki nem látta. A híd egy kis szigetre vezet, amin nincs semmi, csak kövek, sziklák, fű és rengeteg és erős szél. Videóztam visszafelé jövet a hídon, be is voltam szarva, mert csak egy kézzel kapaszkodtam, ráadásul úgy éreztem, hogy valaki mögöttem kurva vicces kedvében ugrálni kezdett, amitől hullámzott a híd, magamban igen csúnyákat mondtam. A videót sajnos nem tudom feltenni, mert a limit 100 Mb, ez meg 115. Fel kéne töltenem YouTube-ra, de ahhoz meg nincs kedvem...
UPDATE (nem a Norbi féle): mégiscsak sikerült a videót felpakolni, hurrá!!

De vannak képek:

 

 

 

Laci a lépcsőn

A híd és a kis sziget

Marcsi és Laci lementek a tengerpartra is

Munka nélkül

Pénteken volt az utolsó napom az egyetemen, megkérdeztem főnit, hogy a belépőkártyámat visszavigyem-e az Adminisztrációs Épületbe (ez a neve, Admin Building), de azt javasolta, hogy várjak péntek délutánig, hátha a PR felhív egy újabb állásajánlattal. Rögtön kombinálni kezdtem, miért mondja ezt, biztos tud valamit, csak nem mondja ki. Hát nem volt semmi titok, nem kaptam másik ajánlatot, a kártyát az asztalán hagytam. Az egyik nőcitől, aki végig nagyon kedves volt, a nemtommilyen professzor PA-je, kaptam egy üveg bort (Marian nagyon örült neki), meg egy "Sorry, you're leaving" lapot még nap közben, hátha utána nem találkozunk (találkoztunk, meg is ölelt). A lányokkal elmentünk ebédelni az indiai étterembe, a főni is jött, és nem engedtek fizetni, mondtam is nekik, ha ezt előre tudom, többmindent rendelek. 6-an voltunk, Ruth (a főnök) és én vizet ittunk, a többiek vodka-kólát. És utána mentünk vissza dolgozni... A lányoktól is kaptam egy kártyát, néhányuktól ölelést is, meg a szokásos "minden jót, remélem még találkozunk" bullshitet. A nap végén végigjártam az irodákat, hogy mindenkitől elköszönjek.

Tegnap pedig a leisure centre-ben volt az uccsó napom (hivatalosan), ott semmi, az előző naphoz hasonló nem történt. Talán ott kevésbé kedveltek, vagy kevésbé képmutatóek, hehe. Meg aztán holnap meg kedden is dolgozom, mindig van valaki, aki beteg vagy terhes... Ezért is reménykedem, hogy kapok itt még talán egy évet, mert a közutálatnak örvendő lengyel recepciós "career break"-et akar, vagyis egy évig otthon akar lenni a gyerekével, Claire pedig terhes, és ugyan még csak a 3-4. hónapban van, de ebből a pár hónapból talán 2 hetet dolgozott, olyan rosszul van, hogy többször kórházba is kellett vinni.

Az után, hogy lenyomtam 3 hónapot 2 munkahelyen, kb. 6 szabadnappal, hiányzás nélkül, nem ért meglepetésként, hogy ma durván fájó fejjel és genya torokfájással ébredtem. Tolom a Laci által hozott citromos PikkPakk teát, termoszból.

Közben gondolkodtam, hogy lehet, hogy a 4,5 éves laptopomat le kéne cserélnem. Mivel iPhone-om van, és imádom, egyértelmű, hogy meglestem a MacBook-okat is, és teljesen beléjük szerettem. Az egyetlen gond, hogy rohadtul sajnálok/sajnálnék 1000 fontot kiadni egy gépre, hiszen csak netezésre, Office programokra használom, ezt meg egy feleennyibe kerülő laptop is simán tudja. Segítséget kértem Zolitól, kértem, hogy beszéljen le, rosszabb emberhez nem is fordulhattam volna, ő is MacBook-ot akar venni. Sok vívódás után arra jutottam, hogy megvárom, amíg ez a mostani kipurcan, addigra kiderül, hogy lesz-e újabb állásom, ha igen, akkor megengedhetek magamnak egy ilyen drága gépet, ha nem, akkor meg az az 1000 font elég sokáig elég kajára.