Múlt heti pótlás

Hétfőn elmentem a bankba, hogy elintézzem a Netbankot. Múltkor tájékoztattak, hogy azt csak úgy lehet, ha van TeleBankom, amihez viszont PIN-kód kell, az meg egy hét, mire megérkezik. Így most ott kezdtem, erre a nő mosolyogva mondta, hogy "Ma van az első nap, amikor nem kell a TeleBankot aktiválni a NetBankhoz." Ott helyben megcsinált mindent, belépési név, jelszó, mittoménmilyen szám. Én meg azon gondolkodtam, hogy az egész hetemet, itthonlétemet erre szántam, és most nem fog kelleni többször bejönni? Mit fogok csinálni egy hétig?

Marcsi aranyos volt, mondtam neki még otthon, hogy kell vegyek egeret a laptophoz, mert kimúlt szegény, de majd itthon. Erre ő sápítozott, hogy "bemész a kedvenc boltomba?" Melyik a kedvenced, a Saturn vagy a Media Markt (mert én úgy tudtam, hogy az Auchan és a Metro). Erre ő: mindegyik a kedvenc boltom. És majdnem sírásra görbült a szája.

Azt nem is mondtam, hogy utolsó estére is maradt izgalom otthon. Épp levest főztem, veszem ki a borsót a fagyasztóból, és érzem, hogy nem annyira fagyott, mint inkább puha. Megnéztem a többi cuccot is, minden már félig, vagy teljesen ki volt olvadva. Marcsi összepakolt mindent és átvitte a tesójához, és még örültünk is, hogy csak a fagyasztó adta meg magát (ez egy egybeépített hűtő-fagyasztó). Aztán Marian betette a kezét a hűtőbe, és megállapította, hogy az sajnos fűt, nem hűt. Még szerencse, hogy hideg van a lakásban, így nem romlanak meg a cuccok. De ennyit az adóvisszatérítésemről, ami pár hét múlva érkezik. 

Még mindig múlt hét szombat: talákoztam Zolival, aki felajánlotta, hogy újratelepíti az Ablakaimat (Windows), és XP helyett kapok egy Win7-et. Előtte egy hétig küzdöttem a számlázóprogrammal, ez egy ingyenes, de a célnak tökéletesen megfelelő cucc. De mivel ingyenes, nem jár hozzá segítség, és az adatokat sem lehet importálni belőle. Ha megvenném több mint 300 USA dollárért, akkor segítenének. Nem az a feladós fajta vagyok, utánajártam, és segítséggel átpakoltam mindent Marian gépére. Amikor odaadtam Zolinak a gépet, biztosítottam arról, hogy minden adat el van mentve. Éjfélkor megnéztem Marian gépén a programot, csak hogy ugye tuti minden megvan, és az egész hóbelevanc tök üres volt. Se vevők, se számlák, se fizetések. Gondolhatjátok, pánikba estem, ha Zoli már letörölt mindent a gépről, akkor meg vagyok lőve, elveszett minden adat. Gyorsan sms-eztem neki, éjfélkor, hogy még NEEEEEEEEEEEE töröljön! Aztán egy órán keresztül küzdöttem a programmal, és végül NYERTEM! Ott volt minden, ami kellett! Zoli pedig másnap írt, hogy új gépem van, gyors és Win7 és minden! Alig várom, hogy hazaérjek, persze Marcsi azt hiszi, hogy miatta:)

Nem az én napom

Eredetileg a "Hogyan csesszünk el egy munkalehetőséget?" címet akartam adni a bejegyzésnek, de igazából nem én csesztem el. Azt már mondtam valamikor, hogy ahhoz, hogy a SatNav-ot használni tudjam a kocsiban, kell szivargyújtó, ami tölti a kütyüt. Az én kocsimban nem volt ilyen, és Marian ma reggel vitte az autót a szerelőhöz, karácsony óta most ért csak rá a pasi. Azt mondta, délre kész lesz, oda is mentem, de nem érkezett meg valami fúró, amivel lyukat kellett fúrnia, mindegy, nem is érdekes, miért, a lényeg, hogy kb. 12.50-kor tudtam elindulni, és 13.30-ra kellett volna Antrimban lennem. A SatNav ellenére 2x is eltévedtem, 15 percet késtem, és a faszi nem engedett be, mondván, már egy csomó mindent elmondott. Végülis jogos, csak kurva idegesítő, hogy nem az én hibám volt, de ez nem érdekli őket. Azért is ment fel a pumpám, mert ha tudom, hogy nem vehetek így részt a randin, akkor megspórolhattam volna magamnak másfél óra vezetést különösen, hogy reggelre megfáztam, tiszta takony vagyok, fáj a torkom. Kurva élet.

Ha, munka!

Még múlt hét elején jelentkeztem egy munkára, ami munkakiszervezés, magyarul outsourcing. Ez a cég végzi más üzletek, vállakozások számára a leltározást. Érdekesnek tűnt, mert nem egy helyen, hanem szerte az országban kell csinálni, saját jármű is kell hozzá. A hét végefelé vissza is jeleztek, hogy most csütörtökön lesz toborzás Antrimban, ami innen olyan fél óra kocsival. Megyek-e? Jeleztem, hogy igen, bár elég rosszul hangzik, hogy kb. 3 órás előadás lesz, a cég története, blablabla. De küldtek egy rakás papírt is, tegnap kitöltöttem őket. Marian is elolvasta, és jópár dolog fura/nem tetszik, nagyon úgy néz ki, hogy ez valami esti/éjszakai munka, engem és a kocsit bármikor átkutathatnak, hogy nem csórtam-e valamit (ez mondjuk érthető), plusz a kocsit biztosítani kell, hogy munkaeszközként használhassam (jelenleg, és normális esetben ugye személyes használatra van). Ennek az új biztosításnak a díja olyan 200 font, és nekem kell állni. Plusz ezeket a papírokat kell vinni:

-egészséggel kapcsolatos kérdőív

-munkaköri leírás

-munkavállalói papír (ezt majd ők töltik ki, ha alkalmaznak. Ezek szerint ott a helyszínen kiderül)

-munkaszerződés

-vezetéssel kapcsolatos papír

-útlevél

-TB-kártya

-jogsi

-zöldkártya

-kocsi biztosítási papírja

Marian azt mondta, hogy egyáltalán nem bánja, ha nem megyek el erre a mutatványra, de végülis veszítenivalóm nincs. Ha nagyon gáz, akkor felállok és eljövök.

Ami eszembe jut

Olyan régen írtam már, és annyi mindenről szerettem volna (gondolatban úgy 4 bejegyzést írtam, kár, hogy nem jelent itt meg...), de most nem fog eszembe jutni semmi.

Annyi biztos, hogy SF2-t nagyon beparáztattam. Még vasárnap történt. Jöttem haza kocsival a boltból, a ház parkolója az épület oldalában van. Szálltam ki a kocsiból, amikor megláttam SF2 fejét kibukkanni a ház sarkánál. Ő is meglátott engem, és rögtön visszahúzódott. De nemcsak, hogy visszalépett, hanem hallottam, hogy nyitja a bejárati ajtót és spurizik felfele. Annyira kapkodhatott, hogy nem tudta rendesen becsukni az ajtót, azt nyitva találtam. Még hallottam, ahogy halkan kinyitja és becsukja a lakásajtaját és aztán némaság. Mariannal az előszobában füleltünk, hogy mikor meri elhagyni a lakását, de nem hallottunk semmit. Kicsit sajnálom a faszit, de akkor is egy antiszociális idióta.

Marcsi megbetegedett, vasárnap este már köhögött és tüsszögött és kérdezte, hogy ugye nem sertésinfluenza? Hétfő reggelre rosszabbodott, így tegnap meg ma nem ment dolgozni, szerencsére, mert most már jól van. És hogy mivel múlatta az idejét ágybanfekvő betegként? Hallelujah iPhone! Van a telefonomon úgy 10 játék, eddig ezzel játszott, fakockákat kell tologatni, hogy a piros átjusson a bal oldalról a jobb oldali lyukba:

Ezzel elvolt egy darabig, napokig, asszem már a 100valahanyadik pályán van, és ez még csak a kezdő szint. Én is megpróbáltam, de nincs hozzá türelmem, talán ha 2x sikerült áttoligatnom a piros kockát.

Mindeközben én ezzel játszottam: Nagyo király játék, nem tudom, emlékszik-e még valamelyikőtök, talán pár éve volt egy hasonló, amikor egy jetiszerű fazon baseballütővel suhintott egy, a szikláról leugró pingvint a lehető legmesszebbre. Na, ez is ilyen, csak mérges madarakkal kell bombázni különféle építményeket. Nagyon jó terápiás célokra:) Szóval Marian kockázott, én madaraztam. De pár napja ő is megpróbálta az AngryBird-öt és sajnos hozzám hasonlóan rabja lett. A telefon elvileg 1, max. 2 napig bírja, de mi olyan 5-6-7 óra alatt lemerítjük a játékokkal. És már 2 napja éjjel 2-3-ig vagyunk fent és lődözünk. De megfogadtuk, hogy leállunk, mert komolyan, a fejünk is megfájdult tőle. De azért nagyon jó játék:)

Bőségkosár

Szerintetek Marcsi mennyire örült, amikor ezt megátta tegnap? Igazság szerint én se voltam annyira szomorú, maximum amiatt, hogy Petya végülis nem jött. Pont akkor hívott/sms-ezett, amikor az új telefont bütyköltem, és ezek az események elvesztek valahol útközben. Így ő azt hitte, valamiért nem jó nekem az időpont és Belfast helyett Aberdeen felé vette az irányt. Fenébe.

De szerencsére cukipofa volt és a képen látható dolgokat feladta postán.

A szomszéd jól kitolt velünk, beárult minket a főbérlőnél, aki erre küldött egy körlevelet, hogy a bejárati ajtónak biztonsági okokból mindig zárva kell lennie és a lépcsőházban nem szabad semmit se tároni (pl. az én bringámat és Sarah kismillió dobozát). Pechére aznap, amikor a levelet megkaptuk, ment Marian befizetni a lakbért, és ha már ott volt, akkor beszélt a mukival. Hogy igazából miatta kell azt a rohadt ajtót nyitvahagyni, mert úgy 15 hónapja nem képes szerezni valakit, aki megjavítaná a csengőket. Ő azzal védekezett, hogy "azt hittem, ez már elintéződött". Merthogy ő megadta a szerelő számát Mariannak, és intézkedjen ő. De azért a telefont felemelhette volna ahelyett, hogy a bőrgarnitúrás irodájában ül a nagy valagán és megkérdezhette volna, hogy hogy halad a dolog. Ma találkoztunk Sarah-val, és kérdeztük, van-e elegendő, ajtókitámasztásra használható téglája, és van:) Mert ugye az a hülye azt is ellopja. Viszont elég ijesztő, hogy a pasi Sarah felett lakik, ugyanaz a lakás elrendezése, és követi Sarah-t szobáról szobára. Ha Sarah a nappaliba megy, hallja, hogy felette a pasi is. Ha a fürdőbe, akkor oda követi. Hátborzongató. És kukkolja a postást. Ha látja elmenni, már rohan le, hogy ellenőrizze, jött-e valami.

Napok óta, amióta tudom, hogy megyek haza, Barbie, Hello Kitty és Dora the explorer-lázban égek, ezeket nézem a neten, mert az unokahugiknak ez kell. Tegnap végigjártam az összes, gyalog megközelíthető belvárosi boltot, ahol reménykedtem, hogy árulnak ilyet. Persze nem kaptam semmit, de este Marcsi megkérdezte: Miért nem mész a játékboltba? Merthogy én ilyen vegyesboltokba mentem, ahol volt egy kis gyerekruha, egy kis játék, egy kis terhesruha, egy kis etetőszék. Köszi az ötletet, Marcsi. Ma voltam a Smyths-ben, az az áruház, ahol voltam, nem viccelek, akkora, mint egy gigateszkó. És szerencsére a választék is nagy, kaptam mindent, amit akartam, volt állatorvos Barbie, gyerekorvos Barbie, autóversenyző (!) Barbie, színezőkönyv, akkora játékbabák, mint egy 4 éves gyerek, Dóra babaház, kisfaszom (na jó, utóbbi nem volt).

Web Development

Marcsi mindig megnevettet

Tegnap foglaltam repjegyet, nemsokára megyek haza, de nem erről akartam írni. Hanem arról, hogy a hazamenetel miatt kissé elérzékenyültem, épp vacsoráztunk (paprikás krumplit) a kanapén, Marcsi átölelt, én ott pityeregtem, persze a tányér még mindig a bal kezemben volt, jobbal öleltem Marcsit. Egyszer csak érzem, hogy a tányér mozog, mintha valaki nyomná lefele. Odanézek, Marcsi lopja ki a virslit a paprikás krumplimból! Kis dög.

A csomag

Az előbb említett csomag, ami miatt SF2-vel összetűzésbe keveredtem, ez volt: Dobozban:

És a termék maga: Nem kell kiakadni, hogy hú, mennyi pénz, amikor nincs is munkája, használtan vettük, de nagyon jó állapotban van. Egyelőre még csak a képernyővédője van, a készüléket óvó skin a héten érkezik, addig óvatosan bánok vele. Nagyon király telefon, de néhány dolog miatt a falra mászom. Furcsának tartom, hogy egy ilyen csúcskészülékből olyan alap dolgok hiányoznak, mint a Bluetooth, vagy az egyedi sms-hangok, amik már egy tök alap, 10e Ft-os telefonban is megtalálhatók. Pontosabban Bluetooth van, de ha jól látom, akkor csak szinkronizálásra használható, telefonok közötti fájlküldésre nem. De azért imádom:) Marian már mondta, hogy iPhone-özvegy lett, mert őt hanyagolom...

Hülye szomszéd

Na, azt hittétek, hogy csak a vízről, illetve annak hiányáról tudok írni? Nem egészen. Most bepótolom az elmúlt egy hetet. Korábban már írtam a 2-es számú seggfejről, és arról, hogy állandóan letépkedi a postásnak hagyott üzeneteinket. Múlt héten csomagot vártam, megint kitettük a papírt, hogy ha nem tud bejönni, akkor hívjon, mert itthon vagyok. Napközben hallottam, hogy SF2 megy el, és azt is, hogy lent becsukja a postásnak nyitva hagyott ajtót. Lementem, persze a papírt is leszedte. Később összefutottam vele a bejárati ajtónál és sajnos nem bírtam tovább, muszáj volt megkérdeznem, hogy miért? Mért szedi le a papírt, miért csukja be az ajtót, amikor kifejezettem kérjük, hogy ne? Miért szedi le Sarah papírjait? Tett egy kísérletet, kinyitotta a száját, de aztán csak legyintett, mintha a) nehéz lenne elmagyarázni, mert ez egy igen bonyolult kérdés, vagy b) én úgyse érteném. Elindult fölfelé, én meg utánaszóltam, hogyha még egyszer meglátom, hogy nyúlkál a papírokhoz, eltöröm a kezét/feljelentem a rendőrségen. Erre visszafordult, és janizni kezdett, hogy "Igen? Tényleg? Nyugodtan!" Mondtam még neki ezt-azt, aztán egy "Seggfej"-jel búcsúztam. Kb. fél órával később jöttem hazafele, ez meg jött velem szemben az utcán. Már messziről kiabált: "igen, eltöröd a kezem? Szemét k...a! Fenyegetsz? Tessék, törd el a kezem itt, a nyílt utcán! Nem mered? Nyuszi vagy?" A hülyéje. Mindezt a kurva nagy rendőrségi épület előtt. Próbáltam ismételten megkérdezni, hogy miért, de nem tudtam, csak nyomta a sódert, hogy "nyuszi vagy? Fenyegetsz?" De amikor közelebb léptem, akkor rögtön elkezdett hátrálni. Hülye fasz. Végül otthagytam. Este hallotta, amikor Mariannal hazaértünk, elkezdte verni a falat és kiabált, hogy "hülye kur.a". Azóta nem láttuk, remélem, öngyilkos lett, vagy belefulladt a saját mocskába.

Van víz!

Kb. egy órája hívott a vizesember.

Itt volt a ház előtt, én meg aludtam. Magamra kapkodtam a ruhát, lerohantam, ő meg már ment elfele. Találkozott Sarah-val, akinél egy bizonyos Mary Ann-t keresett a 2-es lakásban (mi a 7-esben lakunk). Mondtam neki, hogy ezért nem adtam meg a saját nevemet tegnap az adminisztrátornak. Még a Mariant se tudja megjegyezni, akkor mit várjak? Aztán elmondta, hogy nagy valószínűséggel "airlock" van a csőben, ugye az légbuborék? Szóval víz van, csak a levegő miatt nem jut el hozzánk. Nekiállt fújogatni meg szívni a zuhany csövét, és tényleg, úgy 5-10 perc után volt víz a hideg csapban. Ugyanezt megcsinálta a melegvizessel is és most van víz! Hihetetlen, hogy egy hét után visszakaptuk. Meg az is, hogy már 5 napja is kihívhattuk volna őket, mert azóta van hideg víz, de nem értünk a vízvezetékekhez.

Vízhelyzet 5

Nagyjából ugyanaz, mint egy hete, a konyhában van hideg víz, a fürdőben nincs. Ma voltam megint fürdeni a konditeremben, a recepciós kissé csodálkozott, hogy még mindig nincs víz. Az ő javaslatára felhívtam a segélyvonalat megint, az előbb hívott vissza valaki, hogy holnap jönnek megnézni a csöveket. Ha az ő dolguk, megcsinálják, de ha eltört a cső, akkor a főbérlőnek kell szólni, hogy intézkedjen. Marian apukájának a házát is megnéztük pár napja, én benéztem a szobákba, minden OK, már indultam volna kiifele, amikor Marian benézett a konyhába. Állt a víz, és lehetett hallani, hogy valahol el van törve a cső, csobogott, mint a fene. Volt kint ember, 4-500 fontért csinálják meg.

Leszedtem a karácsonyfát, mondjuk azt, hogy nagyjából. Marcsit megkérdeztem, hova tette a díszek dobozait, erre aszondja: más funkciót találtam nekik. :) Szerintem egyszerűen kidobta őket, de fél rettentő haragomtól. Ezenkívül az izzósorok (2 volt fent) első darabjait valami kábelcsiptetővel erősítette oda, ezeket majd ő szedi le, mert én nem tudtam megbirkózni velük. A fa helyére akarjuk átrakni a minigitáros polcokat, ezt a küldetést se sikerült 100%-osan teljesíteni: a gitárokat leszedtem, szépen, sorszám szerint fekszenek a földön, kicsavartam a 2 csavart, amivel a polcok a falhoz voltak rögzítve, és... és nem mozdul. Mintha össze lenne ragasztva a mellette levővel, de Marcsi esküszik, hogy nem ő volt. És igaza lehet, mert ezeket Lacival szereltük össze (azaz inkább ő, én segítőkészen bámultam), és nem emlékszem, hogy milyen praktikát alkalmazott. Műkarácsonyfa-darabok ragaszkodó izzósorral és olyan 300 minigitár díszíti a nappali szőnyegét.

Jó hírek az új év elején

Tegnap megérkezett Marian november végén feladott karácsonyi ajándéka. Jó, hülye voltam, mert az Ebay-en meg kell adni a címet, amikor regisztrál az ember, de én nagy fifikásan csak az utcanevet írtam be, házszámot nem. De az eladó se nagyon figyelt a címzésnél, hogy ez nem tűnt fel neki. Nem csoda, hogy több, mint egy hónapig bolyongott a cucc. Ami egyébként egy kis film/képnézegető/zenehallgató kütyü, így néz ki:

Van neki egy sokkal régebbi, de annak az akksija fél órát bírja. Látnotok kellett volna az arcát, amikor kinyitotta a dobozt, hitetlenkedés és gyermeki öröm, élmény volt látni. A papucs valamikor hét elején érkezett, így végre nem várunk már semmit. Mariannal egyetértettünk, hogy a muki, akitől vettem az Archost, tuti azért adta el, mert nem tudta működésre bírni. Ugyanis úgy este 7-től hajnali egy utánig próbálkoztunk vele, de az istennek nem akart filmet lejátszani. Az volt a baj, hogy mindenáron az ő laptopjára akartuk telepíteni a programot, a laptop meg ellenállt. Az én gépemen, de még a kis netbookon is simán megy. Meg egyéb gondok is voltak, de már úrrá lettünk rajta, és most épp a Piranha című, minden bizonnyal véres cafatokra szaggatott emberekkel teli filmet konvertálom neki. Ő meg a hallt festi, miután lerángattuk a tapétát és ő lepucolta a penészes négyzetmétereket.

A víz-helyzet pedig talán normalizálódik annyiban, hogy tegnap óta van állandó hideg víz, így legalább után tudjuk tölteni a wc-tartályt, meg tudunk vizet forralni. Felhívtam tegnap a segélyvonalat, és azt mondták, hogy nem tervezik, hogy a mi környékünkön újra kikapcsolják a vizet, még időszakosan sem. De előfordulhat, hogy lesznek periódusok, amikor nem lesz, mert mindenki, amikor látja, hogy van víz, pánikszerűen feltölti a készleteit, és a víztározóban olyan kevés víz van, hogy hamar elfogy onnan. A vízművek honlapján van információ, hogy mely területek vannak még mindig víz nélkül, és hol kell ki/be-kapcsolni a csapokat. Ma délután 2-kor frissítették az adatokat, amik irányítószám szerinti sorrendben vannak rendszerezve, és a mi irányítószámunk eltűnt róla:)