Tegnap Marian szabadnapos volt, így elmentünk Portaferry-be, ami innen kb. 1 óra, és megnéztük az Exploris nevű vízi-állatkertet. Mindjárt erről is mesélek, de előbb a kisfiúról. A vízparton üldögéltünk, illetve a kompkikötő mellett, ahol egy meredekebb, lebetonozott rész, és mellette egy lépcső vezet a vízhez. Marian is ott mászkált, majd egy olyan 6-7 éves kisfiú és pár évvel idősebb nővére is lementek a lépcsőn. A következő pillanatban már csak azt láttuk, hogy a kissrác bent van a vízben, kapar kifele, de a csúszós algás beton miatt nem tud fogódzót találni. Egyre csúszott vissza, nyelte a vizet szegény. Ledobtam a táskámat a földre, lerohantam a lépcsőn és kezénél fogva kihúztam a vízből a csuromvíz gyereket. Addigra már az anyja is odaért, szegény kissrác remegett, de semmi baja nem lett. Anyuka nem győzött hálálkodni és különösen nagy mázli volt, hogy a komp csak pár perccel később érkezett, mert akkora hullámokat vert, hogy annak az ereje tuti berántotta volna a kisfiút. A kompon érkezett az apukájuk, miután az anya elmondta neki, mi történt (gondolom), ő is odajött megköszönni. Érzelmileg mindannyiunkat megviselt a dolog, borzasztó volt látni a kissrácot, ahogy ott kapálózott. De jól végződött, és ez a lényeg.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése