Tegnap átvettem

a karácsonyi ajándéknak szánt csomagot a postán. (Előzmények itt) A fura csak az, hogy minden jel szerint ez még az első, december 6-án feladott csomag, a brit postának pedig 3 hét kellett, mire levámolta. Nehezen járható, síkos utak ide, karácsony oda, ez azért meglehetősen hosszú idő. Az is kiderült, hogy vámot is kell fizetnem, vagyis nem UK cégtől rendeltem, hanem amerikaitól. A második, újra elküldött cuccról ma dobott be értesítést a DHL, de baszki, ezek ugyanolyan genyaládák, mint magyar társaik, hiszen itthon voltunk és a szállító még csak meg se próbált csengetni. Na mindegy, végülis a lényeg, hogy Mariannak nagyon tetszett ez a póló is, a táskát meg egyenesen imádja.

Tegnap a következő párbeszéd zajlott le közöttünk:

Ő (fürdés után): Szagold meg, milyen jó illatom van!

Én: Hm, nagyon jó, mit használtál? Az új, Dove-os fürdőbigyót?

Ő: Nem, hanem amit a nagynénédtől kaptál, Avonos tusfürdő.

Én: Az arctisztító zselé.

Ő: ... Tényleg?

Majd percekig tartó röhögésroham. Muhaha!! Ma reggel azért megkérdeztem tőle, hogy biztos nem a wc-illatosítóval fújta-e be magát. Egy csomó ilyet csinál, aztán könyörög: Légyszi, ezt ne írd le a blogban, mindenki hülyének fog nézni!