Harmadszorra havazik

ma már, amikor meg nem, akkor hétágra süt a nap. Tuti, hogy Bettina küldi ide a szar időt, Shetlandon akkora hó meg "kedvezőtlen időjárás" van, hogy az összes vendég lemondta a vizsgálatát... Nagyon bízom benne, hogy bár a jósok előre megmondták, azért ez nem befolyásolja majd vasárnap a Nagy Ételbeszerző Körutat Dublinba.

Kissé nyomi vagyok, kezd kijönni, hogy 2 hónapja nem dolgozom, és az önbecsülésem szánkázik lefele. Igyekszem megtenni, amit tudok, ami kell a cégalapításhoz meg az elinduláshoz, de már szeretném hasznosnak érezni magam. Közben rátaláltam a Heti Hetes elmúlt másfél éves adagjára, azokat kezdtem el nézni, ezenkívül kb. 5 könyvet olvasok egyszerre, megegyeztünk Mariannal, hogy úgy a következő egy évben ne hozzon haza semmit a könyvtárból, mert plafonig érnek a könyvek. Legutóbb Andre Agassi önéletrajzát hozta el, "mert jónak tűnt".:)

Voltunk végre fallabdázni!! A pálya sajna egyáltalán nem hasonlít a lerwickire. Az átlátszó üvegkalitkák helyett betonkockákban játszunk és bakker itt sincs fűtés!! De semmi. A sok futástól izzadok, mint a ló, de nem merem levenni a tréningfelsőt, mert szerintem 10 foknál több nincs a kockában.

Ma este feljön Marian két barátnője, egy pár, akik már vagy 5-6 éve együtt vannak, találkoztam velük tavaly. Annak alapján, amit Marian elmondott róluk, nem csodálom, hogy bajban van a kapcsolatuk, az egyikük, gondolom a békesség kedvéért, általában nem mondott ellent a másiknak. És most rájött, hogy ez így nem jó. Mondta is Mariannak, hogy reméli, hogy ő nem engedékeny. Hát ebben én is nagyon bízom, nem tudom elviselni a szolgalelkű embereket. Amióta erről szó esett, akármit csinálunk a másiknak, ha főzök neki, ha ő vesz nekem valamit, ha tévéműsort választunk, mindig hozzátesszük: De nem azért teszem, mert te kérted!:)

Bicikli

Tegnap kimentem bringázni, egy órát terveztem, kettő lett belőle, mert megint eltévedtem... A folyó melletti kis úton mentem végig, így néz ki a folyó, nem egy Duna, de jobban karban van tartva: a sok eső, meg hóolvadás miatt aggódtam, hogy nyakig sáros leszek, mire hazaérek, de maga az út tiszta volt, jó, mellette nem szívesen borultam volna... Aztán elértem a Lock Keeper's Inn-ig, ami mostanában vált híres-hírhedt intézménnyé. Az észak-ír miniszterelnök felesége, aki 60 éves, kalandba keveredett egy 19 éves fiúval, szerzett neki 50.000 fontot (nem a sajátjából, persze), és csodák csodájára a fiú megnyerte az ennek a fogadónak az üzemeltetésére kiírt pályázatot is:  Az affér iróniája, hogy a nő neve Mrs. Robinson, haha:)

Már megint

fáj a torkom, pedig az előző roham szinte el se múlt. Persze ez semmi ahhoz képest, hogy a kis unokaöcsémnek ismét meg kellett műteni a fülét, begennyesedett, és úgy látszik a felszúrás se segített. Rossz ilyenkor itt lenni és csak várni a híreket, ha otthon lennék, legalább tudnék segíteni. És szegénykémnek pár nap múlva lesz a szülinapja, a kórházban...

Tegnap megnéztük a Sherlock Holmes-t, nagyon jó kis pörgős film, még jobban élveztem volna, ha értem is, amit mondanak. Nem hiszem, hogy a mondottak 50%-nál többet felfogtam. Kissé megnyugtató, hogy Marian sem értette, pedig ugye, neki anyanyelve. Miközben mentünk befele a terembe, a folyosón szokás szerint kint volt egy rakás poszter, jövőbeni filmeket reklámozva. Gyakorlatilag az összesre azt a megjegyzést tettük, hogy "ezt is", meg "ezt is",és "ez, hú de jó lesz":) Mindenevők vagyunk.

Nem tudom, mondtam-e már, de fog kelleni még egy telefonvonal a cégnek, a házi mellé, hogy szét lehessen választani a hívásokat. Felvetettem Mariannak, hogy nem kell-e engedélyt kérni a főbérlőtől. Otthon nagyjából az a helyzet, hogy bármilyen változatást akar az ember eszközölni, meg kell kérdezni. Itt valamiért más, lehet, hogy azért, mert Marian már évtizedek óta itt lakik, de inkább valami kulturális különbségnek gondolnám, ugyanis Marian azt mondta, hogy a főbérlőnek semmi köze ahhoz, hogy mi csinálunk a lakásban. Amúgy meg 2 vonal van, de érthető módon csak egyet használ. Már csak át kell iratni valahogy a cég nevére.

Okosodás

Ezeket a könyveket (kellene) olvas(n)om, igaz, még csak az X-men-t kezdtem el... És kezdem látni az előnyeit annak, hogy a barátnőm könyvtárban dolgozik, igaz, a hátrányait is, mert minden nap egy rakás könyvvel jön haza azzal a meggyőződéssel, hogy ez nekem/nekünk kell :)

A legtöbb könyv a kupacban cégalapítással foglalkozik, mivel ezen ügyködünk mostanában a sógornőmmel és a bátyjával. Olyan termékeket akarunk árulni az Egyesült Királyságban, aminek még nincs hivatalos forgalmazója itt, de mi szeretnénk azok lenni. Ennek érdekében levelezek a gyártóval, voltam már könyvelőnél, milliónyi oldalt elolvastam a neten a cégalapítással kapcsolatban és fellendítettük a Skype forgalmát is. Izgalmas dolgok ezek, remélem, jól felkészülünk, a termékek is tetszeni fognak a jónépnek, és mindenki jól jár. Kicsit furcsállom, hogy az asszem 6 könyvelőcég közül, akiknek írtam, csak egy írt vissza, igaz, ő azonnal, és múlt héten már voltam is nála. A többi válaszra se méltatott, én meg úgy vagyok vele, hogy ez biztos azt jelenti, hogy nagyon elfoglaltak, elegendő ügyfelük van, és így már nem lenne rám idejük, nem is írok nekik még egyszer.

A KRESZ-könyv pedig ennek folyománya, mármint a cégé, ugyanis tuti kell majd utaznom, és ehhez nem ártana, ha végre beülnék a nyavalyás volán mögé. Marian már hozott ideiglenes jogsihoz szükséges papírokat is, remélem, a héten vezetni is elkezdünk, és persze sulit is fogok nézni. Kérdeztem Mariant, hogy van-e itt Belfastban egy jó kis kietlen környék, ahol kedvemre bénázhatok a kocsijával, nagyon remélem, nem töröm ripityára (a járműről beszélek).

Ja, és jövő hét végén megyünk Dublinba:) Ti, akik jól ismertek engem, sem gondoltátok komolyan, hogy elsősorban az építészet, netán a művészet miatt tesszük meg azt a 160 km-t, ugye? Itt a fő ok:) Igen, egy magyarkaja-bolt. Múlt vasárnap kb. 2 órán keresztül néztük a termékeket, és fordítottam Mariannak, hogy mi micsoda és mi van benne és milyen íze van, persze a legtöbb édességet már ismeri:) Bettina is kért már ezt-azt, Petya meg azt mondta, hogy neki valószínűleg csak Túró Rudi kell (nekik majd elpostázom Shetlandra). Hát remélem ez egy jól felszerelt üzlet, mert ki fogjuk fosztani...

Lehet, hogy külön

Marian-rovatot kéne indítanom, mindig van valami, amin szétröhögöm magam. Ma reggel eltűnt az ágyból, gondoltam, klotyó. Erre visszajön, mondja, hogy: "Azt hittem, fél 8 van (ma dolgozik), felöltöztem, és akkor néztem az órát, még csak 5.20 van":) Persze az vesse rá az első követ, aki még nem keveredett ilyen időzavarba. Volt olyan csapattársam, aki szombaton hajnali 4-kor a buszmegállóban állva döbbent rá, hogy nem kell suliba mennie...

Marian ilyeneket eszik, állítólag ez valami belfasti kaja, két szelet vajaskenyér között sültkrumpli. A neve chip butty, így néz ki: A hét amúgy az alvás és filmnézés jegyében telt: 3x ébredtem nevetségesen későn, le se merem írni, mert még én is pipa voltam magamra miatta. Marian édes, ilyenkor azt mondja, hogy "biztos szüksége volt rá a szervezetednek". Filmek terén pedig azt szoktuk csinálni, hogy elővesszük az Empire magazint, írunk egy listát arról, amit meg akarunk nézni, és vagy mozi, vagy letöltés. A héten láttuk a 500 Days of Summer-t; moziban a Daybreakers című, fordítottnak is nevezhető vámpíros filmet, amiben az emberek vannak kisebbségben a vérszívókhoz képest; aztán a Meryl Streep-féle Egyszerűen Bonyolult-at, igazából egyiktől se voltam elájulva. Végül tegnap a Glee című sorozat első két részét néztük meg (állítólag hamarosan az RTL-en is adják), ez egy középiskolai énekkar viszontagságairól szól, baromi jó zenékkel, itt egy kis ízelítő (tartsatok ki, egy perc után jön a zene):

Tegnap átvettem

a karácsonyi ajándéknak szánt csomagot a postán. (Előzmények itt) A fura csak az, hogy minden jel szerint ez még az első, december 6-án feladott csomag, a brit postának pedig 3 hét kellett, mire levámolta. Nehezen járható, síkos utak ide, karácsony oda, ez azért meglehetősen hosszú idő. Az is kiderült, hogy vámot is kell fizetnem, vagyis nem UK cégtől rendeltem, hanem amerikaitól. A második, újra elküldött cuccról ma dobott be értesítést a DHL, de baszki, ezek ugyanolyan genyaládák, mint magyar társaik, hiszen itthon voltunk és a szállító még csak meg se próbált csengetni. Na mindegy, végülis a lényeg, hogy Mariannak nagyon tetszett ez a póló is, a táskát meg egyenesen imádja.

Tegnap a következő párbeszéd zajlott le közöttünk:

Ő (fürdés után): Szagold meg, milyen jó illatom van!

Én: Hm, nagyon jó, mit használtál? Az új, Dove-os fürdőbigyót?

Ő: Nem, hanem amit a nagynénédtől kaptál, Avonos tusfürdő.

Én: Az arctisztító zselé.

Ő: ... Tényleg?

Majd percekig tartó röhögésroham. Muhaha!! Ma reggel azért megkérdeztem tőle, hogy biztos nem a wc-illatosítóval fújta-e be magát. Egy csomó ilyet csinál, aztán könyörög: Légyszi, ezt ne írd le a blogban, mindenki hülyének fog nézni!

Na, majd ma!

Egész nap a ferihegyi meg a dublini repterek, valamint a légitársaság oldalait bújom infók után kutatva, de megérte naphosszat csuriban tartani az ujjaimat: fél órás késéssel ugyan, de felszállt a dublini gép! Vár Feri a hegyen! Már csak be kell pakolnom:)

Még itthon

Hát a járatomat törölték, persze nem csak az én különbejáratú járatom volt, még vagy 200 másik ember is hoppon maradt. Már eleve gyanús volt, hogy alig voltak a reptéren. Nem tudom, mennyire forgalmas reptér a 2-es, de szinte kihalt volt a terminál. Csak a 4 törölt londoni járat 6 órás késése villogott a menetrenden. A reptéren töltött kb. 2,5 óra alatt egyszer sem mondták be a hangosbeszélőn, hogy nem lesz repülés, a rohadt táblára se voltak képesek semmit se kiírni. Állítólag többen kaptak emilt a légitársaságtól, hogy nem érdemes kimenni a reptérre, az én fiókomba nem érkezett semmi. A 200 utas jegy-átírásával egy ember küzdött, így nem csoda, hogy 2 órát álltam sorba. Már csak péntekre volt jegy, mert nem indítanak még egy járatot, hanem a napi egy járatok maradék helyeire suvasztották be az embereket.

Na mindegy, sokat nem tudok tenni, csak Mariant sajnálom, mert holnapra szabadnapot vett ki. Most egyedül borozgat otthon és reménykedik, hogy pénteken hazaérek. Ahogy én is.

Ügyfélszolgálat

Még december 5-én rendeltem Mariannak karácsonyi ajándékokat a neten. Szállítási határidőnek elég széles időtartományt adtak meg, 12-e és 24-e között bármikor. Amilyen a szerencsém,, persze nem jött egy árva kis dobozka sem. Pár napja írtam nekik, hogy mi a hányás, válaszolt is a csaj, hogy már meg kellett volna érkeznie (ezt mondjuk magamtól is tudtam), adjam meg a címemet, elküldik még egyszer. A cím elküldése után megint írt, megint elnézést kért, és hozzátette, hogy ha valami csoda folytán megérkezik az első csomag is, akkor nehogy visszaküldjem, hanem tartsam meg, mert így szeretnének elnézést kérni a kellemetlenségekért. Most mondhatnám, hogy így is lehet, de nem ez a normális? És nem ingyencuccot akarok, mert kell a francnak, illetve hát Mariannak remélem kelleni fog, de így nem a rosszhírüket fogom kelteni, hanem dícsérem őket és esetleg még vásárolni is fogok tőlük.

Azért kíváncsian várom a 13-át, akkorra ígérték...Ja, és ez nem Magyarországon történt, de ezt lehet, hogy már kitaláltátok.

Kabááááát!

Végre, végre, végre!! ha azt írnám, hogy évekig kerestem jó (azaz: meleg) kabátot, amiben azért nem nézek ki pingivnnek, biztos nem hinnétek nekem. Így nem is írom le. Csak megmutatom:

Ezenkívül még ügyesen rendeltem könyveket is. Azért online, mert így sokkal olcsóbb, és még ingyé házhoz is szállítják. Csak érjen ide szerda előtt. És legyek itthon. Megvettem a Sport 2009-et, Steiner Kristóf könyvét, az új Moldovát, meg a Forgács Zsuzsa Bruria által szerkesztett Szomjas Oázis-Antológia a Női Testről címűt. Ezeknek az összsúlya olyan 19,5 kiló lehet, így már csak pár bugyit meg zoknit tudok magammal vinni a repülőre. A téliszalámikat és Túró Rudikat meg majd a kézipoggyászzban, haha:)

 

Füstbe ment tervek

Hát ez a két hét nem igazán úgy alakult, ahogyan azt gondoltam, nem mintha hatalmas terveim lettek volna... Először ugye hazajöttem pár nappal hamarabb, de az utazás előtti napon kiderült, hogy nem is kellett volna. Ezzel összefüggésben egy igen komoly betegség a családon belül megpecsételte a karácsonyi hangulatot. A nehezén, remélem, most már túl van/vagyunk, de messze még a vége. Aztán miután 2 napot töltöttem nővérkémnél a gyerkőcökkel, talán már mondanom se kell, lebetegedtem. Így nem lett semmi az előszilveszteri és szilveszteri bulikból sem, helyette lefekvés, pokróc alatti izzadás és homeopátiás gyogyik. Valamelyik ezek közül segített, mert (lekopogom) már kutya bajom. A gondom csak az, hogy szerdán meygek vissza és még nem találkoztam a legtöbb barátommal, és nem intéztem semmit abből, amit terveztem, pl. az örökzöld téma: pulcsi- és kabátvásárlás. Valamint egy Mariannak vásárolt ajándék kicserélése. Vettem neki egy ilyet, ezekből össze lehet rakni egy szép karláncot, de a tesójától meg egy barátnőjétől is kapott összesen 4 láncszemet.

Voltunk még tavaly (haha, pár napja) a Szépművészeti Múzeumban ezen a kiállításon, be kell valljam, a fotók sokkal jobban érdekelnek, mint a festmények, de volt audio kommentár, így azért érdekesebb volt. Ott volt a hermelines hölgy is, de nekem ez tetszett a legjobban, valami megfogott benne.

Mennem kell, vár Marian és a Skype:)