Hát ahoj, meg új év,

új alkotmány, új országnév, tüntetés, mi kell még? Nyilván egy, minden politikától mentes bejegyzés. Na ugye. Amúgy ha Magyarország már nem köztársaság, akkor minek az elnöke SkiccPali?

Karácsony: 24-én kibontottuk az ajándékok felét (magyar karácsony), éjfél után rágtam Marian fülét, hogy már 25-e van, ki lehet nyitni a többit is, de hiába, ő csak aludt tovább. Reggel aztán nekiestünk a maradéknak (brit karácsony). Olyan 50%-os volt  a találati arány: a pulcsi kicsi lett, a kesztyű nem tetszett neki. Ez utóbbi vallomás állomásai: Igen, aranyos. Persze, hordani fogom. Tőled kaptam, úgyhogy hordani fogom. Nem olyan rossz. Na jó, nem a kedvencem. Oké, nem tetszik.  Mindössze pár óra kitartó kérdezősködés kellett hozzá, nem vagyok ám hülye. Így lett még egy pár kesztyűm, amit én se hordok. 

Kora délután Skype-oltunk az otthoniakkal, lehet, hogy jobb is, hogy nem voltunk otthon, totál káosz, mindenki egyszerre beszélt, evett, röhögött, krákogott, jó volt látni. Délután átjött Andi és Zoli, a földön ülve megettük az ünnepi ebédet, Marian kifeküdt a szőnyegen, Andi pirospozsgás lett a mandulalikőrtől (és akkor a többi mellékhatásról még nem beszéltem), beszélgettünk, próbáltunk még a vendégekbe tukmálni csokitortát, nem kellett nekik, lehet, hogy nem kellett volna annyira hangsúlyoznom, hogy TESCO-s csokitorta...

Ja, a "fáról" még nem írtam. Abban egyeztünk meg, hogy veszünk igazi fenyőt, de arra játszunk, amire otthon is sokan: utolsó nap vesszük meg, hátha olcsóbb úgy. Ha pedig mégsem, akkor ott van Marian műfenyője. De a drága hölgy utolsó nap közölte, hogy nem találja a műfenyőt, de majd vesz valami igazit, mert olyan nincs, hogy ne legyen fánk (mondjuk ő abszolút nem ragaszkodott hozzá). Én minden nap dolgoztam, 24-én is fél 4 körül értem haza, M sehol. Az ajtó előtt láttam egy icipici, fehér színű, üvegből készült fát. Mondom ha Marian ezt gondolta fának, akkor nagyon pipa leszek. De Marian nem volt itthon. Abban reménykedtem, hogy kintre vette, hogy ott világítson a betonon (?). De sajnos bentre vette, mert sehol nem kapott élő fát, viszont ez mindenféle színben világít -lelkendezett. Hát lehet, hogy Ausztráliában világít, mert ott karácsonykor is van nap, ez pedig napelemmel működik. Szerencsére van/volt szép zöld boa (vagy mi), ezzel körbetekerte a fát, ami így már nem is látszott, rárakott pár égőt és így már szép. 

Karácsonyfa gitárháttérrel

Szilveszterkor éjfél előtt elindultunk sétálni, mondjuk már majdnem az utcában visszafordultam, mert nem tudtuk, hogy esik az eső, nekem meg nem kell sok, hogy eltántorítson a sétától. De nem adtam fel, csak azon gondolkoztam, hogy honnan fogjuk tudni, hogy még 2011-ben sétálunk-e, vagy már idén. De alighogy ezt megoszottam Mariannal, az egyik házból éktelen, ittas üvöltés hallatszott ki: five, four, three, two, one. Én nem lelkesedtem a sétáért, mert mittudomén, hogy mik zajlanak ilyenkor az utcán, de miután M helyi lakos, gondoltam, ő azért akar ennyire menni, mert tudja, hogy biztonságos. Azért a teleszkópos védőhusángjainkat vittük magunkkal, de bakker Marian, ha meglátott valakit, már parázott: "Ez tuti mondani fog nekünk valamit, mert részeg. Úristen, az a lány egy zombi? Az a fiú miért fut? Szerinted az a lány veszélyben van? Megkérdezzük?" És megkérdezte. De a lány rendben volt, csak járni nem nagyon tudott. 

Még mindig folyik a lakás belakását (hihi), dobozokból kipakolást. Büszkén mondhatom, hogy tegnap óta semmi nincs a fenti lakásban, elsősorban Mariannak köszönhetően újabb dobozok és táskák torlaszolják el a lenti előszobát. Marian itthagyott képeket, hogy ha van időm, akkor tegyek már fel párat a falra a konyhában. És hogy nehogy arra hivatkozzak, hogy nem volt szög (ismer már), elölhagyott ugyanannyit, mint ahány kép van, sőt, a kalapácsot is. Így muszáj volt néhányat felakasztanom.

Free counters