Koncert az Ulster Hall-ban

Voltunk szombaton a koncerten, felszerelkezve a fényképezőgéppel. Mondanom sem kell, hogy ahogy a jegyszedő bige meglátta, már jött is oda, hogy most még lehet kattogtatni, de a koncerten nem. Ha ott lett volna a kompakt gép, akkor tudtam volna stikában lődözni, mert azon nem nagyon vannak beállítások, igaz, ennek megfelelő minőségű képeket is csinál. Az újjal ezt nem tudtam volna eljátszani, hol ezt kell állítani rajta, hol azt, a csajszi meg állandóan sasolt, hogy rendesen viselkedek-e. Vagy csak paranoiás vagyok. Így hát csak ezt a párat tudom felmutatni:

A koncert jó volt, a legtöbb számot ismertük, még ráadás is volt, pedig ezek az írek nem is tudnak vastapsolni, nem is értem, honnan tudta a kórus, hogy a közönség többet akar. Utána elvileg mehettünk volna italozni Nicholával (recepciós csaj, aki a kórusban énekelt), pár percig vártunk lent, hogy jön-e ismerős, nem jött, így siettünk haza, mert kezdődött a fociösszefoglaló.


Tegnap éjjel azt hittem, hogy az imádnivaló telefonomnak vége. Letöltöttem az iTunes U alkalmazást (magyarul applikációt, fúj), aminek a segítségével egyetemi/főiskolai kurzusok anyagait lehet videón vagy audiofájlban nézni/hallgatni. El is kezdtem leszedni történelmi, gazdasági, satöbbi cuccokat, amikor a telefon fogta magát és kilépett az alkalmazásból. No, hát nem szokott ilyen lenni, ha nem megy ésszel, megoldjuk erővel, nyomkodtam a gombokat, semmi. Aztán kikapcsolt a telefon, és újraindította magát. Itt már gyanút fogtam, és le akartam törölni a fenébe az egészet, de nem tudtam. Megint kikapcsolt, újraindult. Tovább próbálkoztam a törléseel, sikertelenül. Ezúttal én kapcsoltam ki a telefont, hátha egy újraindítás segít rajta. Már egy órája küzdöttem, éjjel egy körül volt, és végül a telefon már be se kapcsolt. Csak megjelent az alma jel, és onnan nem lépett tovább. 
Reggel bementem az Apple-boltba,felsétáltam a Steve Jobs által tervezett üveglépcsőn a szereldébe, a fiúka csinált egy restore-t (helyreállítás vagy mi), amit én is meg tudtam volna tenni itthon, de sebaj, a telefon működik! Azt is mondta az amúgy spanyolnak tűnő és hangzó srác, hogy ha nem sikerült volna helyrepofozni a telefont, akkor vehettem volna egy vadiúj 3Gs-t 120 fontért (ha lett volna garanciám, akkor asszem ingyen adtak vona egyet). Mondom miii? 120-ért egy új iPhone? Rá is kérdeztem, hogy nem lehetne-e, hogy azt mondjuk, hogy elromlott? Azt javasolta, hogy várjam meg, míg ez elromlik (nem mintha siettetni akarnám), utána vigyem be, és kicserélik. Azóta is csak ámuldozom ezen, nem hallottam, hogy pl. a Nokia, vagy a Samsung, vagy a HTC így törődne a vásárlóival. Ráadásul a telefont nem is tőlük vettem, hanem az Ebay-en, használtan.

Free counters

Nem panaszképpen,

csak ténymegállapítás, 7. napja dolgozom, holnap szerencsére nem, és a hétvége is szabad. Nem tudom, hogy azért szív le a munka, mert az emberek kipurcintanak, többszáz köszönés, érdeklődés, kamu mosoly, bérlet-lehetőségek elmagyarázása, koncentrálás, hogy megértsem, amit mondanak. Vagy csak ilyen szottyadt vagyok és majd belerázódom. Tegnap már 10-kor lefeküdtem, mégse aludtam magam ki rendesen. Az is hozzátartozik a témához, hogy tegnap megmértem magam, jézusom, ilyen számokat még életemben nem láttam a mérlegen, azt hittem, hogy rossz (remélem, hogy rossz), egy 10-essel többet mutatott, mint gondoltam. De tegnap munka után kondiztam, futás, cross-trainer, láberősítés, remegtem, mire kijöttem, pedig csak 45 percet voltam bent.

Megérkezett a TV-állvány, nagyon szép lesz majd ha egyszer összerakjuk. Fekete üveglapok, 5 db, amiket ezüst színű hengerek tartanak. A bibi csak az, hogy egy pár henger benyomódva érkezett (Marian: Nem baj, majd kikalapálom), ami a kisebbik gond, de a hengereket kicsit összekutyulták: az 5 laphoz 4*4 henger tartozik, 4 különböző hosszúságú 4-es csomag. Az egyik ilyen 4-es csomagban csak 3 volt egyforma hosszúságú, most várjuk a 4-et postán. Ha ez megvan, akkor már tehetek fel képeket a berendezett lakásról.

Petyával beszéltem tegnap, hozott otthonról kajákat nekünk karácsony után, nem tudom mit, mert nem árulta el, de gondolom szalámi, túró rudi, bor lehet benne. El is küldte kb. 2 hete, ide nem érkezett meg, de tegnap kiderítette, hogy valamiért Shetlandon ragadt a cucc, a postán. Még szerencse, hogy mindenhol dolgoznak magyarok, a shetlandi postán is,  ő mondta Petyának. Marian siratja a rudikat.

Napi vidámság, Aputól kaptam, kordagyuribácsi:

Free counters

Új kütyü jól kütyül

Megérkezett a fényképező, tegnap délelőtt. Pedig péntek délután rendeltem csak meg, és nem a szomszédból, hanem Londonból hozták. Marian nagyon győzködött, hogy helyi boltból vegyem, így ha baja lesz, nem kell majd küldözgetni, hanem csak besétálok vele, átveszik, és majd ők szállítják a javítóba. Igenám, de az egyetlen szóbajöhető üzlet egy lánc tagja, és annyira szar kritikákat kapott, az ügyfélszolgálat fel se veszi a telefont, emilekre nem válaszolnak, bunkók, ésatöbbi, hogy ez elrettentett. Aztán rátaláltam erre a másikra, csupa jót írtak róluk, és még olcsóbb is volt a cucc. Csomagban megrendeltem a gépet, tölthető elemeket a töltővel, táskát, 5 év garanciát, tripodot. Keddre vagy szerdára ígérték, felhívtam őket, hogy nem lehetne-e hétfő, mert kedden délelőtt dolgozom, de lehet, erre már tegnap ideért. Nekiültem, okosodtam, hogy mi az ISO, a rekeszidő  meg a zár, és ma elmentünk próbafényképezni. Azaz Marian leginkább fázott, mert rohadt hideg van (éjjel mínusz 2 lesz), és azonkívül, hogy mellettem toporgott, sokat nem tudott csinálni. Lőttem több mint 100 képet, ezek a jobbak:

Free counters

Fényképezőgép keresőben

Van nekem egy Canon ixus 70-es fényképezőm, kábé 4 éve vettem, de úgy érzem, megérett a cserére. Különösen az éjszakai képekkel nem vagyok megelégedve, olyan elmosódottak, a fények nagy színes pacák, nem kivehető, hogy az egy lámpaoszlop fénye. Lehet, hogy sokat kérek, de nyáron, amikor a Citadelláról akartam a Lánchidat fényképezni, nem sikerült egy jó képet se csinálni. Ha rázoomoltam, akkor a híd volt elmosódott, ha zoom nélkül kattintottam, akkor a fények. Egyáltalán nem értek a fényképezéshez, csak annyi a kívánságom, hogy ha lenyomom a gombot, akkor szép képeket készítsen. A módot még képes vagyok kiválasztani (makro, éjszakai, portré), és mivel ezen a gépen csak két ISO beállítás van, azokat tudom váltogatni, de fogalmam sincs, hogy ez mire jó. Rekeszidő és társai meg végképp nem érdekelnek. Vagy csak akkor, ha valaki nagyon gyorsan és érthetően el tudja magyarázni. 

Jövő szombaton megyünk koncertre, addig jó lenne egyet beszerezni, így el kezdtem nézelődni, és úgy döntöttem, hogy egy ún. "bridge" gép lenne jó, ami átmenet a kis kompakt gépek és a komoly mittudoménmilyen profi gépek között. Jelenleg a Fuji Fujifilm Finepix S4000-ese áll nyerésre, de nem tudom, hogy ez tényleg jó-e vagy csalódott leszek? Hátránya, hogy ceruzaelemmel működik, viszont ami éjszakai fotót láttam, az nagyon szép volt. Olvastam egy csomó tesztet és úgy tűnik, hogy a hozzászólók többsége ért a fényképezőgépekhez, profi kütyüje van, ezért aztán osztja az észt, és fikázza az összes, általam jónak tartott gépet. Minden ötletet szívesen várok.

Free counters

Éjjel 1 körül

meghalt Barry. A történet annyi, hogy mivel nem tudták megállapítani a személyazonosságát, lekapcsolták a lélegeztetőről, majd az ünnepek után felhívták a háziorvosát és az ő segítségével találták meg a testvéreket. Marian azt mondja, ők is beleegyztek volna a lélegeztető kikapcsolásába, mert amikor megtalálták az utcán, már halott volt, nem lehetett tudni, hogy hány perce nem kapott az agya oxigént. Aztán este kapott morfiumot.
Marian pont bent volt a kórházban Christinával, amikor megjelent egy ismeretlen muki és közölte, hogy látogatni jött Barry-t, ő a legközelebbi hozzátartozó. Marianék csak néztek, aztán mondták, hogy nem valószínű. A pasi örömködött, hogy hú de jó, hogy ott a család, majd lelépett. Ezután a nővér elmondta Marianéknak, hogy volt már látogatni Barry lánya is, mire ők elnevették magukat, hogy Barry-nek nincs is lánya. Kiderült, hogy mind a két ember ivócimbora (drinking buddy) volt.
Most próbálnak neki öltönyt venni, mert ugye azt se tudják hol lakott, vannak-e ruhái, és legyen miben eltemetni, meg intézik a temetést.
Van egy tévénk, amit Marcsi Barrytől hozott el kb. egy éve, amikor kiderült, hogy kirabolta az apjukat, és ezért a tesók kirúgták a házból. Most azt mondja, rá se tud nézni, mindig Barry-re fogja emlékeztetni, így eldöntöttük, hogy odaajándékozzuk egy otthontalanokat segítő egyesületnek.

Free counters

A tolvaj

Most hívott Marian sírva, hogy Barry tesója kórházban van, tumora van, lehet, hogy a holnapot sem éri meg. Ez az a testvér, aki sunyin eladta a családi ékszereket és lenyúlta az apjuk pénzét, ebből vett magának piát meg járt a bukmékerhez minden nap. Én nem sírnék érte, rohadjon meg ott, ahol van, de ismét bebizonyosodott, hogy Marian egy angyal.
UPDATE: na, nem daganata van. Szombaton találtak rá az utcán, már halott volt, de a mentősök újraélesztették, így most "csak" agyhalott. Már lekapcsolták a lélegeztetőgépről...

Free counters

Hát ahoj, meg új év,

új alkotmány, új országnév, tüntetés, mi kell még? Nyilván egy, minden politikától mentes bejegyzés. Na ugye. Amúgy ha Magyarország már nem köztársaság, akkor minek az elnöke SkiccPali?

Karácsony: 24-én kibontottuk az ajándékok felét (magyar karácsony), éjfél után rágtam Marian fülét, hogy már 25-e van, ki lehet nyitni a többit is, de hiába, ő csak aludt tovább. Reggel aztán nekiestünk a maradéknak (brit karácsony). Olyan 50%-os volt  a találati arány: a pulcsi kicsi lett, a kesztyű nem tetszett neki. Ez utóbbi vallomás állomásai: Igen, aranyos. Persze, hordani fogom. Tőled kaptam, úgyhogy hordani fogom. Nem olyan rossz. Na jó, nem a kedvencem. Oké, nem tetszik.  Mindössze pár óra kitartó kérdezősködés kellett hozzá, nem vagyok ám hülye. Így lett még egy pár kesztyűm, amit én se hordok. 

Kora délután Skype-oltunk az otthoniakkal, lehet, hogy jobb is, hogy nem voltunk otthon, totál káosz, mindenki egyszerre beszélt, evett, röhögött, krákogott, jó volt látni. Délután átjött Andi és Zoli, a földön ülve megettük az ünnepi ebédet, Marian kifeküdt a szőnyegen, Andi pirospozsgás lett a mandulalikőrtől (és akkor a többi mellékhatásról még nem beszéltem), beszélgettünk, próbáltunk még a vendégekbe tukmálni csokitortát, nem kellett nekik, lehet, hogy nem kellett volna annyira hangsúlyoznom, hogy TESCO-s csokitorta...

Ja, a "fáról" még nem írtam. Abban egyeztünk meg, hogy veszünk igazi fenyőt, de arra játszunk, amire otthon is sokan: utolsó nap vesszük meg, hátha olcsóbb úgy. Ha pedig mégsem, akkor ott van Marian műfenyője. De a drága hölgy utolsó nap közölte, hogy nem találja a műfenyőt, de majd vesz valami igazit, mert olyan nincs, hogy ne legyen fánk (mondjuk ő abszolút nem ragaszkodott hozzá). Én minden nap dolgoztam, 24-én is fél 4 körül értem haza, M sehol. Az ajtó előtt láttam egy icipici, fehér színű, üvegből készült fát. Mondom ha Marian ezt gondolta fának, akkor nagyon pipa leszek. De Marian nem volt itthon. Abban reménykedtem, hogy kintre vette, hogy ott világítson a betonon (?). De sajnos bentre vette, mert sehol nem kapott élő fát, viszont ez mindenféle színben világít -lelkendezett. Hát lehet, hogy Ausztráliában világít, mert ott karácsonykor is van nap, ez pedig napelemmel működik. Szerencsére van/volt szép zöld boa (vagy mi), ezzel körbetekerte a fát, ami így már nem is látszott, rárakott pár égőt és így már szép. 

Karácsonyfa gitárháttérrel

Szilveszterkor éjfél előtt elindultunk sétálni, mondjuk már majdnem az utcában visszafordultam, mert nem tudtuk, hogy esik az eső, nekem meg nem kell sok, hogy eltántorítson a sétától. De nem adtam fel, csak azon gondolkoztam, hogy honnan fogjuk tudni, hogy még 2011-ben sétálunk-e, vagy már idén. De alighogy ezt megoszottam Mariannal, az egyik házból éktelen, ittas üvöltés hallatszott ki: five, four, three, two, one. Én nem lelkesedtem a sétáért, mert mittudomén, hogy mik zajlanak ilyenkor az utcán, de miután M helyi lakos, gondoltam, ő azért akar ennyire menni, mert tudja, hogy biztonságos. Azért a teleszkópos védőhusángjainkat vittük magunkkal, de bakker Marian, ha meglátott valakit, már parázott: "Ez tuti mondani fog nekünk valamit, mert részeg. Úristen, az a lány egy zombi? Az a fiú miért fut? Szerinted az a lány veszélyben van? Megkérdezzük?" És megkérdezte. De a lány rendben volt, csak járni nem nagyon tudott. 

Még mindig folyik a lakás belakását (hihi), dobozokból kipakolást. Büszkén mondhatom, hogy tegnap óta semmi nincs a fenti lakásban, elsősorban Mariannak köszönhetően újabb dobozok és táskák torlaszolják el a lenti előszobát. Marian itthagyott képeket, hogy ha van időm, akkor tegyek már fel párat a falra a konyhában. És hogy nehogy arra hivatkozzak, hogy nem volt szög (ismer már), elölhagyott ugyanannyit, mint ahány kép van, sőt, a kalapácsot is. Így muszáj volt néhányat felakasztanom.

Free counters