Először Steinmetz Ádámot láttam a Batthyány-n egy kis utcában üldögélni. Pár nappal később Nacsa Olivér csengetett épp befele, amikor mi jöttünk ki. Marcsi előzékenyen meg is kérdezte, hogy be akar-e menni, de nem akart ("No."). Újabb 2 nap elteltével megint láttam Steinmetz Ádámot, épp rohantunk haza ledobni a cuccokat és továbbrohantunk. Úgy döntöttem, hogy akármennyire is nem vagyok autogramkérő típus, egy olimpiai bajnok azért más. Otthon felkaptam a Kemény könyvet (itt írtam róla), megjegyeztem, hogy SÁ képe a 192. oldalon van, és kissé megszeppenve, szinte bocsánatkérően odaoldalaztam hozzá:
-Jó napot kívánok, kérhetek egy autogramot?
SÁ rámnézett, majd a könyvre:
-Ön mindig magával hordja ezt a könyvet?
Aztán megkérdezte a nevem, én meg annyira kezdő vagyok ebben a témában, hogy nem értettem, az miért kell neki. Végül tök hülye módon a teljes nevemet mondtam, nagyon zavarban voltam.
Free counters
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése