kikészültem a munkahelyen, pedig csak a szokásos nap volt. Attól eltekintve, hogy a doki, saját magát felülbírálva, beíratott egy pácienst egy egyórás kezelésre, mikor ott már volt valaki egy 3 órásra... Mondanom sem kell, hogy ebből adódtak bizonyos problémák, például Bettina kiborult, hogy megint nem lesz ebédszünete. Végül is lett, de durcáskodás árán, meg hát ő se nagyon boldog itt, amit ma szóvá is tett. Most láttam a honlapon, hogy az új csajszi neve fönt vant, mint ott dolgozóé, holott eddig 3 órát töltött bent, legközelebb az én uccsó két napomon lesz, alig várom... És kiírták azt is, hogy én Írországba költözöm, jó, hogy a címet nem tették ki. A csajszi tiszta főnyeremény, mert a számítógépet nem tudja használni, aszondja, hogy a férje nyitja meg neki a kívánt dokumentumot, utána ő már tud gépelni, csak hát még gyakorolnia kell a doksinyitás furfangos művészetét. A fogászati részéhez sem ért (már), huszoniksz éve dolgozott asszisztensként, kábé annyi fogalma lehet az egészről, mint nekem (és az nem sok). Nem csoda, ha Bettina nyűgös.
David ma megint fel akart velem hivatni egy céget, de nem értem rá, így kénytelen-kelletlen megtette őt. Hallottam őt beszélni a másik szobában és annyira büszke voltam rá, hogy megtette ezt a felnőtté váláshoz oly' fontos lépést, egyedül telefonált!! Hüp-hüp.
Ma feladtam a könyveimet az új címemre, sőt, még biztosítást is kötöttem rá extra egy fontért, hurrá! És rendeltem téliszalámit is oda:) Meg Sport szeletet, Pilóta kekszet, és Győri édeset.
Marian egy n-nel írja a nevét, csak azért mondom, mert mindenki az otthon szokásos 2-vel írta:) Az írek majdnem skótok, lespóroltak egyet...
Végül egy kép a (már megrendelt) új ágyunkról:
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése