Tegnap fel akartam mondani, egész nap görcsben voltam. A felmondás annyira nem igaz, mivel szerződésem sincs még tehát csak szólni akartam, hogy köszi a lehetőséget. De aztán jól alakult a nap (magyarul befostam), de ma reggel odaálltam Cheryl elé és mondtam, hogy egyáltalán nem vagyok boldog, alkalmatlannak érzem magam, semmit se tudok, nem érzem úgy, hogy valaha is tudni fogom. És szegény Bettina is inkább megcsinálja maga a dolgokat, mert mire elmagyarázza, addig 3x kész lenne, és a páciensek között nincs idő dumálni. Cheryl megnyugtatott, és szerintem Bettinának is szólhatott, mert ő adott nekem munkát. Most már tudom hogy kell sterilizálni (fogászati eszközökről beszélek), nem egy nagy dolog, de ha nem tudod, össze lehet zavarodni. Szóval úgy tűnik, egyelőre maradok.
Október elejére beszéltük meg a találkozót M-mel, valahol Skóciában, persze azért ennél pontosabb koordinátákkal, most nézem mivel utazzak és hol szálljunk meg. Nagyon várom már, minden nap beszélünk telefonon, van, hogy egy órát, és egész nap sms-ezünk, de úgy, hogy naponta kell töltenem a telefonomat.
Tegnap voltam bringázni Paullal, egy óra volt csak de dombra fel, dombról le, a combom rendesen beállt, de nem adtam fel, minden emelkedőn feltekertem, ha a tüdőm kiszakadt, akkor is! Az egyik ilyen tüdőkiköpősnél haladtam úgy 1 km/h-val, zihálás, magamban káromkodás, Paul 100 méterrel előttem, amikor egyszercsak zmmmm, elsuhant mellettem 3 bringás. A shetlandi bicikliklub volt, még barátságosan köszöntek is, bíztattak, aztán elhúztak. Gondoltam, bakker, hogy nem egy egyenes vagy lejtős útszakaszon értek utol, égek mint a rongy... Ja, és megérkeztek a lámpák meg a sárvédők, fel vagyok szerelve.
Mingyá kezdődik a Liverpool-Debrecen, hajrá magyarok!!!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése