Tiszta izgalom

itt élni. Ma például megcsípett egy darázs, a kisujjamon, igen, tudom, baromi egy lehetetlen hely. Sétáltam a bóóótba, és pzs-t kerestem a zsebemben, amikor szó szerint szúró fájdalmat éreztem. Mondom mi a fene, tűbe nyúltam, de eszembe jutott, hogy egyrészt nincs egy darab tűm se, másrészt miért a zsebemben tárolnám. Kirántottam a kezem a zsebből és huss, egy darázs repült ki. Hogy hogy a fenébe került oda, rejtély. Az ujjam gyorsan bedagadt, piros lett és lüktetett, még jó, hogy a fogászaton vannak fagyasztott cuccok a betegegnek, azokkal hűtöttem.

Beszéltem Cheryl-lel és David-del is, mondtam, hogy nem akarok asszisztens lenni, nem nekem való. Ha azt keresnek, akkor felmondok. Ha jó nekik a jelenlegi felállás, akkor maradok. Mondták, hogy megoldják, hogy ne kelljen nővérkedjek, de segítenem azért kell. Úgyhogy egyelőre maradok. Kicsit nyögvenyelős ez a meló, szerintetek csak húzom az időt? Ja, azt is mondtam, hogy sokkal szívesebben csinálnám azt, amit Cheryl, az átutalásokat, a pénzügyi részét a dolognak, az nem annyira kínai, és mondta a nő, hogy idővel majd átadja nekem ezeket, és én lehetek a manager. Na, szeretném én azt látni. Szegény Bettina nem örült annyira, biztos jó lenne neki valaki, aki értené, tudná , hogy mit kell tenni, mentesítené őt néha bizonyos feladatok elvégzése alól. Én igyekszem, de kevés vagyok.

Még két nap Edinburghig. Ma Paul tök ártatlanul megkérdezte, hogy Edinburghban elsősorban benti tevékenységeket akarunk-e folytatni. Alig tudtam elnyomni a röhögésemet, mondtam, hogy hát végülis annak is lehet nevezni... Mert ugye ő a meteorológiai irodánál dolgozik, és megnézte, esős, hideg idő lesz, és még azzal is biztatott, hogy a hajóút is viharos és hideg lesz. Állítólag lehet bérelni pokrócot meg párnát, hát én tuti fogok mind a kettőt. Ugyanis csak jegyet vettem, kabint nem, így a folyosón vagy széken fogok aludni, az út 12 óra, este 7-kor indul a hajó.

Ka-csa-lád

Ezeket a tündéri kacsákat hazafele kaptam le, ott totyorogtak az út közepén, a kacsaládfő gágogta az utasításokat és végül még a tavat is elérték:

Nyugis nap

Voltam tegnap a szemésznél, nálam fiatalabb csajszi volt, mondta, hogy az ütés nem hagyott nyomot a szememen, nem mintha aggódtam volna emiatt de nem igazán tudtam alapozóval se elrejteni a monoklit, így jobbnak láttam elmondani, mi történt. Megvizsgálta a szememet, a szemüvegem, a kontaktlencsét, a szemfeneket, villantott a szemembe, majd mondta, hogy minden rendben, a szemügém lehetne 0,25 dioptriával erősebb, a kontaktlencse meg gyengébb, de amíg el nem törik a kukker, addig jó így is. Aztán adott 2x10 pár napi lencsét kipróbálásra, és majd 3 hét múlva kell megmondanom, hogy az egyik vagy a másik fajtát akarom.

Aztán fallabdán megvertem Pault, most először!!! Igaz, fájt a csuklója, annyira, hogy néha az ütőt is eldobta fájdalmában, de ha nem akart volna játszani, akkor szólt volna, nem igaz?

M-mel megint sikerült félreértenünk egymást, mérgemben kikapcsoltam a telefont, hiába küldött nekem vagy 10 sms-t, csak órákkal később láttam. Aztán persze felnőttek módjára megbeszéltük a dolgot és most elment, hogy nyerjen bingón 500 fontot, biztos abból fizeti az edinburghi túrát:) Nagyon intenzív a kapcsolat, lehet, hogy valami hirtelen dologra fogok vetemedni, de majd idejében megtudjátok, ha így lesz.

Csütörtökön a lengyel ház, Ania és Pawel meghívtak hozzájuk, tudjátok, náluk szoktunk sütögetni. Most már abban a házban lakik Shannon, az új-zélandi lány is, az én régi szobámban volt, de átkérte magát ebbe a házba. És ott volt még persze az uram, Dave is, mivel szabadnapos volt, már be volt csiccsentve egy kicsit és megint elmondta, hogy ha megnősülne, tuti engem venne feleségül. (M-nél nem aratott osztatlan sikert az ötlet). Játszottunk egy Trivial Pursuit nevű játékot, a lényeg, hogy kb. 8-9 kategóriában voltak kérdések, földrajz, szórakozás, irodalom, sport, satöbbi. Mivel ez egy angol/brit játék, gondolhatjátok milyen sikeres volt az Ania/Pawel/Csenge kelet-európai hármas, de legalább jókat röhögtünk, és Shannon meg Dave azért próbált segíteni.

Ma meg tanultam, elég nehezen megy megint, remélem, csak az eleje lesz ilyen; aztán megnéztem a Transformers 2-t, közben beszéltem sógornőmmel és két szót tesómmal meg unokahúgommal is; és vitáztam M-mel. Utóbbi hatására sétálni mentem az esőben és rájöttem, hogy elfelejtettem alapozni a monoklit, így mindenki engem bámult, erre feltettem a kapucnit. Most meg fagyizom és megyek fürdeni, és holnap felmondok. Drukkoljatok.

 

Így jár az

aki nem figyel fallabda közben és szemenvágja egy ütő:

Mindjárt indulok a szemészhez, mondtam már, hogy kontaktlencsét csináltatok? Ugye nem fogják észrevenni, hogy családon belüli erőszak áldozata lettem?

F.sz kivan a mai nappal

A fogászaton van egy naptár, amibe írjuk/írom, hogy ki mikor mennyi időre jön kezelésre. A kezelési időket nem én találom ki, gyakorlatilag minden egyes alkalommal megkérdezem a hozzáértőket, hogy mennyi időtartamot foglaljak. Persze megvannak a megszokott rutin-időtartamok, pl. gyökérkezelésre, koronafelrakásra, hídra, de ezeket még nem tudom, így inkább kérdezek. Mondjuk David és Cheryl, a felesége nem zavartatják magukat és előszeretettel beszúrnak embereket, mondván, hogy "Ez csak 5 perc lesz", "belefér az időbe",és ilyenkor van az, hogy minden és mindenki csúszik, én idegbeteg vagyok, mert az ügyfél előttem fészkelődik. Ma egy páceins már egy órája bent volt az előjegyzett fél óra helyett, már fél 6 volt, 5-ig dolgozunk, és még kint várt egy ember. Végül új időpontot kerestünk az utóbbinak, de ez nem ment anélkül, hogy Cheryl ne alázott volna meg. Az ügyfél előtt mondta nekem, hogy "most ne szúrd be két páciens közé mint ma". Mondanom se kell, felment bennem a pumpa, és visszaszóltam, hogy ő utasított rá, hogy írjam be, nem magamtól találom ki ezeket Erre ő, hogy az az én kézírásom. Persze, mert ott állt a vállam fölött és mondta, hogy írjam be. Kurvára utálom az ilyet, fel is öltöztem és eljöttem, se takarítás, se napi feladatok befejezése. És remélem, holnap beszólnak emiatt, mert akkor eljövök. Bár tegnap aláírtam a szerződést. De leszarom.

Bár dél-afrikaiak, de skótok is lehetnének, mert el kell mennem hepatitisz-oltásra a kórházba, és nem fizetik. Bettinának le kell utaznia délre a fogászati assziszteni kurzusa miatt, egy pennyt se adnak bele. Mondtam neki, hogy én tuti nem mennék így.

Azt is hozzáteszem, hogy Cheryl nagyon alkalmatlan managernek. Rohangál fel-alá mint egy mérgezett egér, odavakkant egy-két utasítást, "hívd fel a Shetland Transport-ot", de hogy miért, mit kell mondjak, azt valószínűleg tenyérjóslással kéne megállapítanom. Most már kezdek belejönni a rutinba, hogy ügyfelek után menni kell sterilizálni, de amúgy sem unatkozom, annyi mindent kéne tudnom, hogy megbénít a tudat, és miközben békésen dolgozgatok a recepción, ez a mérgezett egér ki-be pattog, "gyere, most van 5 percem, mutatok valamit", "ezt is meg kell tanulnod, ha itt akarsz dolgozni", stb.

Még egy hónapot ki kéne itt bírjak az anyagiak miatt...

Ja, és David kitalálta, hogy az lenne a legjobb, ha kihúzna a három felső elülső fogamat és hidat tenne oda. Én mondtam, hogy inkább szívesen viselnék fogszabályzót, de annyira nem izgatja, ma is mondta, hogy ahogy lesz ideje, kihúzza a fogaimat. Néztem Bettinára kérdően, hogy nem lenne-e alapfeltétel, hogy egyetértsek a kezeléssel?

És amikor az összes ilyen sérelmemet ráborítom M-re sms formájában, persze akkor szarik be a hálózat és nem kapja meg őket én meg rágom a kefét.

Nyaff.

De jövő héten utazom Edinburghba, semmi más nem érdekel.

Fogászatos

Tegnap fel akartam mondani, egész nap görcsben voltam. A felmondás annyira nem igaz, mivel szerződésem sincs még tehát csak szólni akartam, hogy köszi a lehetőséget. De aztán jól alakult a nap (magyarul befostam), de ma reggel odaálltam Cheryl elé és mondtam, hogy egyáltalán nem vagyok boldog, alkalmatlannak érzem magam, semmit se tudok, nem érzem úgy, hogy valaha is tudni fogom. És szegény Bettina is inkább megcsinálja maga a dolgokat, mert mire elmagyarázza, addig 3x kész lenne, és a páciensek között nincs idő dumálni. Cheryl megnyugtatott, és szerintem Bettinának is szólhatott, mert ő adott nekem munkát. Most már tudom hogy kell sterilizálni (fogászati eszközökről beszélek), nem egy nagy dolog, de ha nem tudod, össze lehet zavarodni. Szóval úgy tűnik, egyelőre maradok.

Október elejére beszéltük meg a találkozót M-mel, valahol Skóciában, persze azért ennél pontosabb koordinátákkal, most nézem mivel utazzak és hol szálljunk meg. Nagyon várom már, minden nap beszélünk telefonon, van, hogy egy órát, és egész nap sms-ezünk, de úgy, hogy naponta kell töltenem a telefonomat.

Tegnap voltam bringázni Paullal, egy óra volt csak de dombra fel, dombról le, a combom rendesen beállt, de nem adtam fel, minden emelkedőn feltekertem, ha a tüdőm kiszakadt, akkor is! Az egyik ilyen tüdőkiköpősnél haladtam úgy 1 km/h-val, zihálás, magamban káromkodás, Paul 100 méterrel előttem, amikor egyszercsak zmmmm, elsuhant mellettem 3 bringás. A shetlandi bicikliklub volt, még barátságosan köszöntek is, bíztattak, aztán elhúztak. Gondoltam, bakker, hogy nem egy egyenes vagy lejtős útszakaszon értek utol, égek mint a rongy... Ja, és megérkeztek a lámpák meg a sárvédők, fel vagyok szerelve.

Mingyá kezdődik a Liverpool-Debrecen, hajrá magyarok!!!

Kavargó fej-kiegészítve

szevasztok, sikerült rávennem magam az írásra végre. Jó lenne, ha már kitalálnának egy olyan eszközt, aminek a segítségével gondolattal is lehet írni, sokkal gyakrabban lennének bejegyzések.

Nem is tudom, írjak-e a bimbódzó kapcsolatról. Valamit azért mégis az éhes oroszlánok elé vetek. Szóval M írországi, ennek megfelelően hatan vagy heten vannak testvérek. Nagyon szeretem benne, hogy rettentő jó humora van, viszont nehézséget jelent, hogy megértsem, amit mond, az akcentusa miatt. Próbálunk valamit találkát szervezni, nem tudom, mikor jön össze, ő fél a repüléstől, így majd vezet, én pedig hajózok/repülök. Nem indult zökkenőmentesen a kapcsolat, ezért megszivattam kicsit, küldtem neki egy fényképet magamról, amin egy gyerekkel vagyok látható és azt kamuztam, hogy az én gyerekem, csak otthonhagytam a másik anyukájával. Haha, régen röhögtem ennyit, teljesen beparázott:)

A munka egész jó, asszem már írtam, hogy nem a recepciós részével van gondom. Nem igazán tudom magam elképzelni úgy, hogy adogatom a fogászati cuccokat a pasi keze alá. Ráadásul most voltam a konditeremben tollaslabdapályát foglalni holnapra és láttam egy hirdetést, hogy asszisztenst keresnek. Itthonról el is küldtem nekik a címemet, postáznak majd jelentkezési lapot. Egy sportkomplexumban dolgozni sokkal inkább testhezállónak tűnik, mint a fogászat. És azon filózom, hogy ott sem érzem magam rosszul, de ha már el kell köszönnöm onnan, akkor inkább egy hónap után mint mondjuk 6 hónap vagy egy év, amikor belémfeccölték az energiát, taníttattak, satöbbi, nem? Vagy ez csak önigazolás? Meg hiányzik, hogy sok emberrel legyen kapcsolatom, itt négyen, maximum öten vagyunk, a hotellel, vagy a sportközponttal összehasonlítva ez édeskevés.

Kábé másfél év után végre vettem cipőfűzőt a sportcipőmbe, eddig össze volt kötve a szakadásnál, aztán az MBT mindkét fűzője is el volt szakadva, beruháztam két pár fűzőbe. Aztán megyek szemészhez, mert elfogyott a kontaktlencsém. Azt mondta a recepciós, hogy mivel úgyis csak sportoláshoz használom, lehet, hogy jobban megérné a napi lencse, meg ahhoz akkor tároló/tisztító folyadék se kellene, csak kuka minden használat után.

A suli nagyon jó, élvezem, bár sokmindent elfelejtettem, és a könyv, ami használnunk kell, 700 oldalas, ijesztő. De összehasonlítva a fogászattal, hát egy élmény... Tanyának van Üzleti Jog könyve is, ő arra is jár, és azt mondja, hogy meglehetősen érdekes. Kétségeim vannak... Tavaly ugye a skót állam fizette a tanulmányaimat, remélem, most is sikerül elintézni, de valami más csatornán keresztül kell intézni, mert most csak levelezős vagyok.

Na, amit kifelejtettem: a banknak még tavaly adtam állandó átutalási megbízást, hogy minden hónapban utaljanak a megtakarítási számlámra. Már be is akartam menni, mert tudtam, hogy ebben a hónapban nem lesz elég pénz a számlán, de aztán elfeledkeztem róla. Most kaptam egy levelet, hogy mivel nem tudták átutalni a zsozsit, költség címén levonnak Ł15-ot. És jövő héten újra megpróbálják az utalást. Na, tiszta ideg lettem, hétfőn bemegyek és lemondok minden utalást, menjenek a pics.ba.

Plusz végre vettem a bringához zárat, nagyon hasznos, ugyanis számkombinációs, már várom, mikor felejtem el a kódot. Az Amazonon pedig rendeltem lámpákat és sárvédőket. A sós levegő+eső már érezteti hatását, nyikorognak a kerekek, rozsdásodik a fém, baromi jó. Most várom Pault, minden biciklik guruját, hogy megolajozza meg felszerelje, de a kis genyája Norvégiában múlatja az időt.

Whalsay bicikli-kirándulás

Nehezen születnek a bejegyzések, lehet, hogy szerelmes vagyok? Hm, meglátjuk.

Pénteken volt suli, jól fel voltam készülve, a tantárgy nevét se tudtam, nem volt papírom se, nem tudtam, hol lesz az óra. Az "osztáyunk" ezen a napon 2 főből állt, a másik Louise volt. A tanár, Andrew pedig Edinburghban csücsült és onnan nyomta az okosságokat videókonferencián keresztül. A héten már 50%-kal nő a létszám, Tanya visszajött a szabiról. Ja, de most mondta, hogy nem tud jönni, akkor maradunk ketten. Viszont legalább odáig eljutottam, hogy a jelentkezési lapot leadtam.

Szombaton áthajókáztunk Whalsay szigetére, ami a főszigettől keletre fekszik, lakossága mintegy 1000 fő. Négyen voltunk, Paul, egy Kes nevű új-zélandi pasi (akivel előző nap a fogászaton futottam össze), és ez utóbbi kb. 9 éves kisfia, Eldon. Az egész HATALMAS szigetet körbebringáztuk, tekintve, hogy rossz irányba mentünk, és kis extra utat is meg kellett tennünk. A Kiwik közben leszakadtak, mert a barátaikat is meglátogatták. A kis lila bringám nagyon jól teljesített, én kevésbé, de csak pár helyen kellett tolnom a kétkerekűt. Képeket majd a végén illesztek be, de telefonnal csináltam őket, amilyen hülye vagyok, nem vittem gépet.

A kikötő mellett áll egy ház, a Hanseatic kereskedőház a 17. századból, oda is benéztünk, erről is vannak képek, illetve leginkább erről vannak. Útközben nemigen tudtam kattogtatni, próbáltam lélegezni leginkább.

Jobb kedd mint a hétfő

Ma reggel nagyon-nagyon-nagyon jó hírt kaptam, de nem árulhatom el. Majd ha eljön az ideje (mindig utálom, amikor valaki ilyeneket ír, Lorena mestere ennek, halálba kerget vele, gondoltam, most én idegesítelek vele titeket).

Mutatok egy képet a valódi bringáról, volt, aki rájött, hogy az előző csak egy kamu reklámfotó volt:

Holnap megyek Paullal bringatúrára, felavatjuk a kicsikét:) Azt tudtátok, hogy a két keréken meg a vázon kívül gyakorlatilag minden extrának számít? Kell vennem lámpát, sárhányókat, pumpát, kitámasztót, lakatot, esetleg időjárásálló ruhát, sisakot, vagy el kell költözzek mondjuk Spanyolországba.

A fogászat alakul, ma reggel David és Bettina orvul letámadtak és fogmintát vettek tőlem. Van egy új eljárás, Inman Aligner a neve, ezt akarja David nekem, bár Bettina szerint mindig változik a véleménye. Megint más kérdés, hogy mikor lesz, ha egyáltalán lesz belőle valami. Egyre több dolgot értek, a többiek türelmesen magyaráznak nekem, tegnap nem voltak páciensek, Bettina egész délelőtt mutogatta, hogy milyen eljáráshoz milyen szerszámok, anyagok kellenek, nem mintha bármit is megjegyeztem volna belőle, mert 5 perc után zúgott a fejem a sok infótól. De alapdolgokat már tudok, csak elfelejtem őket megcsinálni.