Azt hittem, hogy mar irtam a fura telefonhivasokrol, amiket kapok, de nem talaltam semmit. Az en telefonom a School of Medicine, Dentistry and Biomedical Sciences telefonszama. A gyanutlan telefonalo azt gondolhatna, hogy az orvosi, fogasz-, es orvosbiológiai hallgatok ugyeivel foglalkozunk. De nem. Furfangos modon letezik mindegyiknek kozpontja, azaz Centre for Medical Education, Centre for Dentistry, esatobbi, a tanulok es erdeklodok oda kene, hogy telefonaljanak. Igazabol nem konnyiti a helyzetet, hogy fogalmam sincs, mi mivel foglalkozunk, igy azert segiteni sem egyszeru. De pl. ide telefonalnak azok is, akik fel akarjak ajanlani a testuket a tudomany szamara, ha meghaltak (body donation).
Mult heten telefonalt egy no, hogy lesz valami workshop olyan anyukaknak, akiknek autista gyerekuk van. Nyilvan csak neztem butan, ennek semi koze hozzank, azt se tudom, hogy ki foglalkozhat ezzel, ha egy szabadon valasztott embert megkerdeznek az utcan, az is tudott volna annyit segiteni, mint en, semennyit. Keresgeltem, hogy kihez tudnam atkapcsolni, kozben mondta, hogy megtalalta, de regisztralni kell. Regisztralt, de mar nincs hely. Marpedig neki muszaj ide elmenni, mert a gyereke autista. Felajanlottam par telefonszamot, de azokat mind hivta mar, es nem volt hajlando letenni a telefont, nem, o tartja a vonalat, amig talalok megoldast. Vegul leraztam, de kesobb megtalalta Paulat is, aki szinten nem tudott semmit errol, vegul Nicola is bekapcsolodott, es kiderult, hogy ez a workshop nem az utca emberenek volt meghirdetve, hanem az egyetem dolgozoinak. Hogy a no hogy talalt ra, fogalmam sincs.
Meg ugyanaznap telefonalt egy indiai csaj is, roluk azt kell tudni, hogy beszelnek angolul, de borzaszto akcentussal, es ezt (vagy nem tudom mit) kompenzalando kurva gyorsan hadarjak a mondandojukat. Ez a csaj se volt kivetel: Hello, XY vagyok, kuldtem emilt a gipsz.jakab@qub.ac.uk cimre, megkaptak? Ilyenkor tenyleg nem ertem, hogy mit akarnak, komolyan, de most komolyan azt hiszik, hogy en, a mezei recepcios, hozzaferek 3400 ember emiljehez, es csak ugy beleturkalok? Es amikor rakerdezek, hogy lassabban hadarja mar el a nevet meg egyszer, akkor elkezdi a sajatjat betuzni. Jaj.
Mult heten telefonalt egy no, hogy lesz valami workshop olyan anyukaknak, akiknek autista gyerekuk van. Nyilvan csak neztem butan, ennek semi koze hozzank, azt se tudom, hogy ki foglalkozhat ezzel, ha egy szabadon valasztott embert megkerdeznek az utcan, az is tudott volna annyit segiteni, mint en, semennyit. Keresgeltem, hogy kihez tudnam atkapcsolni, kozben mondta, hogy megtalalta, de regisztralni kell. Regisztralt, de mar nincs hely. Marpedig neki muszaj ide elmenni, mert a gyereke autista. Felajanlottam par telefonszamot, de azokat mind hivta mar, es nem volt hajlando letenni a telefont, nem, o tartja a vonalat, amig talalok megoldast. Vegul leraztam, de kesobb megtalalta Paulat is, aki szinten nem tudott semmit errol, vegul Nicola is bekapcsolodott, es kiderult, hogy ez a workshop nem az utca emberenek volt meghirdetve, hanem az egyetem dolgozoinak. Hogy a no hogy talalt ra, fogalmam sincs.
Meg ugyanaznap telefonalt egy indiai csaj is, roluk azt kell tudni, hogy beszelnek angolul, de borzaszto akcentussal, es ezt (vagy nem tudom mit) kompenzalando kurva gyorsan hadarjak a mondandojukat. Ez a csaj se volt kivetel: Hello, XY vagyok, kuldtem emilt a gipsz.jakab@qub.ac.uk cimre, megkaptak? Ilyenkor tenyleg nem ertem, hogy mit akarnak, komolyan, de most komolyan azt hiszik, hogy en, a mezei recepcios, hozzaferek 3400 ember emiljehez, es csak ugy beleturkalok? Es amikor rakerdezek, hogy lassabban hadarja mar el a nevet meg egyszer, akkor elkezdi a sajatjat betuzni. Jaj.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése