Annyi történt, hogy a kölcsönző visszahozta a nadrágot, én balga módon megkérdeztem (de miért, amikor tudtam, hogy gyerekméret volt?), hogy jó volt-e, mire persze mondta, hogy kicsi volt... A gatyát gyorsan beletettem egy zacskóba, mintha már egy hete ott lett volna. A családot nem láttam, pedig én zártam.
Ma reggel Marcsi küldött egy linket egy belfasti kézilabdacsapathoz. Nem hittem a szememnek, soha nem gondoltam, hogy az Egyesült Királyságban valaha is kézilabdát fogok a kezemben. Írtam nekik Facebook-on, és holnap megyek edzésre, 9-10-ig. Hihetetlen. A képek alapján kezdők lehetnek, vegyes a csapat, csak 3 csaj volt a képen, a többi fiú, de kit érdekel, van pálya és van labda. Óriási mázli, hogy maradt egy pár kontaktlencsém, igaz, az egyik augusztusban lejárt, de egy órát fogom viselni, annyit bizots kibír. Ennek a hozadéka, hogy ha tetszik az edzés, akkor jövő héten megyek szemészhez, de sajnos nem csak kontaktlencsét kell csináltatnom, hanem új szemüveget is. Romlott a szemem, vagy 10 év után, vagy még több.
Voltam fogászaton is, fogszabályzó-ügyben. A jó hír, hogy kb. egy év alatt rendbetehetők a fogaim, a rossz hír, hogy meglehetősen borsos áron. Egész pontosan 3500 font, mostanában nem lesz annyi pénzem, hogy ezt kifizessem. És a kb. egy év után éjszakait kell viselnem életem végéig, mert a pasas elmondta, hogy a fogaknak van egy olyan tulajdonságuk, hogy folyton vissza akarnak vándorolni az eredeti helyükre.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése