Szégyen ide, szégyen oda, abbahagytam ezt a könyvet, nem gyakran csinálok ilyet, nem is emlékszem, mikor és mi volt az utolsó könyv, amit nem fejeztem be (a kötelező olvasmányoktól most nagyvonalúan tekintsünk el). Nem akartam feladni, mert nagyon jól megírt történet, olvastatja magát, de sajnos a cselekmény olyan irányba ment el, ami nekem nem tetszett. Csak röviden: a 400. oldal környékén egy kislány elalszik és a szájából kis manók masíroznak ki, és elkezdenek valamit szőni. Ahogy szőnek, ők is és a textil is elkezd nőni, egész addig, amíg a manókbol kis méretű emberek nem lesznek. Egészen eddig a pontig viszonylag normális mederben folytak az események, bár az egyik karakter 2 holdat látott az ègen, meg voltak más furcsaságok is.
Ha 500 oldalas lett volna a könyv, befejezem, de nem annyi, hanem 1700, összesen 3 kötetben. És annyi más jó könyvem van, türelmem, amiben eddig sem bővelkedtem, viszont egyre kevesebb. Így búcsút mondtam ennek a minőségi irodalomnak és gyorsan elolvastam Kásás Tamás önéletrajzát, amit karácsonyra kaptam. Na abban nem voltak ilyen elvont irodalmi marhaságokat, ezt garantálom...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése