A napom úgy nézett ki, hogy dolgoztam 8.45-4.15-ig, aztán újra, 5-9.30-ig. A köztes háromnegyed órában futni akartam egy kicsit a focipályán. De oda csak kulccsal lehet bemenni, körül van zárva kerítéssel, nyilván, ha nem fizetsz, akkor ne focizzá' má' ingyen. Gondoltam megkérdezem az egyik főnökfélét, aki (nem) mellesleg leszbi, még gaydar se kell hozzá, annyira lerí róla. Udvarias gyerek lévén először azt kérdeztem, hogy meddig dolgozik, mert ha 3-ig, akkor fölösleges őt kérdezni arról, hogy mi lesz 4-kor. Erre rámnéz, aszondja: "A recepciósok nem hozzám tartoznak. Kérdezd meg Maryt." Nézek rá, nem is fogtam fel, hogy mit mond, mondom biztos hülyéskedik. Visszakérdeztem, játszásiból: "Mary tudja,hogy meddig dolgozol? Te nem?" Elismételte az előző mondatát, és én még mindig nem értettem, hiszen fel se tettem a kérdésemet. Aztán mondtam, hogy csak azt akartam tudni, hogy mehetek-e futni a focipályára, de most már bassza meg. Na jó, ez utóbbit csak gondoltam. Erre ő: "Ja, persze, mehetsz." Nem tudom, mennyire érzékletesen írtam le, hogy gyakorlatilag elküldütt a halál f.szára. Mindez a recepción, szerencsére nem volt ott 3-4 emberen kívül több, mert ahogy elfordultam tőle, éreztem, hogy a könnyeimmel küszködök. Egyszerűen nem értem. Egy rossz szót nem szóltam hozzá, nem baszogatom, hozzá se szólok, fel nem fogom, hogy miért kell így viselkedni. Aztán eszembe jutott a reggel, amikoris megérkeztem, ez a pina lent traccsolt a recepción, szépen köszöntem mindenkinek és elindultam felfele, mert ott kapom meg a pénztáramat a széfből az aktuális valakitől, aki jelen esetben ugyanez a csaj volt. Vártam, vártam fent, a csaj csak nem jött, pedig nyilván látott/hallott bejönni. Az emeleti irodában van CCTV, azon néztem, hogy még mindig pofázik. És még mindig. Már 3/4 9, elvileg a munkaidő kezdete, én még mindig fent várok. Végül 10 perc után feljött, de ezt sem értettem. Miért nem jött föl velem, adta oda a cuccot, aztán ment vissza folytatni a halaszthatatlan beszélgetését?
A délutáni eset után próbáltam beszélni a fejemmel: mit foglalkozok én ezzel a csajjal? Vagy bárki mással? Bemegyek, megcsinálom a dolgomat, elteszem a pénzt, csókpuszipá. Kell a francnak beszédbe elegyedni a többiekkel. Nem mintha annyira törném magam. De ha törném se lenne semmi. Úgy vettem észre, hogy a legtöbb kollegám már évek, sőt évtizedek óta itt dolgozik, jóban vannak, összeszoktak, nyilván nem fognak a keblükre ölelni. Én meg nem pedálozok, jól elvagyok egyedül is. Amikor ebédelni megyek, és fent már többen ülnek egy asztal körül, én mindig külön ülök le, és olvasok. Nem tudnék mit kérdezni tőlük, nem is érdekelnek, én se őket, ültem már eleget ezeknél az asztaloknál 10perceket tök kukán, mert ők olyanokról beszélnek, akikről/amikről fogalmam sincs, és csak elbaszom vele a szünetemet. Jó nekem külön.
Én ugyanígy vagyok a szöszivel. Néha úgy beszél velem, mint a kutyával, és nem értem, mi a f*** baja lehet. Meg az is beszédes, hogy már kb. 10 hónapja együtt lakunk, és még nem vagyunk barátok. Még mindig idegenek vagyunk. Én kedves vagyok, barátkoznék, de már régen felismertem, hogy vele nem lehet. Ő egy sündisznó, jó hosszú tüskékkel. Elzárkózik, nem is találkozunk itthon, nem beszélünk. Az az érzésem, hogy irtózik tőlem, mert külföldi vagyok, mert idegen vagyok, mert nem beszélem tökéletesen a nyelvét. Felesleges ezekkel barátkozni, két külön világ szülöttei vagyunk. Inkább csak barátkozz velem, én meg barátkozom veled. :)
VálaszTörlésÉn nem hiszem, hogy utálnának, vagy azért utálnának, mert külföldi vagyok. Talán senkit nem fogadnak be, vagy nem ilyen gyorsan. De mindegy is, mert leszarom, ahogy mondtam, jó társaság vagyok önmagam számára:)
TörlésA szöszi lehet, hogy Thomas vagy a többiek szerint is különc, nem?
Én szívesen barátkozom veled, csak Andi meg ne tudja:)
Igen, a többiek szerint is.
TörlésPróbálok úgy viszonyulni hozzá, mint te, hogy kifizeti a fele lakbért, a többi nem érdekel, elvagyok magamban. De nekem nem megy. Én túl barátságos fickó vagyok, és bánt, hogy ilyen hideg velem. Meg igazából mindenkivel.