Marian megígértette velem,

hogy írok a 3-szor ünnepelt névnapról. Az úgy volt, hogy (írtam is) múlt szombaton megyünk ünnepelni, de rohadtul fájt a fejem, nyűgös voltam, így Marcsi, ez a drága, kiszaladt és vett pizzát. Másnap, mivel elmaradt az étterem, ahol csirke fajita-t ettem volna, csinált ilyet:

 

Tegnap pedig elmentünk a Nando's-ba, és mivel szeretjük a változatosságot, csirkét ettünk. Hát így. Most ez úgy hangzik, mintha állandóan zabálnánk, meg étterembe járnánk, de ennyire gazdagok (még) nem vagyunk. De jó úton járunk, ma is lottózunk.

A Nando's-ban nem ettünk édességet, ha nagyon akartam volna, még lett volna annyi hely (annyi hely mindig van), de az utóbbi hetekben acélsodronyból sodort akaraterőm van. Nem akartam publikálni, mert.., nem is tudom, mi van, ha szarrá éhezttetem magam, és mégse fogyok. Vagy leírom itt, hogy mit akarok, hogy tervezem a következő heteket, és kinevetnek, hogy már a kezdést elbaltáztam. Szóval nem akartam nevetségessé válni, de ma megmértem magam és kb. 2 hét alatt fogytam 2,5 kilót. Egy hete nem ettem semmilyen édességet, 3 óránként eszem, de kisebb adagokat, több gyümölcsöt, sok mogyorót, mandulát. Ez utóbbit eszem édesség helyett. Mondjuk Marian néha belevagdos ebben a sodronyba, puszta szeretetből: "van még fagyid a hűtőben, kérsz?" Mikor fogod megenni a mogyorós csokit?"- és hasonlók. A konyhában néha ránézek a bontatlan tábla csokira, és nem kell. Szívesen megenném, de nincs az, ami korábban volt, hogy befészkeli magát az agyamba, hogy ott van, arra vár, hogy megegyem, hívogat, próbálkozik. Ilyen nincs. És heti 2-3-szor lent vagyok a konditeremben is, futok, erősítek, illetve nem erősítek, már elég erős vagyok, különösen mellben és combban, hanem sok gyakorlatot csinálok kis súllyal. Már eddig is jobban éreztem magam, bár nyomi voltam, meg türelmetlen, hogy lehet, hogy már január eleje óta járok és még mindig nem 60 kiló vagyok? Amikor ma megláttam a számokat a mérlegen, azt hittem rosszul látok. Mivel tudom, hogy nem feltétlenül kilókban jelentkezik a fogyás, párnaponta felvettem a farmeromat, hogy van-e már látható eredmény. És ma volt.

Tegnap munka után voltam az Apple boltban, Petya iPhone 4-e nem működött/ik rendesen, nincs térerő, szakadozik, az akksi nem bírja, egy éves telefon. A muki, Paul, nézegette a telefont alul, nézegette felül, benézett a lyukakon (még mindig a telefonról van szó), és bekapcsolás nélkül azt mondta, hogy úgy tűnik, víz érte, és ez produkálhatja ezeket a tüneteket. Persze miközben vele beszéltem, Petya forróvonalon követte az eseményeket, amikor ezt mondtam neki, majdnem beszakadt a dobhártyám, olyan haragra gerjedt, "dehogy érte víz, vigyáztam rá, mingyá odamegyek és szétverem Paul-t" (ilyen barátaim vannak...). Majd Pali mondta, hogy akkor a SIM-kártya a hibás. De át kéne mennem egy Vodafone boltba, ott majd kicserélik. Hát ehhez nem nagyon volt kedvem, már éhes voltam, Marcsi várt rám. Erre kibökte, hogy tulképp ők is ki tudják cserélni a kártyát, de a Vodát akkor is fel kell hívni. A végén abban maradtunk, hogy kicseréli a telefont egy újra, és bennehagyja a kártyát, azzal majd Petya foglalkozik, ha esetleg a telefoncsere nem oldja meg a gondjait. Ma reggel vissza is postáztam neki, remélem, soha többet nem kell mindenféle rohadt telefonok után rohangálnom (csak viccelek, Petya!!:))