Salátát kéne csinálnom,

hogy összeérjen vacsorára, de nem tudok lemászni a kanapéról. Ma gyerek-gimnasztika és -úszás beiratkozás volt a melóhelyen, előtte megkérdeztem Lindát (másik recepciós, aki már vagy 30 éve itt dolgozik), hogy mire számítsak. "Á, nem lesz gond, múlt héten lezajlott a nagyja, és különben is, ÉN mindent megszerveztem." Hát basszameg, nem úgy tűnt. Az úszás 2-től lett volna, Gayle volt hivatott felmérni az úszni vágyók szintjét, a gimnasztika beiratkozás 10-kor kezdődött. Én fél 10-kor érkeztem, már akkor sor állt, nem is mertem lemenni, mert nem tudtam, mit kell tenni, Ryan, akivel együtt dolgoztam ma, sehol. Na mondom, király lesz, ha késik, vagy be se jön. Kiderült, hogy csak 10-re kellett jönnie. Ahogy leértem, lerohantak a szülők, akik ÚSZÁSra akarták beiratni a gyereket. Hiába mondtam, hogy az 2-től van, nem érdekelte őket, valaki rossz infót adott nekik, ők nem tudnak visszajönni 2-kor, most azonnal akarják. Így eltelt egy óra, a telefont addig fel se tudtuk venni, folyamatosan csörgött. Talán az egyik menedzser mondta korábban, hogy de akkor is fel kell venni, ha sokan várnak a pultnál, mert aki telefonál, az nem látja a sort. Ez igaz, de ha felveszem a kagylót, akkor meg kell hallgatnom, mit akar, nem vághatok a szavába, hogy: "XY leisure centre, csak azért vettem fel a telefont, hogy megmondjam, nagyon elfoglaltak vagyunk, vissza tudna hívni később?" Szóval telefonra nem reagáltunk. Volt szülő, aki ennyit tudott arról, hogy mit akart:

-Úszásra akarom beiratni a gyereket.

-Milyen szint?

-Nem tudom, van ez a 8 hetes tanfolyam...

-Igen, de van 10 féle szint, tudnom kéne, hogy melyikre írjam be.

-Hát azt én nem tudom, 8 hetes a tanfolyam, arra.

Kettőkor hirtelen óriási tömeg lett, csak nyomattam nekik a jelentkezési lapokat, de mindenkinek a gyereke kezdő volt. A szülők tőlünk, a recepciósoktól kérdezték, hogy milyen szinten van a gyerekük. Mondom nekik, én csak egy RECEPCIÓS vagyok, a felmérés az uszodában van. Ja, ők nem tudták, nem hoztak fürdőruhát, sőt, gyereket se. Így kapásból mondjam meg, hogy melyik csoportban legyen. Az egyik ragaszkodott hozzá, hogy azonnal tegyem valami csoportba az ő szeme fényét:

-Nem tudja betenni a cápa-csoportba?

-Nem, mert nem tudom, milyen szinten van. Majd az edző megnézi, és megmondja, melyik csoport jó neki.

Erre elkezdi magyarázni nekem, hogy miket tud a vízben a kislány. Félbeszakítottam:

-Hiába mondja nekem, én nem úszóedző vagyok, ezért kéne bemenni a vízbe.

-De nem fizethetek most? Itt a pénz.

-Nem, mert ahhoz, tudnom kell, melyik szinten van.

A szülők kezdtek NAGYON elégedetlenek lenni, a kezdő csoport már rég betelt, Ryan mindenféle sorszámokat osztogatott, amiről én nem tudtam, hozzám jöttek oda, hogy "de én vagyok a 3-as számú." 3-as számú mi? Földönkívüli? Mit csináljak vele?

Végül megjelent Gayle, az edző, aki mondta nekem, hogy hívjam le Andy-t, a managert. Hát nem is igazán értem az okát, de Andy nem akart lejönni, amikor mondtam, hogy meglincselnek a szülők. Aztán felhívtam még egyszer, hogy Gayle ragaszkodik hozzá, na akkor leette a fene. Mert az edzőnek igaza volt, ez nem a mi feladatunk, a mi dolgunk az, hogy felvigyük a neveket a számítógépre és elkérjük a pénzt. Mi nem szervezünk újabb csoportokat, nem adunk tanácsot, nem tudjuk, melyik szint milyen követelményekkel jár, és legfőképp nem mi szerveztük ezt az ultrafos beiratkozást, vigye el a balhét, aki akarja. Hát Andy orcája belepirosodott, mire végzett, hallottam szülőt, aki hivatalos panaszt akart tenni, volt, aki telefonon akart a manager-rel beszélni, de szerencsére ez után hamar eltisztultak, bár vagy 15 gyerek így is hoppon maradt, mert egyelőre nincs hely.

Ez után már csak annyi volt a dolgunk, hogy ne engedjünk senkit a medencébe, mert olyan sokan voltak, hogy többet "health and safety" okok miatt nem lehetett. Ezek is nagyon boldogok voltak... Mindegyiknek mondtuk, hogy fél óra- 3/4 óra múlva jöjjenek vissza, olyan 3/4 3-3 fele. Szombaton a medence 3.40-kor zár. 3.28-kor megjelent egy ürge, hogy úszni szeretne. Mondom 10 perc múlva zárunk. Akkor miért mondta Ryan korábban, hogy most jöjjön vissza? A faszi rohadt mérges volt, lekapta a táskáját a pultról és elviharzott. De hát szegény Ryan azt mondta, hogy 3 körül jöjjön vissza, nem fél 4-kor. Amúgy meg nem kérdezte, meddig vagyunk nyitva. Igaz, ekkorra már olyan állapotban voltunk, hogy csak kedves "fuck off"-ok csúsztak ki a szájunkon.

Ryan hagyott egy szép üzenetet a recepciós üzenőfüzetbenkönyvben a főmanagernek, aláírtam, hogy mindenben egyetértek vele, és innentől kezdve sajnos minden beiratkozásnál rejtélyes betegség fog ágynak dönteni. A többiek is ezt csinálják, mint kiderült, Lindának pont most meg pont 8 héttel ezelőtt volt valami halaszthatatlan dolga szombaton, Nicholának is, és amikor a manager felhívja mondjuk Ryan-t, hogy akar-e szombaton dolgozni, nem mondja, hogy azért kéne, mert senki nem vállalja a beiratkozást. 

Kivagyok, mint a liba.