Újra északír földön... A nagyim picit jobban van, és a kórházból hazavitték az otthonba, ahol remélhetőleg jobb ellátást kap majd. Mondjuk ahhoz képest, hogy ott nem fürdették, csak mosdatták, nem forgatták, hogy ne legyenek felfekvései, és volt olyan, hogy hiába nyomta a nővérhívót, fél óráig nem jött senki, nos, ezekhez képest remélem csak jobb jöhet.
Amíg otthon voltam, jött egy emil a Queen's University-től, ahol tartaléklistán vagyok, hogy lenne egy egyéves, határozott idejű munka, érdekel-e, másnap lenne az interjú. Hát mondom kurvajó, nem tudok menni, de megbeszéltük, hogy ha nem találnak megfelelő alanyt, akkor szólnak. És szóltak. Hogy szívesen találkoznának velem, blablabla. Ma be is mentem egy "nem hivatalos baráti látogatásra", nem tudom, hogy sikerült, azt mondták, jövő héten lesz eredmény. A munkaidő rugalmassága egy vicc, elvileg 8.35-kor van kezdés, de überfelxibilisként kezdhetsz akár 8.45-kor is, hát nem nagyszerű? Viszont elméletileg nincs akadálya annak, hogy a mostani munkát is folytassam, amíg tart, ha a leisure centre nem bánja, hogy picit kések.
Otthon meg voltam fázva és a sógornőm váltig állította, hogy egy kis pálinka csodát fog tenni. Addig győzködött, meg olyan szarul voltam, hogy elhittem. Amúgy soha nem iszom alkoholt, a családom tagjai ittak eleget generációkra előre. Vacsoránál aztán az öcsém megkérdezte, hogy akkor ki kér pálinkát. A még nem egészen 2 éves unokaöcsém az égnek emelte a karjait és lelkesen kiáltotta: Pálinkaaaa! Az unokahugom meg pálinkásphárból ivott vizet, az oviban biztos lelkesen mesélte, hogy apával meg anyával pálinkáztak előző este:)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése