Még valami,

csak, hogy legyen egy rövidbejegyzés is, hehe: tegnap Marian kapott egy emilt a Queens University-től, ahol csütörtökön voltam interjún, hogy legyen szíves referenciát adni rólam. namost, ha jól értettem, referenciát csak akkor kérnek, ha már döntöttek, hogy kit vesznek fel. Akkor ez msot azt jelenti, hogy van még egy munkám???? És a lottón mikor nyerek?

Salátát kéne csinálnom,

hogy összeérjen vacsorára, de nem tudok lemászni a kanapéról. Ma gyerek-gimnasztika és -úszás beiratkozás volt a melóhelyen, előtte megkérdeztem Lindát (másik recepciós, aki már vagy 30 éve itt dolgozik), hogy mire számítsak. "Á, nem lesz gond, múlt héten lezajlott a nagyja, és különben is, ÉN mindent megszerveztem." Hát basszameg, nem úgy tűnt. Az úszás 2-től lett volna, Gayle volt hivatott felmérni az úszni vágyók szintjét, a gimnasztika beiratkozás 10-kor kezdődött. Én fél 10-kor érkeztem, már akkor sor állt, nem is mertem lemenni, mert nem tudtam, mit kell tenni, Ryan, akivel együtt dolgoztam ma, sehol. Na mondom, király lesz, ha késik, vagy be se jön. Kiderült, hogy csak 10-re kellett jönnie. Ahogy leértem, lerohantak a szülők, akik ÚSZÁSra akarták beiratni a gyereket. Hiába mondtam, hogy az 2-től van, nem érdekelte őket, valaki rossz infót adott nekik, ők nem tudnak visszajönni 2-kor, most azonnal akarják. Így eltelt egy óra, a telefont addig fel se tudtuk venni, folyamatosan csörgött. Talán az egyik menedzser mondta korábban, hogy de akkor is fel kell venni, ha sokan várnak a pultnál, mert aki telefonál, az nem látja a sort. Ez igaz, de ha felveszem a kagylót, akkor meg kell hallgatnom, mit akar, nem vághatok a szavába, hogy: "XY leisure centre, csak azért vettem fel a telefont, hogy megmondjam, nagyon elfoglaltak vagyunk, vissza tudna hívni később?" Szóval telefonra nem reagáltunk. Volt szülő, aki ennyit tudott arról, hogy mit akart:

-Úszásra akarom beiratni a gyereket.

-Milyen szint?

-Nem tudom, van ez a 8 hetes tanfolyam...

-Igen, de van 10 féle szint, tudnom kéne, hogy melyikre írjam be.

-Hát azt én nem tudom, 8 hetes a tanfolyam, arra.

Kettőkor hirtelen óriási tömeg lett, csak nyomattam nekik a jelentkezési lapokat, de mindenkinek a gyereke kezdő volt. A szülők tőlünk, a recepciósoktól kérdezték, hogy milyen szinten van a gyerekük. Mondom nekik, én csak egy RECEPCIÓS vagyok, a felmérés az uszodában van. Ja, ők nem tudták, nem hoztak fürdőruhát, sőt, gyereket se. Így kapásból mondjam meg, hogy melyik csoportban legyen. Az egyik ragaszkodott hozzá, hogy azonnal tegyem valami csoportba az ő szeme fényét:

-Nem tudja betenni a cápa-csoportba?

-Nem, mert nem tudom, milyen szinten van. Majd az edző megnézi, és megmondja, melyik csoport jó neki.

Erre elkezdi magyarázni nekem, hogy miket tud a vízben a kislány. Félbeszakítottam:

-Hiába mondja nekem, én nem úszóedző vagyok, ezért kéne bemenni a vízbe.

-De nem fizethetek most? Itt a pénz.

-Nem, mert ahhoz, tudnom kell, melyik szinten van.

A szülők kezdtek NAGYON elégedetlenek lenni, a kezdő csoport már rég betelt, Ryan mindenféle sorszámokat osztogatott, amiről én nem tudtam, hozzám jöttek oda, hogy "de én vagyok a 3-as számú." 3-as számú mi? Földönkívüli? Mit csináljak vele?

Végül megjelent Gayle, az edző, aki mondta nekem, hogy hívjam le Andy-t, a managert. Hát nem is igazán értem az okát, de Andy nem akart lejönni, amikor mondtam, hogy meglincselnek a szülők. Aztán felhívtam még egyszer, hogy Gayle ragaszkodik hozzá, na akkor leette a fene. Mert az edzőnek igaza volt, ez nem a mi feladatunk, a mi dolgunk az, hogy felvigyük a neveket a számítógépre és elkérjük a pénzt. Mi nem szervezünk újabb csoportokat, nem adunk tanácsot, nem tudjuk, melyik szint milyen követelményekkel jár, és legfőképp nem mi szerveztük ezt az ultrafos beiratkozást, vigye el a balhét, aki akarja. Hát Andy orcája belepirosodott, mire végzett, hallottam szülőt, aki hivatalos panaszt akart tenni, volt, aki telefonon akart a manager-rel beszélni, de szerencsére ez után hamar eltisztultak, bár vagy 15 gyerek így is hoppon maradt, mert egyelőre nincs hely.

Ez után már csak annyi volt a dolgunk, hogy ne engedjünk senkit a medencébe, mert olyan sokan voltak, hogy többet "health and safety" okok miatt nem lehetett. Ezek is nagyon boldogok voltak... Mindegyiknek mondtuk, hogy fél óra- 3/4 óra múlva jöjjenek vissza, olyan 3/4 3-3 fele. Szombaton a medence 3.40-kor zár. 3.28-kor megjelent egy ürge, hogy úszni szeretne. Mondom 10 perc múlva zárunk. Akkor miért mondta Ryan korábban, hogy most jöjjön vissza? A faszi rohadt mérges volt, lekapta a táskáját a pultról és elviharzott. De hát szegény Ryan azt mondta, hogy 3 körül jöjjön vissza, nem fél 4-kor. Amúgy meg nem kérdezte, meddig vagyunk nyitva. Igaz, ekkorra már olyan állapotban voltunk, hogy csak kedves "fuck off"-ok csúsztak ki a szájunkon.

Ryan hagyott egy szép üzenetet a recepciós üzenőfüzetbenkönyvben a főmanagernek, aláírtam, hogy mindenben egyetértek vele, és innentől kezdve sajnos minden beiratkozásnál rejtélyes betegség fog ágynak dönteni. A többiek is ezt csinálják, mint kiderült, Lindának pont most meg pont 8 héttel ezelőtt volt valami halaszthatatlan dolga szombaton, Nicholának is, és amikor a manager felhívja mondjuk Ryan-t, hogy akar-e szombaton dolgozni, nem mondja, hogy azért kéne, mert senki nem vállalja a beiratkozást. 

Kivagyok, mint a liba.

Hírözön

Újra északír földön... A nagyim picit jobban van, és a kórházból hazavitték az otthonba, ahol remélhetőleg jobb ellátást kap majd. Mondjuk ahhoz képest, hogy ott nem fürdették, csak mosdatták, nem forgatták, hogy ne legyenek felfekvései, és volt olyan, hogy hiába nyomta a nővérhívót, fél óráig nem jött senki, nos, ezekhez képest remélem csak jobb jöhet.

Amíg otthon voltam, jött egy emil a Queen's University-től, ahol tartaléklistán vagyok, hogy lenne egy egyéves, határozott idejű munka, érdekel-e, másnap lenne az interjú. Hát mondom kurvajó, nem tudok menni, de megbeszéltük, hogy ha nem találnak megfelelő alanyt, akkor szólnak. És szóltak. Hogy szívesen találkoznának velem, blablabla. Ma be is mentem egy "nem hivatalos baráti látogatásra", nem tudom, hogy sikerült, azt mondták, jövő héten lesz eredmény. A munkaidő rugalmassága egy vicc, elvileg 8.35-kor van kezdés, de überfelxibilisként kezdhetsz akár 8.45-kor is, hát nem nagyszerű? Viszont elméletileg nincs akadálya annak, hogy a mostani munkát is folytassam, amíg tart, ha a leisure centre nem bánja, hogy picit kések.

Otthon meg voltam fázva és a sógornőm váltig állította, hogy egy kis pálinka csodát fog tenni. Addig győzködött, meg olyan szarul voltam, hogy elhittem. Amúgy soha nem iszom alkoholt, a családom tagjai ittak eleget generációkra előre. Vacsoránál aztán az öcsém megkérdezte, hogy akkor ki kér pálinkát. A még nem egészen 2 éves unokaöcsém az égnek emelte a karjait és lelkesen kiáltotta: Pálinkaaaa! Az unokahugom meg pálinkásphárból ivott vizet, az oviban biztos lelkesen mesélte, hogy apával meg anyával pálinkáztak előző este:)

Marian megígértette velem,

hogy írok a 3-szor ünnepelt névnapról. Az úgy volt, hogy (írtam is) múlt szombaton megyünk ünnepelni, de rohadtul fájt a fejem, nyűgös voltam, így Marcsi, ez a drága, kiszaladt és vett pizzát. Másnap, mivel elmaradt az étterem, ahol csirke fajita-t ettem volna, csinált ilyet:

 

Tegnap pedig elmentünk a Nando's-ba, és mivel szeretjük a változatosságot, csirkét ettünk. Hát így. Most ez úgy hangzik, mintha állandóan zabálnánk, meg étterembe járnánk, de ennyire gazdagok (még) nem vagyunk. De jó úton járunk, ma is lottózunk.

A Nando's-ban nem ettünk édességet, ha nagyon akartam volna, még lett volna annyi hely (annyi hely mindig van), de az utóbbi hetekben acélsodronyból sodort akaraterőm van. Nem akartam publikálni, mert.., nem is tudom, mi van, ha szarrá éhezttetem magam, és mégse fogyok. Vagy leírom itt, hogy mit akarok, hogy tervezem a következő heteket, és kinevetnek, hogy már a kezdést elbaltáztam. Szóval nem akartam nevetségessé válni, de ma megmértem magam és kb. 2 hét alatt fogytam 2,5 kilót. Egy hete nem ettem semmilyen édességet, 3 óránként eszem, de kisebb adagokat, több gyümölcsöt, sok mogyorót, mandulát. Ez utóbbit eszem édesség helyett. Mondjuk Marian néha belevagdos ebben a sodronyba, puszta szeretetből: "van még fagyid a hűtőben, kérsz?" Mikor fogod megenni a mogyorós csokit?"- és hasonlók. A konyhában néha ránézek a bontatlan tábla csokira, és nem kell. Szívesen megenném, de nincs az, ami korábban volt, hogy befészkeli magát az agyamba, hogy ott van, arra vár, hogy megegyem, hívogat, próbálkozik. Ilyen nincs. És heti 2-3-szor lent vagyok a konditeremben is, futok, erősítek, illetve nem erősítek, már elég erős vagyok, különösen mellben és combban, hanem sok gyakorlatot csinálok kis súllyal. Már eddig is jobban éreztem magam, bár nyomi voltam, meg türelmetlen, hogy lehet, hogy már január eleje óta járok és még mindig nem 60 kiló vagyok? Amikor ma megláttam a számokat a mérlegen, azt hittem rosszul látok. Mivel tudom, hogy nem feltétlenül kilókban jelentkezik a fogyás, párnaponta felvettem a farmeromat, hogy van-e már látható eredmény. És ma volt.

Tegnap munka után voltam az Apple boltban, Petya iPhone 4-e nem működött/ik rendesen, nincs térerő, szakadozik, az akksi nem bírja, egy éves telefon. A muki, Paul, nézegette a telefont alul, nézegette felül, benézett a lyukakon (még mindig a telefonról van szó), és bekapcsolás nélkül azt mondta, hogy úgy tűnik, víz érte, és ez produkálhatja ezeket a tüneteket. Persze miközben vele beszéltem, Petya forróvonalon követte az eseményeket, amikor ezt mondtam neki, majdnem beszakadt a dobhártyám, olyan haragra gerjedt, "dehogy érte víz, vigyáztam rá, mingyá odamegyek és szétverem Paul-t" (ilyen barátaim vannak...). Majd Pali mondta, hogy akkor a SIM-kártya a hibás. De át kéne mennem egy Vodafone boltba, ott majd kicserélik. Hát ehhez nem nagyon volt kedvem, már éhes voltam, Marcsi várt rám. Erre kibökte, hogy tulképp ők is ki tudják cserélni a kártyát, de a Vodát akkor is fel kell hívni. A végén abban maradtunk, hogy kicseréli a telefont egy újra, és bennehagyja a kártyát, azzal majd Petya foglalkozik, ha esetleg a telefoncsere nem oldja meg a gondjait. Ma reggel vissza is postáztam neki, remélem, soha többet nem kell mindenféle rohadt telefonok után rohangálnom (csak viccelek, Petya!!:))