Fél óra múlva Belfastban, ezért gyorsan. Tök jól haladtunk első nap, így tegnap már láttuk, hogy hamarabb odaérünk Dunkerque-be, a szállásra. Javasoltam, hogy ha már ennyi időnk van, menjünk város nézni Brüsszelbe. A lelkesedésünk olyan 20 percig tartott, ekkora dugó otthon sincs, ahogy beértünk, már fordultunk is vissza, az autók piros lámpánál dudáltak ránk, hogy eriggyünk már. A franciaországi szállás elég lepukkant helyen volt, alul-felül-oldalt az összes szomszédot lehetett hallani, ami nem lett volna baj, ha alusznak. De közvetlenül mellettünk házastársi veszekedés (néha már verekedésnek gondoltuk), 1 éven aluli kisgyerek üvöltésével kombinálva. Annak nagyon örültünk, amikor visszaértünk a szomszédos bevásárlóközpontból, hogy se minket nem támadtak meg, se a szobát nem törték fel.
Reggelre elromlott a GPS, pedig órákig próbálkoztunk helyrerakni, még szájból-szájba lélegeztetést is alkalmaztunk. Pánikközeli hangulatban indultunk reggel, el is tévedtünk, de megtaláltuk a kompkikötőt. Nemcsak, hogy átkeltünk a csatornán, de Marian olyan királyul vezetett Angliában meg Skóciában, hogy a 40 perces dugóban álldigálás meg az autópálya-kijárat eltévesztése (vagy nemlétezése) ellenére összeszedett minimum félórás késést is beleszámítva is elértük a 8 órakor induló kompot Belfastba, pedig az éjfélire foglaltunk jegyet. És olyan édik voltak, hogy a 30 fontos átírási izét se kellett kifizetni, mondjuk nincsenek is sokan a hajón. Mégis ki az a nem normális, aki ilyennel akarja tölteni a szombat estéjét? Kissé viharos az idő, a székek pörögnek, mintha be lennének lőve, az emberek dülöngélve járkálnak, egy kissé ittas nő pedig megállíthatatlanul röhög már percek óta. Ja, és még tegnap este vettünk almát és banánt, amit azóta sem találunk, rejtélyes módon elnyelte a csomagtartó.
Egy óra múlva saját ágyban alhatunk:)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése