Főzőzseni

Tök ciki, ugyanakkor vicces is a mai ebédkészítésem. Tegnap vettünk húsgombócokat csípős (és tényleg az) paradicsomos szószban. Az előbb, gondoltam gurmé leszek, tésztát főztem hozzá. Amikor kész lett, ráborítottam a trutyit. Pár perc múlva megnéztem, kettévágtam egy gombócot, és baromi csalódott voltam, mert alig lehetett megfelezni, tiszta gumis állagú volt, és nyers. Mondom ez biztos valami északír kaja, de azért kihalásztam a kukából a "használati utasítást". Fél órát kell(ett volna) a sütőben sütni... Teljesen nyilvánvaló, hogy ez nem ugyanaz a húsgombóc, mint az otthoni, haha:)

Azt még nem mondtam az otthonléttel (budapestivel) kapcsolatban, hogy amikor elmentünk az Auchanba, már a belépéskor tudtam, hogy nem fogunk időben végezni. elég volt ránézni Marian arcára, az óvodások néznek körül ilyen várakozással és vágyakozással a játékboltban. Ugyanez volt a Metroban és a Dragon Centerben. Azt mondta, hogy legközelebb 1 hónapra megyünk haza, ebből 2 hetet az Auchanban, 2-t a Metroban fog tölteni, egyszerűen elnyűgözte a hipermarketek mérete, szerinte Belfastban kisebbek a boltok. Amikor hazajöttünk Belfastba, addig nem nyugodott, amíg a neten meg nem találta a Metrot, itt Makro néven fut, de ugyanaz a cég. Na ide mentünk tegnap. Ahhoz, hogy megkapjam a kártyát, kellett egy kis határozottság, annak ellenére, hogy előtte kitöltöttem a regisztrációs lapot a neten, elolvastam, milyen dokumentumokat kell magammal vinnem, sőt, fel is hívtam őket, hogy tuti jól van-e a honlapon. A helyszínen persze már variáltak, hogy még ez meg az kell, de kivételesen kemény voltam, és csodák csodája, 20 múlva a kezemben volt a kártya. Marian pedig földöntúli mosollyal lebegett végig az áruházon, és kicsit gyorsan is, mert egy óránk volt zárásig. Jövő héten megint megyünk.

Aztán... voltam megint vezetni, töredelmesen bevallottam Michelle-nek, hogy a vizsga óta nem ültem a volán mögött. Erre bevitt a legnagyobb belvárosi forgalomba, hogy gyakoroljak, de elégedett volt, monta, hogy nem kell csak egy pár órát vennem a következő vizsga előtt, ami 27-én lesz. Ja, és említettem az "individual driving" nevű baromságot korábban (csak most nem találom, hol), ahol a vizsgáztató előre közli, hogy a következő 10 percben mikor merre kell fordulni, és hova is kell(ene) eljutnom. Michelle azt mondja, hogy ide még nem juott el a dolog, holott október elejétől elvileg kötelező. De annyi panasz érkezett rá, hogy Angliában egy hét után levették a vizsgáról (pedig előtte hónapokig alakítgatták, vizsgázókat kérdeztek róla, finomítgatták), és valószínűleg meg is szüntetik. Hurrá!

Találkoztam John-nal, Marian exével, ami nem nehéz, tekintve, hogy itt lakik a házban. A boltból jöttem hazafele, és már nem tudtam kikerülni, ott üldögélt a kávézó előtt. Mintegy egy percig bírtam az udvariaskodó dumát - azért nem bírom a faszit, mert állandóan kérdezősködik, rólam is meg Marianról is, pl. "Hol laksz, abban a lakásban csak egy hálószoba van?", "Hol jártál, 3 hete nem láttalak?", "szereztem neked munkát, miért nem fogadtad el?"-gondolhatod, miért nem. Nagy nehezen elszakadtam tőle, bár hülye voltam, mert mondtam, hogy megyek a Tesco-ba. A kávézó egyébként az utcasarkon van. Miután elintéztem mindent, megyek hazafele, erre látom, hogy ott áll az utca másik oldalán, a zebránál. Baszki, mondom, nem fogok vele egész hazáig sétálni. Elbújtam egy (vastag) oszlop mögé, mondván majd csak hazamegy. De ebből tudom, hogy a kis genya rám várt, ugyanis amikor egy kis idő után előbújtam a fedezékemből, ott várt a sarkon. Kénytelen voltam azt hazudni, hogy az XY boltba megyek, annyira sajnálom, hogy nem tudok vele hazamenni. Marian nagyon röhögött, amikor elmondtam neki, de én is:)