Csak É-Írországban

Múlt héten Marian elvitte a kocsimat a szervizbe, mert volt néhány kisebb baja, pl. nem nyílt a vezetőoldali ajtó, a rádió nem volt bekötve, valami zörgött valahol, meg úgy általában, szerettem volna, ha megnézi pl. a féket meg a kuplungot. Nem is ez a lényeg, hanem a kulcs. A kulcscsomómon van egy ausztrál papucs-zászló, még Szilvi hozta nekem, amikor ott járt, valamint Szent Kristóf, aki Marian szerint az utazók védőszentje. A pacsker tartalmazza a brit zászlót, ami vörös posztó a katolikusok szemében. Kristóf viszont katolikus szent, őt meg a protestánsok utálják. Így amikor Marian vitte a kocsit, mondta: vedd le az ausztrál zászlót, hátha Mike (a szerelő) katolikus. Aztán ránézett Kristófra, és hozzátette: És vedd le Kristófot is, hátha Mike protestáns.

Másodszorra igen!

Sikerült a vezetés tegnap! Hip-hip-hurrá! Túlzás lenne azt mondani, hogy penge voltam, ahogy haladtunk előre a vizsgán, egyre nagyobb kétségeim támadtak, bár amikor megláttam a vizsgáztató csajt, megállapítottam, hogy nem lesz vele gond  (utólag mondta Michelle, hogy egy másik tanítványát megvágta ugyanaz a faszi, aki engem is először, 2 nap múlva újra vizsgázott, ennél a csajnál, és átment). Ugyanazokat a rükverc-feladatokat kaptam, mint múltkor, azaz megfordulás az úton (amire kaptam egy hibapontot, mert szerinte elég széles volt az út, 3 váltással meg lehetett volna csinálni, nekem 5-tel sikerült, Michelle azt mondta: Nem mindegy, mennyiből sikerült?), és sarkon betolatás. Azért amikor egy félreállásnál felmászott az egyik kerék a padkára, elég nagyon zuhant a sikerbe vetett hitem. Meg is buktathatot volna ezért, de végül 9 hibával zártam. És megálltam, hogy össze-vissza ölelgessem őt vagy Michelle-t.

Most R-matricát kell szereznem, csak itt, É-Írországban kell egy évig kitenni, mint otthon a T-t. Egy évig nem vezethetek 45 mérföld/óránál gyorsabban a megengedett helyeken sem, végre felmehetek az autópályára is, de ott is csak lassan. Ha ez alatt az idő alatt összeszedek 6 büntetőpontot, ugrott a jogsi. Csak példaként: gyorshajtás: 3 pont (gyorsnak számít ha 31-gyel megyek a 30-as övezetben), mobilozás vezetés közben: 3 pont. Michelle szerint nagyon sok új vezetőnek kell újra vizsgáznia egy éven belül ezek, meg ittas vezetés miatt.

Végre elmehetek Marianért amikor későig dolgozik; nem kell majd arra várnom, hogy ráérjen, hogy tudjak gyakorolni, kircsi lesz függetlennek lenni!

Posta - elveszett csomag

Az úgy volt, hogy eladtunk E-bayen egy DVD-dobozt, egy sorozat egyik évadát. Még valamikor augusztus végén, szeptember elején. Kábé egy hónap múlva jön a levél a vevőtől, hogy hol van már a cucc, de ekkor még otthon voltunk MO-on, így sokat nem tudtam tenni. Ahogy hazajöttünk, kitöltöttem az erre szolgáló nyomtatvány, mindent mellékelni kell, attól kezdve, hogy elvileg blokkal kell bizonyítani, hogy mi mennyiért vettük a dobozt  (mert csak a különbséget fizetik ki), egészen a postai feladást igazoló cetliig (szerencsére ezeket mindig elteszem) és az Ebay-es tranzakciót bizonyító számláig. Tegnap kaptam egy levelet a Postától, nagyon elnézést kértek, kivizsgálták az ügyet, de mivel nem jutottak a csomag nyomára, mellékeltek egy csekket a teljes összeg+postaköltségről. Most írhatnám, hogy bezzeg MO-on, de visszafogom magam.

Munkanélküli

Biztos nagyon várjátok már az otthoni "kalandok" második részét, türelem, jön nemsokára.

Most voltam a munkaügyiben, akik panaszkodnak az otthoni aktakukacokra, azokat megnyugtatom, itt is ugyanolyan seggek. Amikor először mentem a visszaérkezés után, hogy visszajelentkezzek a rendszerbe (mert ha nyaralni megyek, akkor ki kell jelentkezni), kiderült, hogy még mindig a rendszer része vagyok. Illetékes elvtárs elfelejtette megnyomni a megfelelő gombot. Mindegy, mára volt időpontom, egy rahedli papírt kellett (megint) kitölteni, pedig a körülményeimben semmi sem változott. Leülök az asztalnál, velem szemben a munkaügyis csaj, "mi a neve, még egyszer, nem értettem. Nem szerepel a listámon. Pillanat, ellenőrzöm. Nem, nincs itt. Mikor kapta ezt az időpontot? Próbálok Önnek időpontot adni ma délutánra vagy a hét egy másik napjára." Itt már fogalmaztam magamban a panaszlevelet, amit írni fogok az irodának, most fordult elő harmadszorra, hogy valamit "elfelejtettek" felvinni a számítógépre. Végül a csaj csak szerzett valakit, aki elmondta ugyanazokat a dolgokat, amiket egyszer már végighallgattam májusban, odaadta ugyanazokat a papírokat, elmondta ugyanazokat a tanácsokat, stb. Ja, majdnem elküldtem az anyjába, amikor kissé számonkérően felrótta nekem, hogy augusztus 20onvalahanyadikán nem jelentem meg, MIÉRT? Én is felemeltem a hangom, akkor itt voltam, szeptemberben nem jelentem meg, de NEM IS KELLETT, mert addigra leiratkoztam, és erről egy hónappal korábban értesítettem is őket. Érdekes módon rögtön visszavett és mondta, hogy oké, oké. A lényeg, hogy semmi sem változik, ugyanúgy keresek munkát, és havonta jelenteni kell nekik. Most egyébként a kormány tervezi, hogy megváltoztatja az egész rendszert, mert sokan kihasználják, hogy nem igazán ellenőrzik a körülményeket, pl. valóban jogosult-e az illető az albérlet-segélyre, így előfordul(t), hogy valaki a nővére nevében is igényelt pénzt, holott a tesó 10 éve Afrikában él. Meg egy csomó olyan családot mutatnak be az újságban, ahol van 8-10 gyerek, és egyik szülő se dolgozott soha, mert jobban kijönnek a segélyekből, mint a munkából. Szóval ezt majd jól megreformálják, de hogy mikor, és mi lesz, fogalmam sincs, és engem nem valószínű, hogy érint, egyrészt, mert addigra a) lesz munkám, vagy b) jogosan igénylem, és tényleg keresek munkát.

Főzőzseni

Tök ciki, ugyanakkor vicces is a mai ebédkészítésem. Tegnap vettünk húsgombócokat csípős (és tényleg az) paradicsomos szószban. Az előbb, gondoltam gurmé leszek, tésztát főztem hozzá. Amikor kész lett, ráborítottam a trutyit. Pár perc múlva megnéztem, kettévágtam egy gombócot, és baromi csalódott voltam, mert alig lehetett megfelezni, tiszta gumis állagú volt, és nyers. Mondom ez biztos valami északír kaja, de azért kihalásztam a kukából a "használati utasítást". Fél órát kell(ett volna) a sütőben sütni... Teljesen nyilvánvaló, hogy ez nem ugyanaz a húsgombóc, mint az otthoni, haha:)

Azt még nem mondtam az otthonléttel (budapestivel) kapcsolatban, hogy amikor elmentünk az Auchanba, már a belépéskor tudtam, hogy nem fogunk időben végezni. elég volt ránézni Marian arcára, az óvodások néznek körül ilyen várakozással és vágyakozással a játékboltban. Ugyanez volt a Metroban és a Dragon Centerben. Azt mondta, hogy legközelebb 1 hónapra megyünk haza, ebből 2 hetet az Auchanban, 2-t a Metroban fog tölteni, egyszerűen elnyűgözte a hipermarketek mérete, szerinte Belfastban kisebbek a boltok. Amikor hazajöttünk Belfastba, addig nem nyugodott, amíg a neten meg nem találta a Metrot, itt Makro néven fut, de ugyanaz a cég. Na ide mentünk tegnap. Ahhoz, hogy megkapjam a kártyát, kellett egy kis határozottság, annak ellenére, hogy előtte kitöltöttem a regisztrációs lapot a neten, elolvastam, milyen dokumentumokat kell magammal vinnem, sőt, fel is hívtam őket, hogy tuti jól van-e a honlapon. A helyszínen persze már variáltak, hogy még ez meg az kell, de kivételesen kemény voltam, és csodák csodája, 20 múlva a kezemben volt a kártya. Marian pedig földöntúli mosollyal lebegett végig az áruházon, és kicsit gyorsan is, mert egy óránk volt zárásig. Jövő héten megint megyünk.

Aztán... voltam megint vezetni, töredelmesen bevallottam Michelle-nek, hogy a vizsga óta nem ültem a volán mögött. Erre bevitt a legnagyobb belvárosi forgalomba, hogy gyakoroljak, de elégedett volt, monta, hogy nem kell csak egy pár órát vennem a következő vizsga előtt, ami 27-én lesz. Ja, és említettem az "individual driving" nevű baromságot korábban (csak most nem találom, hol), ahol a vizsgáztató előre közli, hogy a következő 10 percben mikor merre kell fordulni, és hova is kell(ene) eljutnom. Michelle azt mondja, hogy ide még nem juott el a dolog, holott október elejétől elvileg kötelező. De annyi panasz érkezett rá, hogy Angliában egy hét után levették a vizsgáról (pedig előtte hónapokig alakítgatták, vizsgázókat kérdeztek róla, finomítgatták), és valószínűleg meg is szüntetik. Hurrá!

Találkoztam John-nal, Marian exével, ami nem nehéz, tekintve, hogy itt lakik a házban. A boltból jöttem hazafele, és már nem tudtam kikerülni, ott üldögélt a kávézó előtt. Mintegy egy percig bírtam az udvariaskodó dumát - azért nem bírom a faszit, mert állandóan kérdezősködik, rólam is meg Marianról is, pl. "Hol laksz, abban a lakásban csak egy hálószoba van?", "Hol jártál, 3 hete nem láttalak?", "szereztem neked munkát, miért nem fogadtad el?"-gondolhatod, miért nem. Nagy nehezen elszakadtam tőle, bár hülye voltam, mert mondtam, hogy megyek a Tesco-ba. A kávézó egyébként az utcasarkon van. Miután elintéztem mindent, megyek hazafele, erre látom, hogy ott áll az utca másik oldalán, a zebránál. Baszki, mondom, nem fogok vele egész hazáig sétálni. Elbújtam egy (vastag) oszlop mögé, mondván majd csak hazamegy. De ebből tudom, hogy a kis genya rám várt, ugyanis amikor egy kis idő után előbújtam a fedezékemből, ott várt a sarkon. Kénytelen voltam azt hazudni, hogy az XY boltba megyek, annyira sajnálom, hogy nem tudok vele hazamenni. Marian nagyon röhögött, amikor elmondtam neki, de én is:)

Bányászok

Nézem a BBC-n a chilei bányászok mentését, fantasztikus, most hozták fel a 6-at. Kis könnycsepp...

Marian csodaországban, 1. rész

Lehet, hogy nem lesz 2. rész, mert most mindent megírok, de nem akarom az összes élményünket rátok tukmálni egy hosszú bejegyzésben, inkább több rövidebbe igyekszem összegyűjteni őket.

A hazaút olyan so-so volt, két nappal számoltam, 3 lett belőle, aminek több oka volt: ez volt az első ilyen utunk, így Marian óvatosan vezetett. Sokszor megálltunk, és a GPS nem volt elég pontos, emiatt legalább félórás plusz vezetést szedtünk össze, ezek miatt lekéstük az uccsó kompot Doverben. Németországba belépve tankoltunk, ami után kigyulladt a motorhibát jelző kis ikon a műszerfalon, ezután még lassabban haladtunk óvatosságból. Otthon megnézettük a kocsit, semmi baja nem volt, valószínűleg beragadt a mittoménmi a nemtomhova, és ezért...

Az otthoni tartózkodás röviden összefoglalva: Mariannak minden tetszett, minden kaja ízlett, minden bevásárlóközpontban és szuper/hipermarketben órákat tudott nézelődni. És nagy meglepetésemre nem nagyon futottunk bele a tipikusan bunkó eladóba, talán egy volt összesen, egy Rossmann-ban, ahol szigorúan rendre lettünk utasítva a kosár helyét illetően. Marian nem értette a szavakat, de a tónusból rögtön tudta, mit kell tennie:)

A "minden tetszett" rész: körúti séta a Blahától a Margit-hídon át Budára; Duna-korzó; hétvégén séta a lezárt Andrássy-úton; ARC-kiállítás; fényképezkezés egy Trabanttal. Laci jó fej volt, elmentünk először Szentendrére (töki pompos evés), aztán Visegrádra. itt megálltunk a hegy lábánál, és felküzdöttük magunkat az agyagos, nyirkos, erdős, csúszós részen. Még csodálkoztunk is, hogy nincs felfele autóút? Ahogy kimásztunk az erdőből, zihálva, levegő után kapkodva, megláttuk a kib...tt nagy parkolót buszokkal, kocsikkal. Amikor rákérdeztem Lacinál, hogy mégis mi a bánatos francnak másztunk, amikor kocsikázni is lehetett volna, ennyit mondott: Így izgalmasabb volt. És igaza volt:) A vár, és főleg a kilátás lenyűgöző volt, mind a 3-an el voltunk ájulva. Este pedig felmentünk Budára éjszakai BP-et fényképezni, ismét Laci vitt minket. Tegnap nézegettük a képeket, amiket Marian megmutatott a kollegáinak és az egyik tesójának. Mondta Marian, hogy sajnos hamar megunták a beszámolót az alanyok. Mondom, hány kép van ezen a kütyün? 240. nem gondoltál arra, hogy leszűkítsd olyan 100 körülire? De ez már a válogatás, mert 400 kép volt eredetileg. Mondjuk a 240-ből van 5 Lánchíd éjszaka; 8 visegrádi panoráma ugyanabból a szögből; 6 balatoni naplemente, stb. A budai éjhez viszatérve, voltunk a Citadellán, az Alagút tetején, Mátyás-templom és környékén, Lánchídon. Beteszek néhány képet, BP, Szentendre és Visegrád Marian lencséjén keresztül: Játszótéren: Körút:Andrássy út:Szentendre:Visegrád:

 Folyt. köv.

Hajón

Fél óra múlva Belfastban, ezért gyorsan. Tök jól haladtunk első nap, így tegnap már láttuk, hogy hamarabb odaérünk Dunkerque-be, a szállásra. Javasoltam, hogy ha már ennyi időnk van, menjünk város nézni Brüsszelbe. A lelkesedésünk olyan 20 percig tartott, ekkora dugó otthon sincs, ahogy beértünk, már fordultunk is vissza, az autók piros lámpánál dudáltak ránk, hogy eriggyünk már. A franciaországi szállás elég lepukkant helyen volt, alul-felül-oldalt az összes szomszédot lehetett hallani, ami nem lett volna baj, ha alusznak. De közvetlenül mellettünk házastársi veszekedés (néha már verekedésnek gondoltuk), 1 éven aluli kisgyerek üvöltésével kombinálva. Annak nagyon örültünk, amikor visszaértünk a szomszédos bevásárlóközpontból, hogy se minket nem támadtak meg, se a szobát nem törték fel.

Reggelre elromlott a GPS, pedig órákig próbálkoztunk helyrerakni, még szájból-szájba lélegeztetést is alkalmaztunk. Pánikközeli hangulatban indultunk reggel, el is tévedtünk, de megtaláltuk a kompkikötőt. Nemcsak, hogy átkeltünk a csatornán, de Marian olyan királyul vezetett Angliában meg Skóciában, hogy a 40 perces dugóban álldigálás meg az autópálya-kijárat eltévesztése (vagy nemlétezése) ellenére összeszedett minimum félórás késést is beleszámítva is elértük a 8 órakor induló kompot Belfastba, pedig az éjfélire foglaltunk jegyet. És olyan édik voltak, hogy a 30 fontos átírási izét se kellett kifizetni, mondjuk nincsenek is sokan a hajón. Mégis ki az a nem normális, aki ilyennel akarja tölteni a szombat estéjét? Kissé viharos az idő, a székek pörögnek, mintha be lennének lőve, az emberek dülöngélve járkálnak, egy kissé ittas nő pedig megállíthatatlanul röhög már percek óta. Ja, és még tegnap este vettünk almát és banánt, amit azóta sem találunk, rejtélyes módon elnyelte a csomagtartó.

Egy óra múlva saját ágyban alhatunk:)