Tegnap éjjel

majdnem idevetettem egy cifra bejegyzést, ugyanis este 10-kor elkezdtem kitölteni egy jelentkezési lapot (munka, persze). Mondjuk eleve azt utálom, hogy basszameg nekik nem jó az önéletrajz, minden egyes cégnek saját metódusa meg kérdőíve van, és direkt kikötik, hogy ha önéletrajzot küldesz, akkor ki vagy zárva. Tehát tegnap nekiláttam, Marian segített, hogy a magyar történelem 3-asnak és áruismeret 4-esnek mi felel meg az angol oktatási rendszerben, kiokoskodtuk, hogy mi hova kerüljön. Folyamatosan mentettem a pdf-et, éjfél után kész lett, mentés, küldés Mariannak, hogy a melóhelyen ki tudja nyomtatni, és... az egész nyomorult doksi tök üres volt, mint 2 órával korábban. Azt hittem, felrobbanok és/vagy sírok, mert tényleg annyira szépen megfogalmaztam, összeraktam, satöbbi.

Elkezdtem olvasni Leni Riefenstahl önéletrajzát, annyit tudok róla, hogy Hitlernek forgatott propagandafilmeket és később, már idősebben, a víz szerelmese lett, és tengeri herkentyűket filmezett. Most még csak huszonegy-két éves (még az elején tartok a könyvnek), még nem szippantotta be a Hitler-gépezet.

Kép innen: Leni Riefenstahl
Blood on her hands?