Nos, ez nem volt vicc, kaptam egy levelet, amiben kimatekozták, hogy tényleg ennyi jár nekem. El is mentünk étterembe Mariannal, mert mindig mindent ő fizet, most egy icipicit visszaadhattam neki.
Tegnap Swords-ban voltunk, ez Dublintól pár perc kocsival, ott császkáltunk egész nap, jó idő volt (bár bevásárlóközpontban voltunk, így annyira nem érzékeltük). Marian meg van fázva, a hangja mintha héliumos lenne, rám meg hazafele rámjött a szapora. Annyira gáz volt, mondtam neki, hogy kb. most azonnal kell egy klotyó, de az autópályán nem sok van, szegény, ahogy tudott, lejött, de onnan még 15 km volt a legközelebbi falu. Mezők mellett suhantunk, a végén már mondtam, hogy ott is jó lesz, kétrét görnyedve szenvedtem. Végül találtunk egy benzinkutat, így megmenekültem. Jaj, nagyon sz.r volt.
Még Swords-ban kerestünk egy Aldi-t, Marian szerint van ott, még emlékszik is rá, hogy voltunk ott (nincs ott Aldi egyébként), így a kocsiból megkérdeztünk egy párt, hogy tudnának-e segíteni. Naná, hogy épp most érkezett turisták voltak Hawaii-ról... A hét elején hasonló élményünk volt, amikor Newcastle-ban voltunk. Ez kb. 1,5 órányi vezetésre van innen, Írországban, azért kellett odamennünk, mert Karyn és Peter barátja ott kirándultak (volna), de annyira begombáztak, hogy nem tudtak megmozdulni se, de ez egy másik történet. Szóval Newcastle-ban is megkérdeztünk egy párt, hogy merre van a park, azok meg német tuirsták voltak.
Most meg Killyleagh-be megyünk, kastélynézőbe (itt munkaszüneti nap van), meg focizni.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése