Megpróbáltatások

Nos, ez nem volt vicc, kaptam egy levelet, amiben kimatekozták, hogy tényleg ennyi jár nekem. El is mentünk étterembe Mariannal, mert mindig mindent ő fizet, most egy icipicit visszaadhattam neki.

Tegnap Swords-ban voltunk, ez Dublintól pár perc kocsival, ott császkáltunk egész nap, jó idő volt (bár bevásárlóközpontban voltunk, így annyira nem érzékeltük). Marian meg van fázva, a hangja mintha héliumos lenne, rám meg hazafele rámjött a szapora. Annyira gáz volt, mondtam neki, hogy kb. most azonnal kell egy klotyó, de az autópályán nem sok van, szegény, ahogy tudott, lejött, de onnan még 15 km volt a legközelebbi falu. Mezők mellett suhantunk, a végén már mondtam, hogy ott is jó lesz, kétrét görnyedve szenvedtem. Végül találtunk egy benzinkutat, így megmenekültem. Jaj, nagyon sz.r volt.

Még Swords-ban kerestünk egy Aldi-t, Marian szerint van ott, még emlékszik is rá, hogy voltunk ott (nincs ott Aldi egyébként), így a kocsiból megkérdeztünk egy párt, hogy tudnának-e segíteni. Naná, hogy épp most érkezett turisták voltak Hawaii-ról... A hét elején hasonló élményünk volt, amikor Newcastle-ban voltunk. Ez kb. 1,5 órányi vezetésre van innen, Írországban, azért kellett odamennünk, mert Karyn és Peter barátja ott kirándultak (volna), de annyira begombáztak, hogy nem tudtak megmozdulni se, de ez egy másik történet. Szóval Newcastle-ban is megkérdeztünk egy párt, hogy merre van a park, azok meg német tuirsták voltak.

Most meg Killyleagh-be megyünk, kastélynézőbe (itt munkaszüneti nap van), meg focizni.

Ez valami vicc??

Képzeljétek, megnéztem a bankszámláimat, van ilyen internetbankos izém, és a 3-ból kettőn úgy 5-10 font szokott kotyogni, és hát írtam a Tax Credites cécóról, hogy jól lepattintottak. Erre az egyik nem is használt számlán egy óriási összeg figyel. Az óriásit persze jelen körülményeim figyelembevételével kell érteni. Nézem, nézem, hogy ki volt a jótét lélek, hát a Tax Credit. Úgy tűnik, hogy mielőtt közölték, hogy nem jár semmi, még kiutaltak egy kis zsozsettát szegény harmadikvilágbeli éhező munkanélkülinek. Tiszta izgalomban vagyok, hogy csak tévedés volt, vagy mehetek mázsaszámra fagyit venni???

A mi utcánk 24 fokban

előlről: és a másik irányból:

Tax Credits

Van ez a címben is említett izé, aminek az a lényege, hogy ha bizonyos összeg alatt keresel évente, akkor az állam kiegészíti ezzel a tax credittel. És évente kell megújítani. Amikor a hotelben dolgoztam, akkor kaptam valamennyit, az elmúlt évben ennek az összegnek a tizedét. Elvileg, ha megváltoznak a körülmények, akkor jelentened kell egy hónapon belül (cím, munka, családi állapot, stb.). Én a héten telefonáltam nekik (6 hónap után, tudom...), mondtam, hogy fél éve nincs állásom, satöbbi. Gondoltam, majd kapok jó sok zsozsit, erre most jött a levél, hogy köszönik, hogy tájékoztattam őket, és mostantól egy fillért se kapok. Baszki, értitek ti ezt? Amikor dolgozom, akkor jár, amikor nem, és szükségem lenne a pénzre, akkor elveszik. Sőt, nem csak, hogy nem folyósítják tovább, hanem kiderítették, hogy még én tartozom nekik, 25 fonttal!! A levél végén hozzátették, hogy mivel ez alacsony összeg, eltekintenek a visszafizetéstől. Köszi, bazmeg.

Amúgy a héten bejelentkeztem munkanélküli segélyre, június 1-re kaptam időpontot.

Tegnap éjjel

majdnem idevetettem egy cifra bejegyzést, ugyanis este 10-kor elkezdtem kitölteni egy jelentkezési lapot (munka, persze). Mondjuk eleve azt utálom, hogy basszameg nekik nem jó az önéletrajz, minden egyes cégnek saját metódusa meg kérdőíve van, és direkt kikötik, hogy ha önéletrajzot küldesz, akkor ki vagy zárva. Tehát tegnap nekiláttam, Marian segített, hogy a magyar történelem 3-asnak és áruismeret 4-esnek mi felel meg az angol oktatási rendszerben, kiokoskodtuk, hogy mi hova kerüljön. Folyamatosan mentettem a pdf-et, éjfél után kész lett, mentés, küldés Mariannak, hogy a melóhelyen ki tudja nyomtatni, és... az egész nyomorult doksi tök üres volt, mint 2 órával korábban. Azt hittem, felrobbanok és/vagy sírok, mert tényleg annyira szépen megfogalmaztam, összeraktam, satöbbi.

Elkezdtem olvasni Leni Riefenstahl önéletrajzát, annyit tudok róla, hogy Hitlernek forgatott propagandafilmeket és később, már idősebben, a víz szerelmese lett, és tengeri herkentyűket filmezett. Most még csak huszonegy-két éves (még az elején tartok a könyvnek), még nem szippantotta be a Hitler-gépezet.

Kép innen: Leni Riefenstahl
Blood on her hands?

Botanic Garden

Amíg nincs munka, addig csak ilyenekkel tudlak titeket szórakoztatni. Ez itt a botanikus kert, kb. 20 percnyi gyaloglásra tőlünk. Mivel közel van a Queen's University-hez, illetve egymás szájában van a kettő, sok tanonc üldögél a padokon, és persze turisták, akik vadul fényképezik a fű-fa-virág-bokor négyest.

Kelvin szobra a bejáratnál:

Még leprechaun

Ezt is kaptuk a múzeumban, leprechaun érme: Holnap megyek munkaközvetítőbe, bár 3. napja b.sznak válaszolni a levelemre, de Marian egyik ismerőse járt náluk, és másnap már volt munkája. Uff.

Leprechaun Museum, Dublin

Először is, Marian lelkemre kötötte, hogy mondjam el, majdnem végig én vezettem Dublinba és vissza. Ahol nem autópálya volt, ott én nyomtam:) Olyan  100 km.

A leprechaunok (ejtsd: leprekón) az ír mondavilág tündérei, de nem ám tündibündi fehér ruhás, kívánságokat teljesítő, varázspálcás cicababák, hanem hímnemű, szakállas, amolyan Rumcájsz-kinézetű, apró csínytevők. Ebben a hordószerűségben elvileg kisebbek, illetve nagyobbak lettünk attól függően, hogy a cső melyik részén álltunk. Mi tuti azon az egy helyen fényképezkedtünk, ahol átlagos magasságúak voltunk: Aztán hirtelen borzasztóan összementünk, és a tea is tejjel volt: Állítólag minden leprechaunnak van egy szakajtónyi aranya, de nagyon jól rejtegetik az emberek elől, leginkább a szivárvány tövében lelhetők fel, de villámgyorsnak kell lennünk, ha meg akarjuk szerezni az aranyat vagy el akarjuk kapni a manót. A látogatás végén, az ajándékbolt/kávézóban mindenkinek "kötelező" rajzolni egy, a látottakkal kapcsolatos képet, és rá kellett írni a nevünket és korunkat. Ez Mariané (nem valószínű, hogy ne ismernétek fel, mi ez, de azért elmondom: leprechaun bújkál a bokor mögött, és a szakajtónyi aranya): És az enyém (a szivárvány tövében kincs van; és fa mögött rejtőzködő leprechaun):  Az összes kép erre a falra kerül ki. A legidősebb látogató 72 éves, a legfiatalabb 4.

Nincs új a nap alatt

Itt is megismétlődött a magyarországi választási mizéria, több választókerületben órákig álltak sorban a szavazni vágyók, sokakat elküldtek. Most nyilatkozik a faszi, hogy "kivizsgálják az összes ilyen ügyet". A konzervatívok nyertek, de itteni szokás szerint nem a győztes pártot kéri fel Bözsi a kormányalakításra, hanem az uralkodó párt vezetőjét, így Gordon Brown kigolyózhatja a nyertest egy koalícióalakítással.

Egyébként itt mindig hétköznap, csütörtökön van választás, ami fura nekem, a hétvége sokkal jobbnak tűnik, de nyilván ennek is megvan az oka. Marian még életében nem szavazott, mert az első alkalommal, amikor megpróbált, meggyanúsították, hogy más helyett próbál voksolni.

Kaptam egy vezetést segítő, igen kifinomult eszközt: Jól látjátok, ez egy Tesz-Vesz város-szerű térkép. Ezen fogunk szituációkat gyakorolni, pl. hogyan kell körforgalomba/ból kikeveredni. A szetthez 6 autó is tartozik, köztük mentő-, rendőr- és tűzoltóautó.

Sokat agyaltam, hogy miért nem sikerül munkát találni, még arra is gondoltam, hogy talán az önéletrajzzal, illetve nem a tartalommal, hanem a kinézettel van baj? Tegnap megkértem Mariant, hogy nézze át, kihúztam, hozzáírtam, kiszedtem a kereteket, a ballasztot, és tényleg jobban néz ki, és rövidebb. Csuriban az ujjaim.

És hétvégén megyünk Dublinba:)

Tegnap lőtt képek

Plusz info: ma rántott májat csinálok rántott hagymakarikákkal, Marian pedig banános kenyeret süt.