Marcsi néha kicsit túlaggódja magát

Tegnap egyedül mentem a kéziedzésre, nem ő vitt, és tiszta ideg volt, hogy odaérek-e, nem lesz-e bajom, és utána hazatalálok-e. Minden sikerült. Múlt héten nem volt itthon amikor hazajöttem munkából, mert valamelyik barátnőjével csacsogott. Akkor meg azon aggódott, hogy mit fogok enni. "Ha hazaértél, neked kell vacsorát csinálnod magadnak, jó? Meg tudod csinálni?" Mintha 2 évig, amíg fordított volt a felállás és ő dolgozott, én meg nem, nem én főztem volna... Ma meg odarakott mosnivalót, és a mosógép elé kitette a kosarat, biztos azt gondolja, hogy csak úgy emlékszem majd, hogy teregetnem kell, ha előtte átesek a kosáron. 

A kéziedzésen kezdem átvenni az irányítást, tegnap már megkérdeztem, hogy a kapusok mehetnek-e külön melegíteni, aztán a focikapusnak megmutattam, hogy melegítünk be, de volt saját ötlete is, gondoltam, tényleg nekem akarod elmagyarázni, amikor kb. 18 évig csináltam? Aztán védtem egy ziccert, és mindenki megtapsolt, az jó volt.

Ma megkaptam a levelet az egyetemtől, hogy meghosszabbították a szerződésemet jövő augusztusig, hurrá! 

Kedden megyek haza, pénteken jövök is vissza, közben egy ismerősöm mondta, hogy Dublinban is megcsinálják az útlevelet, Marian is kérdezte, hogy nem lehet-e ott, de én azt gondoltam, persze lehet, hogy nincs igazam, hogy miért lehetne, amikor nem is Írországban lakom? Nem a lakhely szerinti illetékes hivatalhoz kell menni? Megkérdeztem Geraldine-t a munkahelyen, erre ő: 'Á, juj, azt nem lehet, hát az országhatárt se nagyon lépheted át!' De az ő férje arab, és amennyire tudom, Arábia országai nem EU tagok, kicsit más a helyzetük...

Jó hír nekünk, nyílt Belfastban egy magyar web bolt, ott mondjuk nem sok minden kapható egyelőre, például alapvető élémiszereknél ecet van kiírva, a képen meg sűrített paradicsom látható, szóval van még vele munka bőven, de a srác átküldte a listát, és rendeltem is Túró Rudit, majonézt, Traubit, Pilótát, elvileg ma szállítják. Nyami.

Ja, a zászlós emberek még mindig tüntetnek, kitartóak.

Bálint nap

Mondhatnám, hogy a semmiből indult, majd "óriási" erőfeszítések árán ugyanoda érkeztünk. Mi nem Valentinezünk, megbeszéltük, hogy nekünk semmit sem jelent ez a nap, nem veszünk a másiknak semmit. Így is készültünk, azaz sehogy, aztán felvetettem, hogy elmehetnénk fallabdázni, utána meg egy kávézóba egy teára és forró csokira. Csak aztán megnéztem a TV műsort, és 14-én KETTŐ datab focimeccs is volt. Megkérdeztem Marcsit, hogy mit szeretne, és azt mondta, amit hallani szerettem volna: "Ha nem baj, akkor én inkább a focit választom". Na ezért (is) szeretem:)

Amíg 14-én dolgozni voltam, Marcsi mondta, hogy valaki itt járt egy nagy csokor virággal a kezében, ami annak fényében, hogy itt senki más nem lakik, legalábbis érdekes. Mnek egy másodpercre megdobbant a szíve, hogy "lám, Csenge megváltozott, küldött nekem virágot". De aztán a muki hátrament, ott keresgélte a címet. Végül becsengetett, M kérdezte, hogy neki szól-e a virág, de lelombozódott, mert hát nyilván ismer, én nem csinálok ilyet. Azt mondta, ha én küldtem volna a virágot, akkor örült volna, de mindenképp elmondta volna, hogy nem kellett volna, sőt, talán még azt is mondta volna, hogy egy akármilyen kábel jobb meglepetés lett volna...

Tegnap este kissé megfáradva érkeztem a 2. kéziedzésemre, a héten 3x dolgoztam este is, péntekre kipurcantam, de megígértem, hogy lemegyek. Az az ír lány, akivel az első edzésen találkoztunk, focizás közben a bokáját törte, így én voltam az egyetlen lány. Amikor indítottunk, megállapíottam, hogy a vér nem válik vízzé, még mindig kurvajól indítok :D Fogtam pár labdát, ziccert is, elégedett voltam. A legvégén 7-esdobások voltak, de az volt a lényeg, hogy a lövőknek engem kellett eltalálniuk, nekem meg ugrálni kellett a labda elől. Aztán egy idő után cseréltünk, egy fiatal srác, a másik kapus állt be. Laci lőtte az első hetest, ahogy láttam, minden erejét beleadta, és telibe lőtte a gyereket a hm, has alatti területen. Szegény srác úgy csuklott üssze, mint egy krumpliszsák, Laci a következő 5 percben próbálta életben tartani...

Aztán edzés után Aldo, akinek nem tudom milyen funkciója van, de sokat magyaráz, mégha hülyeségeket is, mondta, hogy április 6-án bemutatómeccset játszanak Dublinban az Írország-Észtország EB selejtező előtt, van-e kedvem menni? Mondtam, hogy szarrá fognak minket verni, mert rendes méretű pályán lesz a meccs, plusz félek, hogy csak fiúk lesznek az ellenfélnél, és kilőnek a pályáról, de azért megyek. :)

A felsőnk pedig ilyen lesz, ha hajlandóak vagyunk 38 ajerót kifizetni érte:

https://www.facebook.com/photo.php?fbid=317428408378037&set=a.266350520152493.62180.263679477086264&type=1&theater

Hétvégi összefoglalós

Amikor Zoli írt arról a blogján, hogy pár hónap múlva költözniük kell, eszembe jutott, hogy mi is hasonló cipőben járunk, csak elfelejtettem itt megemlíteni. Nekünk levelet küldött a landlord, hogy eladja a házat, pénteken érkezett az értesítő, hogy ne tudjuk flehívni az ürgét, Marcsi sírva telefonált, hogy most mi lesz. De aztán hétfőn beszélt Karburátorral (igazi neve Carberry), annyiban biztos voltam, hogy mivel szerződésünk van decemberig, addig nem rúghatnak ki, de Mr. K megnyugtatott, hogy csak szeretné eladni a házat, de ez hosszadalmas folyamat, lehet, hogy évekig nem lesz érdeklődő vagy vevő. Azért a szemünket nyitva tartjuk, ha akad valami december előtt, akkor belevágunk. És nem, ez nem jelzés arra, hogy hazaköltözzünk, az még odébb van.

Tegnap jó hírt kaptam a munkahelyen: egy évvel meghosszabbították a szerződésemet, 2014 augusztusáig. Ez megnyugtató, nem kell körmöt rágnom, hogy mi lesz nyár után, vagy azon merengeni, hogy keressek-e már most másik állást, jelentkezzek-e a leisure centre-es recepciós állásra, amit ugyan még meg se hirdettek, de majd pár hónap múlva már biztosan. Az meg még jobb, hogy augusztustól magasabb lesz a fizetésem is. (amikor felhívtam Mariant, hogy elújságoljam a jóhírt, persze nagyon örült, de aztán megkérdezte, hogy: 
-De mi lesz a nyaralással?
-Megkérdeztem, és így is mehetünk 3 hétre.
-De én 6 hétre akartam menni...!)

Az egyik leisure centre-ben most amúgy is amolyan átmeneti állapot van, átszervezték az önkormányzatnál a manageri szerkezetet, eddig 4-en voltak, ezentúl csak 3 kell, két kétfős klikkre bomlott a négy manager, az egyik nem volt hajlandó elmenni az interjúra, akkor a többi sem, de amelyik nem ment el, az nem is értem, miért ragaszkodik a posztjához, amikor most is munkahelyi stressz okozta betegszabin van. Plusz néha reggel 7-kor kéne kezdeniük, ez a csaj meg előre szólt, hogy ő nem tud ilyen korán bejönni, mert akkor ki viszi a gyereket iskolába. A 3 megmaradtból kettő leginkább az irodában ül és le se szarja, mi folyik az épületben, állítólag ez is változni fog. Paul, akinek nem sikerült annyira jól az interjú, másik leisure centre-be fog menni, sajnálom, mert jó fej és értett is ahhoz, amit csinált. Na de ki mondta, hogy az itteni önkormányzat hibátlanul dolgozik?

Gondolom mindenkit szétfeszít a kíváncsiság: mit főztem ma? Hát Marcsi kívánságára paprikás krumplit, lengyel boltban vett füstölt kolbásszal. 

Most pedig 2 kézilabdameccs következik, aztán Afrikai Nemzetek Kupája foci bronzmeccs. Aztán csodálkozom, amikor az irodában megkérdezik, hogy izgalmas volt-e a hétvége, én igennel felelek, és felsorolom az előbbieket, és furcsán néznek rám...

Hát jól elhanyagoltam a blogot,

ez tény. Ja igen, a fogászatról írtam legutóbb. A héten szemésznél voltam, mert Marcsi talált egy újonnan alakult kézilabdacsapatot itt Belfastban, de csak egy pár kontaktlencsém maradt, kellett új. A kézicsapat annyira kezdő, hogy vegyesen vannak fiúk-lányok, illetve amikor én voltam, ez erős túlzás volt, rajtam kívül még egy lány futkosott. A pálya kisebb a szabványnál, ez le is lohaszotta az egyebként nagy lelkesedésemet, nem elég, hogy képzetlenek a játékosok, még közelebbről is lőnek, mint kéne, nem lesz ennek jó vége. De mindenki nagyon kedves volt, van egy magyar srác, aki tud játszani, meg egy spanyol fiú. Az edző furamód egy indiai pacák volt, meglehetősen fogalmatlanul fújdogálta a sípot, de ami aggasztóbb az északír kézilabda jövőjét illetően, ő edzette az ifiket is... Ettől függetlenül asszem járni fogok, mert mégiscsak foghatok kézilabdát a kezemben, már ezért megéri. Mivel fiúuralom volt, fiúlabdával játszottunk, nem emlékeztem, hogy ennyire nehéz lett volna a labda... Amikor indítani próbáltam a kis pályán a nagy labdával, hát mit mondjak, a szemközti falról pattant vissza a labda...
Visszatérve a szemészhez, meg voltam győződve róla, hogy tuti romlott a szemem, de mindig parázok, mielőtt megyek, és mindig tuti bizots vagyok benne, hogy most aztán legalább 10-es kukkerom lesz. Egy órán keresztül vizsgált a pasas (munkaidőben mentem), végülis nem romlott a szemem, de a szemtengelyferdülésem (asztigmatizmus) romlott, 0,25-ről 0,50-re. Emiatt nem kellett volna új szemüge, de legutóbb talán 10, de az is lehet, hogy 15 éve csináltattam szemüveget, ideje volt már. Plusz kontaktlencse, kb. másfél évre elegendő adag.
Aztán további hír, hogy február végén hivatalos baráti látogatásra MO-ra érkezem, de csak pár éjszakára, kell új személyi meg útlevél. Az időpontokat már lefoglaltam, listát írtam, hogy milyen hivatalos papírokat kell vinni, remélem, minden zökkenőmentesen fog zajlani. A terv az, hogy mivel az útlevelet megőrzik egy évig, ezért abból nem a sürgősségit csináltatom, hanem simát, a személyit meg majd kiküldik postán a rokonoknak, akik futárral küldik el nekem egy naaagy dobozban, amibe pont bele fog férni pár bor Marcsinak, meg egy kis ropi Sport szelettel.