Newgrange

Írországban helyezkedik el, nem messze az ír-északír határtól, kb. 5000 éve épült, régebbi, mint Stonehenge és a Gízai piramisok (és közelebb is van), és a Világörökség része. 

Newgrange

Azt nem tudni, hogy miért építették és mire használták (valószínűleg temetkezési hely volt). Nem ez az egyetlen ilyen építmény ezen a helyen, nem messze Newgrange-től található Knowth (ejtsd: Náut) és Dowth (Dáut). Több tonnás, óriási kövek képezik az alapját, egészen pontosan 97, plusz a legnagyobb a bejáratnál, amit megalitikus minták díszítenek: 

A bejárat

Lisa, az idegenvezető szerint 10-60évig tartott az építése, de azt gyanítják, hogy mivel óriási meló lehetett ezeket a hatalmas köveket a rendeltetési helyükre eljuttatni, ez a szám inkább a 60-hoz áll közelebb, ami, figyelembe véve azt, hogy akkoriban az átlag élettartam 30-35 év volt, több emberöltőn keresztül zajlott. Lisával bementünk, kb. 10-en, de bent nem lehetett fényképezni, ezt a képet se én csináltam (khm...): 

 A fény minden téli nap-éjegyenlőségnél 5 napon át napi kb. napi 17 percig süt be a tetőn elhelyezkedő "ablakon" keresztül. Ezt évente 35000 ember szeretné megnézni, mivel ez nyilván lehetetlen, 50-et kisorsolnak belőlük, ők hozhatnak magukkal még egy embert, csoportokra osztják őket, és beosztják hogy ki mikor megy be. Lisa szerint így is az évi 5 napból csak 2-3 alkalommal esik pont úgy a fény, hogy bevilágít a kamrába, így a látogatók fele csalódottan távozik.

Belül láttunk graffitiket is, de ezek sem frissek. A helyről több évezredig nem tudtak, mert belepte a fű, leestek róla kövek, amik betemették a kijáratot. Aztán 1699-ben felfedezték, amikor a földbirtokosnak útépítéshez kellettek kövek, és amilyen mázlisták voltak, pont a bejárat előtti köveket emelték el, így bukkantak az épületre. Ez után készültek a graffitik (korabeli huligánok).

A fal

Newgrange-ből átmentünk a Boyne-i csata helyére, ahol láthattuk, hogy csaptak össze a protestánsok a katolikusokkal, hogyan szenvedtek vereséget az utóbbiak, és bárcsak mondhatnám, hogy boldogan éltek, amíg meg nem haltak, de hát nem. Erre a győzelemre emlékeznek minden július 12-én a protestánsok, és vonulnak keresztbe-kasul Belfaston  díszes hacukákba öltözve. A felvonulásról itt írtam korábban. Az emlékhelyen volt egy bemutató, egy korabeli ruhába öltözött, nagyon helyes figura tartotta az akkori lőfegyverekről. Ebből volt nála kettő, megmutogatta a mező közepén, hogy kell megtölteni, mik az előnyei (bunkósbotként is használható, a puska kb. 6 kiló volt), a hátrányai (a kanóc esőben nem annyira működött), majd el is sütötte először az egyiket teljesen váratlanul, figyelmeztetés nélkül. Mindenki ugrott egy nagyot, egy kisgeyrek őrült sírásba kezdett, a szülőnek el kellett vinnie hallótávolságon kívülre. Másodszorra már szólt, így sikerült ezt lőnöm:

7 kép egyben:)