Ez az új munka

sehogy nem akar beindulni, de valahogy olyan érzésem van, hogy ez a leendő munkaadómat annyira nem zavarja, vagy érdekli, mint engem. Én emileztem neki, hogy most akkor jövő hétfőn kezdek? Kiderült, hogy még nem kapták meg a referenciákat, addig a fülük botját se mozdítják. Sőt, engem kértek meg, hogy legyek má' olyan retkes és ÉN szóljak a referenciaszemélyeknek, hogy küldjék vissza a kitöltött nyomtatványt. Írtam nekik, egyik se kapott semmit. Megadtam nekik még 2 nevet, az egyik Marian-é, már vagy 2 napja, ő még nem kapott semmiféle emilt. Nem izgatna annyira a dolog, csak mivel úgy számoltam, hogy jövő héttől az egyetemen is dolgozom, nem vállaltam túlórát a másik munkahelyen, és szépen 2 szék között a földre pottyantam. Se új munka, se túlóra.

Zoli múlt héten azt sms-ezte, hogy ki fog nyírni, nem is értem, miért lett ilyen agresszív (biztos sok Dolph Lundgren-es filmet nézett), amikor mindössze annyi történt, hogy Andi, a barátnője, aki amúgy Londonban lakik, titokban meglátogatta, és mi voltunk a konspirációs gépezet egy fogaskereke: egyrészt nem árulhattuk el Zolinak; másrészt meg kellett szervezni, nehogy Zoli azon a hétvégén valahova menni akarjon, így álnokul elhívtam moziba;  harmadrészt Andit elhoztuk a reptérről. És cserébe kaptunk Túró Rudit, most őszintén, ti nemet mondtatok volna?? Mondjuk amikor becsöngettem hozzá, és Zoli értetlenül nézett rám, hogy milyen segítséget akarok a bőrönddel, amihez az autóhoz kell fáradnia a mamuszában meg a fürdőköntösében, akkor azt hittem, hogy dugába dől a terv, de aztán csak átadtuk az asszonyt a sokkos állapotban lévő urának.

Múlt héten bementünk a munkahelyemhez közel levő lengyel boltba körülnézni, apám, micsoda aranybánya!! Az üzlet úgy 3-4-szer nagyobb, mint a dublini magyar bolt (ha ez bárkinek is mond valamit...), még külön lett részlege is van, akkora. Lehet kapni friss pékárut (Marian->mákos kifli, zsömle, kalács), van hús-, és sajtpultjuk, csak semmit nem értünk a feliratokból. Pár nappal az első próbálkozás után visszamentem, hogy a korábban kipróbált sajtból és felvágottból ezúttal egy nagyobb adagot szerezzek be. Persze pénz nem volt nálam, csak kártya, és ahhoz, hogy kártyával lehessen fizetni, minimum 10 fontot kell költeni. Hát én vettem eperlekvárt, húst, sajtot, de ez csak 4 font körül volt. Belenéztem a húsos pultba, volt valami hagymás májkrémszerű trutyi, úgy volt csomagolva, mint egy pár lángolt kolbász, mármint így párba volt csomagolva, na az jó lesz. Hát az is csak 99 penny volt. Kénytelen voltam még 3 tábla csokit venni (az egyik körtés Milka, nagyon finom, de van nekik csilis csokijuk is), így nagy nehezen 10 font fölé kúszott az összeg (vagy 30 pennyvel). A felvágott úgy nézett ki, mint otthon a Csemege Karaj, az íze is olyan, nem tudom a hazai árát, itt az ilyen jellegű húsokat általában általában 4-5 szeletenként csomagolva lehet kapni úgy 2 fontért. Itt a 10 szeletért asszem 1 fontot fizettünk, és a sajt is hasonló árban volt. Megjegyzem, nem azért mentünk a lengyel boltba, mert arra számítottunk, hogy mennyivel olcsóbban megússzuk, ez csak egy bónusz volt.
Azok után, hogy Mariant elengedte a könyvtár (itt írtam róla), és örült, hogy április közepén otthagyhatja a bagázst, kapott egy levelet, hogy "igaz, hogy jóváhagytuk az intézkedést, és már nincs szükségünk a szolgálataira, azért mégiscsak kell ide valaki, aki ért is ahhoz, amit csinál, így az április közepéről május végére módosítottuk a munkaviszony utolsó napját." Édesek, nem?