Végre megérkeztek a referenciáim az egyetemre,

hétfőn kezdek, juhéééé! Sajnos oda nem járhatok be tréninggyatyában, "smart casual"-ban kell nyomni, el is mentünk vásárolni. Utálok vásárolni, mert soha nincs semmi a méretemben, ami tetszene és még jól is áll, mondjuk itt legalább nem mondják azt, amit otthon: "EKKORA méretünk nincs", azaz: dagadt disznóknak nem árulunk. Ettől asszem érthetően mindig morcos leszek, úgyhogy már az indulás előtt nyafogok, mert tudom mi követkeik: sok nézelődés, sok próbálgatás, és csalódottan távozás. De most csoda történt: a Debenhams-be mentünk, és olyan remek ruhák voltak, hogy csak na! Felpróbáltam egy nadrágot, és nemcsak, hogy jó méret volt, de baromi kényelmes is. Végül vettem 2 nadrágot 7 felsőt, és nem (csak) a szokásos unalmas színekben, van neonzöld-narancs-csíkos, kék-piros-csíkos, nőcis. 170 fontot fizettem, soha nem vettem nőies ruhákat ennyiért. És most nincs kedvem lefogyni, mert akkor mi lesz a frissen vásárolt szuper cuccaimmal?
Ma cipőt is vettem, ECCO márka, nagyon kényelmes, elegáns, belebújós, itt megnézhetitek:
http://shopeu.ecco.com/uk/en/ecco/sky_462717/462718?group=search

Volt egy másik is, ami nagyon jól menne az új, zöld nadidrágomhoz, de a boltban azt mondta az eladó, hogy ez tavalyi modell, de az interneten még biztos megtaláljuk valahol. Hát nem találtuk, úgy tűnik, itt a UK-ben már csak a lila változata kapható. De megtaláltuk Amerikában és egy német weboldalon is. Ha nincs más, megrendelem onnan.
Megkaptam az új autómat, hétfő vagy kedd óta már azzal járok dolgozni, mondanom sem kell, ég és föld, sőt a csillagok a különbség a piros autóm és e között. Simán megy vele a parkolás, mivel szervókormányos, sokkal jobban gyorsul, nagyobb biztonságban érzem magam, mert nagyobb autó, és magasabbról jobban kilátok, és hát a rádiót még nem is említettem. Meg hogy nem kell a másik oldalról átmászni, ha be akarok szállni. A biztosítás egy évre több, mint 700 font volt, az egy kicsit fájt, de tudtam, hogy ennyi lesz. Csak összehasonlításképp, a kis Ford asszem 300 volt egy évre. Azért nem ismertem még ki ennyi idő alatt, minden vezetés során lefulladtam egyszer, nagyon érzékenyek a pedáljai.
Marian munkahelyén változások lesznek, többet kell dolgozni majd, most Marian minden 3. szombaton kell bejárjon, júniustól az ott maradt két managernek kéthetente kell. Aztán 8.30 vagy 9 helyett már 8.15-kor kezdeni kell, és egy óra helyett csak félórás ebédszünet lesz. Az ott dolgozóknak egyenként adagolják az infót, sok értelme nincs, nem gondolják odafent, hogy a kollegák esetleg beszélgetnek erről?

Ez az új munka

sehogy nem akar beindulni, de valahogy olyan érzésem van, hogy ez a leendő munkaadómat annyira nem zavarja, vagy érdekli, mint engem. Én emileztem neki, hogy most akkor jövő hétfőn kezdek? Kiderült, hogy még nem kapták meg a referenciákat, addig a fülük botját se mozdítják. Sőt, engem kértek meg, hogy legyek má' olyan retkes és ÉN szóljak a referenciaszemélyeknek, hogy küldjék vissza a kitöltött nyomtatványt. Írtam nekik, egyik se kapott semmit. Megadtam nekik még 2 nevet, az egyik Marian-é, már vagy 2 napja, ő még nem kapott semmiféle emilt. Nem izgatna annyira a dolog, csak mivel úgy számoltam, hogy jövő héttől az egyetemen is dolgozom, nem vállaltam túlórát a másik munkahelyen, és szépen 2 szék között a földre pottyantam. Se új munka, se túlóra.

Zoli múlt héten azt sms-ezte, hogy ki fog nyírni, nem is értem, miért lett ilyen agresszív (biztos sok Dolph Lundgren-es filmet nézett), amikor mindössze annyi történt, hogy Andi, a barátnője, aki amúgy Londonban lakik, titokban meglátogatta, és mi voltunk a konspirációs gépezet egy fogaskereke: egyrészt nem árulhattuk el Zolinak; másrészt meg kellett szervezni, nehogy Zoli azon a hétvégén valahova menni akarjon, így álnokul elhívtam moziba;  harmadrészt Andit elhoztuk a reptérről. És cserébe kaptunk Túró Rudit, most őszintén, ti nemet mondtatok volna?? Mondjuk amikor becsöngettem hozzá, és Zoli értetlenül nézett rám, hogy milyen segítséget akarok a bőrönddel, amihez az autóhoz kell fáradnia a mamuszában meg a fürdőköntösében, akkor azt hittem, hogy dugába dől a terv, de aztán csak átadtuk az asszonyt a sokkos állapotban lévő urának.

Múlt héten bementünk a munkahelyemhez közel levő lengyel boltba körülnézni, apám, micsoda aranybánya!! Az üzlet úgy 3-4-szer nagyobb, mint a dublini magyar bolt (ha ez bárkinek is mond valamit...), még külön lett részlege is van, akkora. Lehet kapni friss pékárut (Marian->mákos kifli, zsömle, kalács), van hús-, és sajtpultjuk, csak semmit nem értünk a feliratokból. Pár nappal az első próbálkozás után visszamentem, hogy a korábban kipróbált sajtból és felvágottból ezúttal egy nagyobb adagot szerezzek be. Persze pénz nem volt nálam, csak kártya, és ahhoz, hogy kártyával lehessen fizetni, minimum 10 fontot kell költeni. Hát én vettem eperlekvárt, húst, sajtot, de ez csak 4 font körül volt. Belenéztem a húsos pultba, volt valami hagymás májkrémszerű trutyi, úgy volt csomagolva, mint egy pár lángolt kolbász, mármint így párba volt csomagolva, na az jó lesz. Hát az is csak 99 penny volt. Kénytelen voltam még 3 tábla csokit venni (az egyik körtés Milka, nagyon finom, de van nekik csilis csokijuk is), így nagy nehezen 10 font fölé kúszott az összeg (vagy 30 pennyvel). A felvágott úgy nézett ki, mint otthon a Csemege Karaj, az íze is olyan, nem tudom a hazai árát, itt az ilyen jellegű húsokat általában általában 4-5 szeletenként csomagolva lehet kapni úgy 2 fontért. Itt a 10 szeletért asszem 1 fontot fizettünk, és a sajt is hasonló árban volt. Megjegyzem, nem azért mentünk a lengyel boltba, mert arra számítottunk, hogy mennyivel olcsóbban megússzuk, ez csak egy bónusz volt.
Azok után, hogy Mariant elengedte a könyvtár (itt írtam róla), és örült, hogy április közepén otthagyhatja a bagázst, kapott egy levelet, hogy "igaz, hogy jóváhagytuk az intézkedést, és már nincs szükségünk a szolgálataira, azért mégiscsak kell ide valaki, aki ért is ahhoz, amit csinál, így az április közepéről május végére módosítottuk a munkaviszony utolsó napját." Édesek, nem?

Új munka!

Hát csak megkaptam az egyetemi munkát:) most küldtek vagy 6 féle doksit, mindet elolvasni, kitölteni, visszaküldeni, bizonyítványokat bemutatni. 2 hónapos csak a munka, május végéig, de ez fedezi az otthoni nyaralásunkat (bőőőőven)

Már megint elmaradásban vagyok

magamhoz képest, honnan is kezdjem? Azt az egyetemi munkát nem én kaptam meg, de múlt csütörtökön kaptam egy újabb emilt tőlük, hogy aznap menjek be megint, ezúttal egy másik részlegre, mert ott lenne egy ideiglenes valami (úgy látszik, ezeknél ez a menetrend, hogy feltételezik, hogy nem dolgozol, és állandóan az emiljeidet kukkerolod-jó, én ilyen vagyok, de én a kisebbséghez tartozom). Előre megkérdeztem, hogy ez most formal vagy informal interjú lesz, csinicipő kell vagy farmer. Biztosított, hogy egyik sem, megmutatják, hol fogok dolgozni. Namost ez számomra azt jelenti, hogy a munka már tutira megvan. Ehhez képest amikor körbevezetett az irodában, úgy mutatott be a többieknek, mint a lányt, aki "valószínűleg" itt fog dolgozni. Utána még kértek referenciáőt, megadtam a mostani manager-em elérhetőségeit, azóta nem hallottam felőlük. Lehet, hogy ezt is buktam??

Már vagy egy hete brutál köhögésem van, nem a torkom fáj, megfázva se vagyok, de a tüdőm majd kiszakad. Úgy kezeltem ezt is, mint a többi betegséget, áá, elmúlik hamar, de aztán amikor nem tudtam éjszaka aludni tőle, meg Marian is a másik szobában aludt, hogy pihenni tudjon, akkor elmentem a patikába. Na ott olyat adott a csaj... Esküszöm, ennek a Covonia nevű szarnak higító illata van, mondtam Mariannak, inkább ne legyen tüdőm, de ezt nem iszom meg. Persze csak megittam egy-egy kupicával, meg kaptam valami tablettát is, de maximum annyiban javult a helyzet, hogy Marian 2 éjszaka után visszajött a hálószobába aludni, és már nincsenek félórás rohamaim, csak párpercesek, és nagyjából tudok aludni.

Bundi barátomnak üzenem, hogy teljesen belelkesültem attól, amitt mondott, hogy ő 1 óra 15 perceket szokott bringázni otthon, és eléget 600 kalóriát, és milyen fasza, azt eszik, amit akar, és nem hízik. Ezt kipróbálandó múlt héten én is rápattantam a konditermi bicajra, csak 45 percem volt, de gondoltam sebaj, jól lesz az a 400 kalória is. Hát akárhogy is igyekeztem, márpedig rohadtul tekertem a pedált, épphogy összejött a 200 kalória (hazudsz, Bundi!!), ráadásul utána 3 napig járni se tudtam, bakker. És ez az ember elvileg a barátom, eh...

Csütörtökön (Marian dolgozott), pénteken (én túlóráztam), szombaton átjött Zoli, főztem a névnapjára rakott kelt, meg kapott Disaronno-t, amit valami mandulás ital, még karácsonykor ittak ilyet ezek az alkeszok, és akkor nagyon ízlett Zolinak. Most van egy hónapja, hogy megigya, mert költözik Londonba, itthagy engem, egyedül leszek, mint a kisujjam. Mi pedig kaptunk tőle egy nagyon szép virágkosarat nőnapra, és a legjobb, hogy még mindig élnek a virágok, pedig nálam még a kaktuszok is képesek meghalni...

Pénteken elmentünk Ballyclare-be, ami olyan 30 mérföld, ott vette meg Marcsi az új autóját, egy Ford C-Max-ot, szép világoskék, 6 éves, és talán egy picit nagyobb, mint a Fusion (több mindent tudunk majd hozni nyáron otthonról:), az eddigi autója, ami így az enyém lesz. Ebből következik, hogy az én 16-17 éves Ford nemistudommimet el kéne adni. Ahhoz képest, hogy ilyen szép kort megélt, nincs is sok baja: nem lehet zárni az első ajtókat, mert elromlott a zár; a hátsó ablaktörlőgumit ki kell cserélni; hidegben nem mindig működik a balra index. Ezek azért nem olyan vészesek, és a másik oldalon ott van, hogy vadiúj akksi van benne, meg egy "alternator" is, ami fogalmam sincs, hogy mi magyarul, de 100 fontba került. Remélem, valakinek azért fog kelleni, mert a motorja hibátlan, tök jó vezetni, és sajnálnám, ha roncstelepre kéne vinni, amikor még ilyen jól teljesít. A Facebook-on van egy "északírországi magyarok" oldal, majd oda felteszem képekkel, meg az önkormányzat belső Intranet-ére is fel lehet dobni.

Meghalt a másik nagyim is

Ma délelőtt. Olyan furcsa, még nem tudtam helyretenni magamban, mint ahogy a sógorom halála után is hihetetlen volt, hogy pár hete még otthon voltam, a kezét fogtam, beszélgettem vele, és persze szarul volt, nyilván ezért volt kórházban, most meg nincs többé. Pedig jobban volt, vissza is került az otthonba, és mégis.

Mit láttok a képen?

Ez a magazin a Belfast City Council (vagyis a fővárosi önkormányzat) belső lapja, nem is hallottam róla ezelőtt, de miért is hallottam volna, nem voltam még alkalmazott. Ez a címlap:

 Ez pedig a hátsó belső borító. Találtok rajta bármi érdekeset (kattra nagyobb lesz a kép)? Hihi:)

Ismét egy dupla-bejegyzés,

Marian nincs itt, hétfőn meghalt a nagynénje, szerdán volt a temetés, és most a családdal együtt búsonganak. Szegénynek elege van az elmúlt egy évből, 3 családtagját veszítette el ez idő alatt. Viszont az jó hír, hogy áprilistól nem lesz munkája. Nem, ez így nem jó, rosszul fogalmaztam. Igaz, hogy nem lesz munkája, de ő választotta. Volt egy lehetőség, "voluntary redundancy" a neve, lehetett jelentkezni, hogy ki szeretné némi lelépési pénz fejében otthagyni a könyvtárat. Marcsi azt mondta, hogy ez már nem ugyanaz a könyvtár, mint ahol dolgozni kezdett, nem menedzselik rendesen, a munkatársai lusták, de legalább szarkeverők, így jelentkezett. Mint kiderült, az ő emeletéről MINDENKI beadta a kérelmet, remek lehet ilyen közösségben dolgozni. Én annyira nem bíztam a dologban, mert Marian már olyan régóta dolgozik itt, most lesz 35 éve, hogy úgy gondoltam, hogy abból a pénzből, amit az ő végkielégítésére fordítanak, el lehet küldeni 5 másik embert. De szerencsére rosszul logikáztam, Marian lett az egyetlen, akinek végül hivatalosan is felajánlották. Most zajlik a procedúra, állítólag csak formalitás, de a Kulturális Minisztériumnak (asszem) is jóvá kell hagynia.

Az én sokadik állásommal kapcsolatban nincs hír, az egyetem (még) nem jelentkezett.

Van nekem egy könyvelőm,

illetve nem is nekem, hanem a cégnek. Minden, a cégnek érkező levélről tájékoztatom őket, ha kell, bemegyek hozzájuk, aláírom a papírokat, beviszek számlákat (évente egyszer) de úgy különben fingom sincs, hogy mit csinálnak a céggel, biztos jól csinálják, amit csinálnak. Nade most. Február elején kaptam egy levelet az itteni Apehtól, hogy valami éves bevallást be kell nyújtani. Először rögtön írni akartam a könyvelőnek, hogy akkor ugye továbbítsam a levelet, vagy bemenjek vagy tudomisén. Aztán azt gondoltam, hogy bakker, könyvelők, tudják, mikor kell ezeket az izéket beadni, majd szólnak. Közben haza is mentem, el is felejtettem. Tegnap írtam a mukinak, hogy mégis, érkezett egy levél. Ma délután válaszolt, hogy ezt én is meg tudom csinálni onlány, menjek fel az APEH honlapjára. De ha akarom, ő is megcsinálhatja, de az 65 font + ÁFA, plusz 14 font "filing fee" vagy mi a rosseb, ez valami adminisztrációs szar lehet. Rohadt pipa lettem, merthogy a pasi havi díja kb. 100 font, és valahogy nem emlékeztem, hogy tavaly én töltöttem volna ki bármit is. Visszanéztem a tavalyi emileket, hát naná, hogy ők csinálták. Akkor most mi változott? Nem fér bele többé a havidíjba ez? Nem írtunk új szerződést, nem is beszéltem velük hónapok óta. Beszarás, minden hónapban megkapja a zsozsiját, és 8 hónappal ezelőtt beszéltünk utoljára. 

Amúgy is otthagyom őket mondjuk, mert Petya majd' leesett a székről, amikor meghallotta, hogy ennyit fizetek. Az ő könyvelője ennek kevesebb mint a feléért dolgozik, de amikor a cégalapításkor szakembert kerestem, ez a könyvelőcég volt az egyetlen, amelyik válaszolt, így nem volt sok választásom.