Áááááá, bankok!

Ezt a nem is annyira rövid történetet mindenképp meg akartam osztani veletek, hogy lássátok, itt is farkak dolgoznak a bankokban. Valamikor februárban, a cégalapítás után bankszámlát akartam nyitni. A könyvelő, Jim, biztosított arról, hogy mivel a kft. másik tulaja EU-s állampolgár, nem lesz gond a számlanyitás és a partnernek nem kell személyesen jelen lenni. A következő 4 bank másként gondolta:

Santander/Alliance & Leicester
Bank of Ireland
Bank of Scotland
Natwest

A többi bank ajánlata pedig nem volt olyan jó, mint ezeké. Jim persze csodálkozott, amikor mondtam, hogy mindenhol falakba ütközöm, pedig bassza meg, neki kellett volna tudnia, azért kapja a pénzét. Mindegy, végülis eljutottam az Ulster Bank-ba és a Northern Bankba (még mindig február-márciusban vagyunk). Az Ulster mellett döntöttem, állandó levelezésben voltam velük, személyesen is, telefonon is beszéltünk. Mire megérkezett Laci, hogy segítsen a gitárokkal, már időpontot is megbeszéltem velük. A találka előtti napon felhívott a bank üzleti managere és közölte, hogy nem hajlandó nekünk számlát nyitni. Amikor kérdeztem, hogy miért, nem tudott válaszolni, csak azt hajtogatta, hogy övé a felelősség, és nem vonzó számára az, hogy mi majd ide-oda utalgatunk pénzt. Nem értettem, hogy a beszállítók kifizetése, és a bevétel kezelése miért okoz nekik ekkora gondot, és kurva pipa is lettem, amikor mondta, hogy ha Laci csak emiatt repül ide, akkor felesleges fáradnia. Annyira berágtam, hogy küldtem másnap egy panaszlevelet a banknak, szépen megfogalmaztam, hogy nem világos, és a pasas se magyarázta el, hogy a mi cégünk miben különbözik az összes többi északír vállalkozástól, és elégtelen infó birtokában pattintott le minket, satöbbi, és persze nem felejtettem el megemlíteni a "diszkrimináció" szót sem. Másnap délelőtt hívott ugyanaz a manager, aki korábban elutasított, hogy lenne-e kedvünk bemenni egy beszélgetésre, ahol elmagyarázhatnánk, hogy milyen vállakozásunk is van. Bementünk, alá is írtunk kérelmet, mert persze ott már bűbáj volt mindenki, és mondték, hogy 3-4 munkanap múlva értesítenek, hogy sikeresek voltunk-e vagy sem. Nekem még mindig az volt az érzésem, hogy csak a kötelező köröket akarják letudni, és majd nagyon sajnálkozva közlik, hogy felsőbb helyeken fúrták meg a dolgot. Pláne erősödött bennem ez az érzés, amikor nemhogy 3-4, de 10 munkanap után se jelentkeztek, Laci hazautazásának napja meg egyre közeledett. Szépen besétáltam a Northern Bankba, ami már korábban is nagyon szimpi volt, mert Chris, egy fiatal srác, aki a business-dolgokat kezeli, rendkívül segítőkész  és barátságos volt. Az egyetlen negatívum az ár volt, de szerencsére most egy évig ingyenes a számla, így Chris-szel is megbeszéltünk egy randit, bementünk Lacival, aláírtuk a papírokat, és láss csodát, 3 nap múlva mehettünk szerződést kötni. Tudom, hogy furán hangzik, de maga a kontraktus aláírása is nagyon jó élmény volt, vittünk be egy pár gitárt mutatóba, és Chris annyira el volt tőlük ájulva, hogy megmutatta a kollegáinak is, sőt, bejött a fiókigazgató is, mondta, hogy az Ulster Bank egy f.sz (na nem ezekkel a szavakkal), Chris pedig mondta, hogy Lacival nagyon kedves emberek vagyunk. Nem tudom, hogy ezt minden ügyféllel eljátsszák-e, az az érzésem, hogy nem, és a másik bank ultranegatív hozzáállása után szinte sírni lett volna kedvem a boldogságtól.

A poén az, hogy végül úgy a 15. munkanapon megérkezett az Ulster Bank csomagja a postán, ott is megnyitották a számlát... most magyarázkodhatok nekik, de menjenek a picsbe, nem?