Megérkezett Sean,

a GPS-ünk. Őt választottuk, lehetett volna Marika vagy Ervin vagy új-zélandi vagy Afrikaans, de Sean ír, ezért ő fog navigálni minket. Nagyon hasznos kis kütyü (lesz), hétvégén már próbára is tehetjük, mert megyünk Írországba, picit nyaralunk. Marian beújított két teniszütőt az egyik tesójától, mondván, hogy ahova megyünk (Clonmel), ott van egy gazzal benőtt pálya, pont jó nekünk. Namost az egyik ütő olyan régi, fakeretes, kisfejű, hogy szerintem Björn Borg nagymamája játszott vele utoljára, a másik ütő ehhez képest egy úgy néz ki, mintha Nadal-é lenne...

Az út miatt nem tudok majd menni a munkanélkülibe, (be kell megint jelentkezni, hogy igen, kerestem munkát, de nem találtam), ezért tegnap bementem, hogy új időpontot kérjek. Ekkor jött a meglepetés, nyaralni ugyan jogomban áll elmenni, de csak a UK-n belül. Ha átlépem a határt, vagy Európába megyek, akkor arra az időre le kell jelentkeznem róla, nem kaphatom a segélyt. Kissé illogikus, hogy ugyan Írországba odaérünk pár óra alatt, ha meg mondjuk Shetlandra mennénk, akkor kb. egy nap, ebből következően az drágább is, de hát ez a szabály. Az információban ülő srác, látva, hogy mennyire elképedtem ezen, közelebb hajolt, és odasúgta, hogy mondjam azt, hogy országon belül maradok, meg kell adni egy UK-címet, és akkor az rendben van. Valószínűleg inkább beteg leszek, és azért nem fogok tudni bemenni, micsoda fasság...

Volt itt egy kisebb botrány, az egyik szuper/hipermarket alkalmazottja valami katkó/protkó ellentétbe keveredett valakivel, felfüggesztették emiatt, erre 4 napon keresztül tüntettek a bolt előtt a támogatói, hogy ő milyen jó ember, satöbbi. Na, erről a kiváló dolgozóról kiderült, hogy 1975-ben hidegvérrel, hátulról fejbelőtt egy testvérpárt, 14 évet ült is miatta. És most direkt demagóg leszek: még egy ilyen is kapott munkát, én meg itt szívok.

GPS

Mondtam már (asszem nem), hogy venni akartam egy GPS-t, hogy majd hazafele segítsen a vezetésben? Merthogy Marian eltéved mindehol, ahol nem ismerős, ami szerintem érthető, ezen a kütyün meg van sávasszisztens vagy mi, ami segít, hogy az ismeretlen kereszteződésben ne a Moszkva feliratú sávban kössünk ki, hanem Albánia felé menjünk. Egyszóval azt gondoltam, milyen jó kis meglepi lesz, hát nem egészen úgy alakult. Amikor megmutattam (még csak a neten, bár már megrendeltem), hogy ez lesz, azt mondta, hogy ez az utolsó dolog, amire most pénzt adna ki :( Mondjuk ez pont a 600 fontos TNT számla napján volt, szóval nem csodálom, hogy nem verte a fenekét a földhöz örömében.

Most mennem kell melót nézni, hogy ki tudjam fizetni a kütyüt.

Bangor

Az odavezető úton megálltunk a Holywood nevű kisvárosban, találjátok ki, milyen funkciója van ennek a csudálatos épületnek: (templom...)

Na, akkor Bangorról, erről a kis tengerparti városról. Kb. félórányi vezetésre van Belfasttól és híres szülötte Jamie Winchester. Nem tudom, hogy a munkaszüneti nap miatt volt-e, de rengeteg ember volt, meg fagyiskocsi, vidámpark dodzsemmel, hot-dog árus, stb. Betoltunk egy forrókutyát, aztán csak császkáltunk a mólón, amíg Marian elborzadva meg nem hallotta, hogy ott aznap is vonulnak a protestánsok, onnantól jó lassan kellett sétálni, nehogy öszetalálkozzunk (biztos megverte volna őket...)

Marian művészi tornája a sziklákon: A mólón a sirályok a fejünk felett 1-2 méterrel repkedtek, de lehet, hogy csak azért, mert felfedeztünk egy sebesült, törött szárnyú példányt, lehet, hogy csak onnan akartak elzavarni. Itt is voltak ízléses házak:

Feledékeny

vagyok, pedig. Tegnap jött egy több mint 600 fontos számla a TNT-től, a gitárok ÁFÁ-ja és vámköltsége, szíveskedjek hétfőig befizetni. Elsírtam magam.

És még azt se írtam, hogy kedden, ami itt munkaszüneti nap volt, voltunk Bangorban, majd írok arról is, csak most Ebay-ezek.

Viccelődünk, viccelődünk?

az IRA-val? tessék a Phillips-saga folytatása (az eddigi fejezetek itt és itt): A Phillips-lányok vezetés közben elmentek amellett a ház mellett, ahol gyanújuk szerint Barry meghúzta magát egy barátjánál. Rendőrautó, kíváncsi szomszédok és egy tetem a házban. Az egyik bátrabb nővér odament, kiderült, hogy a barát halt meg, nem a tesó, a rendőrség is azt gondolta, hogy be volt nyomva, lezuhant a lépcsőn és nyakát törte. Aztán csak kiderítették, hogy nem annyira magától zuhant le és most nem csak ők keresik Barryt, hanem a halott pasi 8 bátyja és öccse, akik közül legalább az egyik IRA-s és már kérdezte is Marian nővérét, hogy merre találja Barryt. Plusz ennek a csajnak a rendőrségre is be kell menni, mert a hulla-házban találtak ruhákat, amik nem a tulajé, és Paulának kell azonosítani, hogy a bátyjáé-e vagy sem.

Ma is voltam egy boltban gitározni, otthagytam hármat, most már jó lenne, ha alakulna belőle valami, mert kezdek frusztrált lenni. Munkára hiába jelentkezek, be se hívnak. Még a kétnyelvű adminisztrátorira se hívtak, ahol pedig kelet-európai nyelvet beszélő embert kerestek, baszki, ennyi lengyel van még itt vagy mi?

Aminek viszont örültem a héten: Nagy-Britanniában is lesz valami olyasmi, mint az "Európa kulturális fővárosa", asszem, most pont Pécs az, és itt megcsinálják országon belül. 2013-ban lesz az első és a héten hirdettek győztest, Brimingham, Norwich, Sheffield és Derry (katolikus név)/Londonderry (protestáns név) közül az utóbbi nyert, ami azért jó, mert itt van É-Írországban, és egy csomó turistát fog vonzani, meg befektetést, aminek a hatását remélhetőleg mi is érezni fogjuk.

Még protestánsok

Ideteszek egy pár videót is, lessétek meg!

 Egy hülye sofőr: 

 A dobot nagy erővel püfölő dobos:

 Egy kis elemózsia a megfáradt apusnak: 

Narancs felvonulás

Ma vonultak a protestánsok az északír utcákon, Orániai Vili győzelmét ünnepelve a katolikus Jakab felett (millió évvel ezelőtt). Nyilván a katkók nincsenek oda annyira ezért a felvonulósdiért, nem szeretik, ha az orruk alá dörgölik a vereséget, meg amúgy is utálják Nagy-Britanniát, és most egész Belfast brit és angol zászlókkal van feldíszítve. Marian nem volt hajlandó a lábát se kitenni az utcára, de én lementem fényképezni. Kb. 20.000 ember vonult, kis, 20-50 fős csoportokban, minden csoportot zászlóvivők vezettek, őket követték a zenészek (furulyások, dobosok, harmonikások, akik világháborús dalokat fújtak. A legjobb mindegyik csoportban a nagy dobon játszó muki, mindegyik tök őrült volt, ugráltak össze-vissza és akkora hévvel verték a dobot, hogy folyt róluk a víz), aztán jöttek a mezei klubtagok. Minden csoportnak külön egyenruhája van, ezeket csak azért fényképeztem le, mert baromira unatkoztam hogy lássátok, mennyiféle ruhavariáció van.

Még annyit, hogy a belfasti felvonulás 2x7,5 mérföld volt, minden tiszteletem azoké az idősebbeké és gyerekeké, akik végig bírták (a többiek, a felnőttek gondolom bírták). Az előbbi csoportba tartozók miatt (legalábbis gondolom, hogy miattuk) minden csoport előtt araszolt egy kocsi, aki nem tudta folytatni vagy pihenni akart, oda beülhetett. Az út mentén végig protestánsok ültek és tapsoltak a kis nyugszékeiken, amiket még reggel vittek le, hogy mint német turisták nyaraláskor, lefoglalják a legjobb helyeket.

Ide csak pár képet teszek, a többit itt találjátok:

http://picasaweb.google.co.uk/hortobagyics/NarancsFelvonulas2010#

 

Áááááá, bankok!

Ezt a nem is annyira rövid történetet mindenképp meg akartam osztani veletek, hogy lássátok, itt is farkak dolgoznak a bankokban. Valamikor februárban, a cégalapítás után bankszámlát akartam nyitni. A könyvelő, Jim, biztosított arról, hogy mivel a kft. másik tulaja EU-s állampolgár, nem lesz gond a számlanyitás és a partnernek nem kell személyesen jelen lenni. A következő 4 bank másként gondolta:

Santander/Alliance & Leicester
Bank of Ireland
Bank of Scotland
Natwest

A többi bank ajánlata pedig nem volt olyan jó, mint ezeké. Jim persze csodálkozott, amikor mondtam, hogy mindenhol falakba ütközöm, pedig bassza meg, neki kellett volna tudnia, azért kapja a pénzét. Mindegy, végülis eljutottam az Ulster Bank-ba és a Northern Bankba (még mindig február-márciusban vagyunk). Az Ulster mellett döntöttem, állandó levelezésben voltam velük, személyesen is, telefonon is beszéltünk. Mire megérkezett Laci, hogy segítsen a gitárokkal, már időpontot is megbeszéltem velük. A találka előtti napon felhívott a bank üzleti managere és közölte, hogy nem hajlandó nekünk számlát nyitni. Amikor kérdeztem, hogy miért, nem tudott válaszolni, csak azt hajtogatta, hogy övé a felelősség, és nem vonzó számára az, hogy mi majd ide-oda utalgatunk pénzt. Nem értettem, hogy a beszállítók kifizetése, és a bevétel kezelése miért okoz nekik ekkora gondot, és kurva pipa is lettem, amikor mondta, hogy ha Laci csak emiatt repül ide, akkor felesleges fáradnia. Annyira berágtam, hogy küldtem másnap egy panaszlevelet a banknak, szépen megfogalmaztam, hogy nem világos, és a pasas se magyarázta el, hogy a mi cégünk miben különbözik az összes többi északír vállalkozástól, és elégtelen infó birtokában pattintott le minket, satöbbi, és persze nem felejtettem el megemlíteni a "diszkrimináció" szót sem. Másnap délelőtt hívott ugyanaz a manager, aki korábban elutasított, hogy lenne-e kedvünk bemenni egy beszélgetésre, ahol elmagyarázhatnánk, hogy milyen vállakozásunk is van. Bementünk, alá is írtunk kérelmet, mert persze ott már bűbáj volt mindenki, és mondték, hogy 3-4 munkanap múlva értesítenek, hogy sikeresek voltunk-e vagy sem. Nekem még mindig az volt az érzésem, hogy csak a kötelező köröket akarják letudni, és majd nagyon sajnálkozva közlik, hogy felsőbb helyeken fúrták meg a dolgot. Pláne erősödött bennem ez az érzés, amikor nemhogy 3-4, de 10 munkanap után se jelentkeztek, Laci hazautazásának napja meg egyre közeledett. Szépen besétáltam a Northern Bankba, ami már korábban is nagyon szimpi volt, mert Chris, egy fiatal srác, aki a business-dolgokat kezeli, rendkívül segítőkész  és barátságos volt. Az egyetlen negatívum az ár volt, de szerencsére most egy évig ingyenes a számla, így Chris-szel is megbeszéltünk egy randit, bementünk Lacival, aláírtuk a papírokat, és láss csodát, 3 nap múlva mehettünk szerződést kötni. Tudom, hogy furán hangzik, de maga a kontraktus aláírása is nagyon jó élmény volt, vittünk be egy pár gitárt mutatóba, és Chris annyira el volt tőlük ájulva, hogy megmutatta a kollegáinak is, sőt, bejött a fiókigazgató is, mondta, hogy az Ulster Bank egy f.sz (na nem ezekkel a szavakkal), Chris pedig mondta, hogy Lacival nagyon kedves emberek vagyunk. Nem tudom, hogy ezt minden ügyféllel eljátsszák-e, az az érzésem, hogy nem, és a másik bank ultranegatív hozzáállása után szinte sírni lett volna kedvem a boldogságtól.

A poén az, hogy végül úgy a 15. munkanapon megérkezett az Ulster Bank csomagja a postán, ott is megnyitották a számlát... most magyarázkodhatok nekik, de menjenek a picsbe, nem?

Pacskerok

Van egy csomó fontosabb dolog, amiről szeretnék beszámolni, de az agyam szabadságra ment, az agysejtjeim koktélt szürcsölnek a képzeletbeli medenceparton az akaratommal együtt, így most csak megmutatom legújabb, bájosnak nehezen nevezhető papucsainkat. Még teóriát is gyártottam mellé: Mariannak azért kellett, mert már széttaposta az előzőt, nekem meg télire, hogy ne kelljen majd 3 pár zoknit viselnem. Persze a kötekedők mondhatják, hogy hogy sikerült pont ezeket a kiváló színkombinációkat és mintákat kifogni, de ezt csak rosszindulatból teszik:)

Így néz ki

1600 minigitár: